Jazz/World

Két vendégjáték emléke I.

2013.09.12. 07:19
Ajánlom
Két amerikai szaxofonos világnagyság járt nálunk vendégségben, egyrészt Dave Liebman Gadó Gábornál, másrészt Chris Potter Szakcsi Lakatos Bélánál. Mindkét korábbi koncertet most adta ki lemezen a BMC. Érdemes volt - írja cikkének első részében Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Gadó Gábor gitárosként, zeneszerzőként és zenekarvezetőként különálló, nagy magaslata a magyar zenei életnek. 1995 óta legalább annyi időt tölt második hazájában, Franciaországban, mint itthon. Francia kvartettnek szokás nevezni fő együttesét (Matthieu Donarier szaxofonossal, Sébastian Boisseau nagybőgőssel és Joe Quitzke dobossal), amellyel egy bő évtizeden át Európa élvonalában játszott. Tevékenységében fokozatosan még ennél is fontosabb helyre került együttműködése Dukay Barnabás zeneszerzővel, azóta a kvartettkoncertek megritkultak. Az improvizatív zongora-gitár duó koncepciója a teljes absztrakció felé halad, amit akár tiszta zenének is lehet nevezni; stílus, korszak, kulturális hagyomány jegyei annak voltak benne alárendelve, hogy a pillanat nettó érvényre juthasson. Elképesztően nagy a szabadság foka a térbeli és időbeli meghatározottságoktól való függetlenedésben.

Érdekes pillanatot rögzít ehhez képest Gadó pályáján a most megjelent koncertlemez, amikor a francia kvartett Dave Liebmannel közösen játszott a Müpában 2011. januárjában. Két és fél év után is elég pontos emlékeim vannak arról, hogy hogyan jöttem ki a koncert végén a teremből: katartikus állapotba kerültem a zene hatására, és nemcsak én. Azt mondogattuk egymásnak, hogy ezúttal Gadó úttörő működését, óriási korábbi művészi eredményeit is jócskán felülmúlta, és hogy nagyon nagy találkozás zajlott le Liebmannel. Azt, hogy a főleg Európában dolgozó Dave Liebman eddig mit tett le az asztalra, nem könnyű néhány sorban összeszedni; szólistaként, valamint tanárként és háttéremberként is megkerülhetetlen az utóbbi harminc év jazzéletében. Ő volt a Magyarországon is járt három szupersztár tenor(szaxofonos) egyike, korábban játszott és lemezt adott ki a Modern Art Orchestrával is.

A koncertfelvétel, ami a maga hetven percével akár az egész műsor is lehetett, afféle szignállal indul, Gadó egyik leggyakrabban játszott számával, a Friends Play-jel. Ez legalább két régi lemezén is hallható: francia partnereivel mutatja be a Homewardon és tovább variálja az Unknown Kingdomon (2001 és 2003). A korábbi változatokhoz képest ez a letét teltebb és sűrűbb, nem csak azért, mert itt már Liebman is az egyik, a játékba bekapcsolódott barát, hanem mert Gadó kevesebb idézőjelbe tett zenei elemet használ szólójában, nincsenek ironikus rock-felhangok, mint korábban. Már itt feltűnik, azután a következő két számban, és a Ravel-feldolgozásban különösen nyilvánvalóvá válik, hogy milyen mély alkati-lelki rokonság áll fenn Gadó és Liebman között. Például, ahogy hangszerük fájdalmas, hajlítós jellegét szólaltatják meg több regiszterben is. Donarier és Liebman, a két szaxofonos vonatkozásában először furcsálltam, hogy a borítóról nem derül ki, hogy ki melyik szólót játssza (az persze nem merül fel, hogy a két szaxofonost a két sztereó csatornán válasszák külön, mert ez a fajta bravúrpárbaj hozzáállás annyira távol áll ettől a zenekartól). De hát annyira különbözik a soundjuk, hogy kis odafüleléssel nem lehetetlen kiszálazni, éppen melyikük szólózik.

A nyitó téma után jön az első és egyetlen feldolgozás: Ravel Pavane (Egy infánsnő halálára) című népszerű művének Gadóhoz képest meglepően konkrét adaptációja. A kromatikus lépések és a főtéma akkordjai uralják a felfogást, meg a bátortalan, gyászból fakadó dallamvezetés a szaxofonon. A visszatérésben gyengén dereng valami könnyes vigasztalódás, engesztelődés. Gadó játékára nem csak a kiszámíthatatlanság jellemző, mint általában, hanem érett korának másik fontos jellegzetessége, hogy háttérben marad, irányít és ellenpontoz, de ez a zenekar nem az ő szólóinak háttérfestésére alakult. Még lejjebb megyünk a hangulati skálán a Spirálok címet viselő darabban, súlyos dráma sejlik fel az ismétlődő bővített akkord ritmusából, aminek előérzetét már Matthieu Donnarier szaxofonos bevezetője mutatja, ráadásul az átvezetés első két akkordja akár a Pavane-t is idézhetné. David Lynch-filmrészletet képzelek hozzá, csak itt sokkal, de sokkal valódibb, metafizikai okunk van félni. A következő darab, a Sanctus sem hoz minderre feloldást, ez is lassan indul, súlyos léptekkel, mégis majdnem csak piano darab; mintha a szentség csak még jobban rádöbbentene bennünket menthetetlen alantasságunkra.

Itt kerülünk legközelebb a lemez címében jelzett német középkori misztikus fogalomhoz, a középkori Jacob Böhme Ungrundjához. Ugyan angol változatban ez nagyon közel van az undergroundhoz, amely fogalom biztos nem áll nagyon távol Gadótól, de itt és most ezt a költő és gondolkodó Böhme nyomán egész másra érti. A szót (Isztray Botond fordítására és Adamik Lajos magyarázatára támaszkodom) „alap nélküli mélység" értelemben használta, ez volna a végtelen mély szakadék az abszolút Istenben. A kószálás, társ- és kiútkeresés hangjait vélem a Sanctusban felfedezni, melynek végén csak egy nagyon kicsi megnyugvás következik be. Az első igazán uptempo szám egy fúgaszerű, Bach témáit idéző csupafutam, nagy vágyakat felszabadító, a kvintett-tagok közti kettős játékokat hozó szerzemény. Az Örök visszatérés viszont csak részben új, egy korábbi variációja szerepelt már lemezen (Psyché, 2005), főtémája innen lehet ismerős. Gyors része a lemez szinte egyetlen hangulatilag emelkedett része. A lemezt epilógus-szerűen zárja egy újabb olyan darab, ami nekem azt sugallja, hogy „mégis és mindig egyedül leszünk".

Gadó egyszer egy alkalommal, amikor Sepsiszentgörgyön a jazztáborban tanított, azt mondta egy interjúban a kognitív magból fakadó zeneszerzésről, hogy „A zene nem azért születik, mert hangok vannak, hanem van egy világkép, és valójában az megy át a zenébe, tevődik át a hangok nyelvére. Ez egy transzplantáció." Az Ungrund, hasonlóan Gadó korábbi lemezeihez, filozófiai és irodalmi inspirációkat ültetett át a legmagasabb szintű modern improvizatív zenébe (aminek spontán befogadásához természetesen nem kell ismerni az inspiráló szellemi műveket, viszont ha ezeknek utánanézünk, pontosabban követhetjük az alkotó gondolatmenetét és véleményt is méltóbban alkothatunk róla, viszont enélkül megnyilatkozni róla csak üres fecsegés volna). Úgy gondolom, hogy Gadó inkább visszanézve és önreflexíven fogta fel a francia kvartettel és amerikai barátjával a közös zenélést. Ahogy a koncert végén, úgy a lemezt hallgatva sem bánom, hogy ezúttal a gondolatok mélysége messze vitt az élet könnyebb oldalától.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Aki tudott szeretni – Törőcsik Mari visszatért a Nemzetibe

Szeptember 21-én nagyszabású gála keretében helyezték el az emlékezés sárga rózsáit egy ikonikus fotel mellé Törőcsik Mari pályatársai és barátai a Nemzeti Színházban. A nézőtéren meghatott csend, a színpad elé kifeszített kivetítőn egy mondat – „Tudni kell szeretni” – és egy távolba révedő arc… Marié.
Klasszikus

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.
Színház

Mécs Károly végleg visszavonul

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész pályafutásának hatvan éve alatt számos helyen megfordult, jelenleg egy előadásban látható, utána visszavonul.
Színház

Itt a videó a Törőcsik Mari Emlékestről

Szeptember 21-én, a napokban zajló MITEM fesztivál keretében megemlékezést tartottak az idén elhunyt Törőcsik Mariról pályatársai, tisztelői részvételével a Nemzeti Színházban. Az eseményről készült összefoglaló videót a színház tette közzé.
Könyv

Könyves séták és ismert szerzők az idei Margó Fesztiválon

A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében rendezik meg október 14. és 17. között a 10. Margó Irodalmi Fesztivált, amely a Müpával közös szervezésben valósul meg a Várkert Bazárban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Zenei különszámmal jelent meg a Fedél Nélkül

A hajléktalan embereket segítő utcalap különszáma társadalmi munkában készült. A kiadvány két héten át kapható hajléktalan terjesztőktől és online megrendeléssel.
Jazz/World ajánló

Hogy zenél egy pigmeus? – Szalóki Ági gyermekkoncertje

Az október 2-i koncerten elhangzó dalokat a Körforgás című lemez számaiból, a Cipity Lőrinc és Gingalló dalaiból, valamint a Téli-nyári labodából válogatja Szalóki Ági, de elhangzanak majd olyan szerzemények is, amelyek még nem kerültek lemezre.
Jazz/World ajánló

Súlyos avantgárdtól a hagyományos szvingig a Fonóban

Tizennegyedik alkalommal rendezik meg az Újbuda Jazz Fesztivált, amelynek három napra, szeptember 30. és október 2. között a Fonó Budai Zeneház ad otthont, más koncertekre az A38-on kerül sor.
Jazz/World klippremier

Varga Bendegúz zenészi álmai – Klippremier

Készülő új lemezének felvezetéseként a nyáron három részből álló live session videósorozatot forgatott a Varga Bendegúz Quartet, amelyek közül a sodró lendületű Chasing Your Dreams felvétele a Fidelión debütál.
Jazz/World ajánló

Különleges zenei csemegék a MOMkultban

Az idei GetCloser Jazz Fest második napján, szeptember 28-án a jazz méltán elismert művészei váltják egymást a MOMkult színpadán. 19 órától Dresch Quartet lép fel, majd őket a norvég basszusgitáros és a magyar ütőhangszeres Per Mathisen és Mogyoró Kornél követi.