Jazz/World

Klip, klikk, tweet - rossz, rossz, nemjó

2012.04.12. 13:50
Ajánlom
Nagy vihart kavart az amerikai sajtóban a torontói húszévesek hip-hop jazz triója, a BadBadNotGood - írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL heti jegyzetében, melyben kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Két héttel ezelőtt írtam Robert Glasperről, akit sokan a jazz jövője szimbólumának tartanak, és még kritikusai is elismerik, hogy a műfaj derékhadával szemben ő képes megszólítani a fiatalok tömegeit. A jazz és a hip-hop ugyanarról a tőről fakadnak, de amikor összekapaszkodnak, akkor az általában rengeteg súrlódással jár, még Glaspernél is, akinél a szervesülés színvonala átlagon felüli. A youtube-on indult divathullám, a BadBadNotGood (BBNG) zenéje is kiváltott néhány keményebb kritikát, de az igazán nagy vitát egy róluk szóló bulvárcikk keltette.

A történet tavaly kezdődött: Matthew Tavares zongorista, Chester Hansen bőgős és Alexander Sowinski dobos, akik mindhárman elektromos hangszereken is játszanak, a Humber főiskolára jártak. Zenekari gyakorlatként dobták össze alkalmi triójukat, és egy Odd Future feldolgozással rukkoltak elő. A tanároknak nemigen jött be a produkció, de a fiúk szívesen hülyéskedtek továbbra is együtt, és - miért ne? - a youtube-ra is feltették első próbálkozásukat. Ez az: 

Aki siet, vagy akinek nincs kedve megnézni, annak gyorsan elárulom, hogy átlagéletkoruk hajszálpontosan húsz év, a dobos disznómaszkban játszik, és hogy a hip-hop groove nem tudja eltüntetni a zenekari tagok tudásbeli hiányosságait. Hogy mégis miért látták ezt a (folytatásában sem sokkal izgalmasabb) klipet lassan negyedmillióan? A sok klikkhez az első lökést Tyler adta, egy tweetben, amiben Dave Brubecket emlegette és odavolt a gyönyörűségtől. Ő nem ezt a kifejezést használta. Tyler, the Creator egy Los Angeles-i rapper, az Odd Future Wolf Gang Kill Them All, röviden csak Odd Future-nak nevezett rappertársulat vezéralakja. Több produkciót és saját lemezcéget is működtetnek, főleg az internetes médiumoknak és kapcsolatoknak köszönhetően nagy rajongótáboruk van, és elképesztően mocskos szájúak.

A triót időközben egyik barátjuk elnevezte, nem is gondolkodtak addig külön néven. A lázadás szellemét és az elnevezés poénját nyílván a Bad Plustól kölcsönözték, az egyik meghatározó olyan amerikai jazz zongorás triótól, amelyik a fiataloknál is népszerű lett (most már inkább volt) tánczenei ritmusokkal és popdalok feldolgozásaival. Aki a jazztörténetet akár felületesen ismeri, persze azt is tudja, hogy ez kezdettől fogva sajátossága a műfajnak. Elég ha csak azt idézzük fel, ismét egy generációval korábbról, hogy Jaco Pastorius számát, a Punk Jazzt a Weather Report 1978-ban vette fel, és ez a lemez, a Mr Gone a Downbeattől egy (azaz 1) csillagot érdemelt ki.

A BBNG a második, immár döntő lökést Giles Petersontól kapta. A brit tánczenei lemezlovas a Canteloupe Island című acid jazz feldolgozás óta az utóbbi évtizedek egyik nagy ízlésdiktátora. Peterson saját gálájára is meghívta őket Londonba tavaly novemberben, és rájuk ütötte a siker bélyegét: „Igen ritka, hogy jazz-zenészek a hip-hop cuccot ilyen jól eltalálják, leszámítva az olyanokat, mint Q-Tip, Questlove, Steve Coleman és Robert Glasper. Ezek a srácok most már az első osztályban fociznak!" Ezek után a trió több lemezt is kiadott, mindegyiket a neten, ingyenes letöltéssel. Javukra legyen mondva, frissen megjelent második lemezük - a remixeket leszámítva - mutat némi fejlődést első, a neten közzétett "munkájukhoz" képest.

De mindeddig még csak egy fiatal banda meglepő magasra ívelő feltűnéséről van szó, akik még a kaliforniai Coachella fesztiválra is meghívást kaptak. A nagy hullámokat egy cikk keltette, egy helyi bulvárlapban, Torontóban, és a srácokkal egy főiskolára járó fiatal (nyilvánvalóan rajongó) újságíró gyakornoklány jegyzi. Azt a néhány kamaszos túlzást, ami már a címből felsejlik, (Torontói jazzfuturisták újraírják a szabályokat), még mindenki megbocsátotta volna. De a triótagok interjúalanyként tett néhány erősen provokatív kijelentése már kiverte a biztosítékot a zenei establishment különböző pontjain.

A hirtelen jött siker hatására a zongorista és a dobos abbahagyták felsőfokú zenei tanulmányaikat, csak a dobos maradt a Humberen. Szerintem a zenekar egyetlen zeneileg komolyabb dolgokra "kész" tagja éppen Sowinski, a dobos. Tavares szólóin a provokáció óta bizony nagyon sokat kerestek és találtak is fogást. A cikkben ráadásul elég nagy garral szapulják a jazzoktatást. Tapasztalatlanságukban nem veszik észre, hogy a saját hang megtalálásának előfeltétele, és nem akadálya az, hogy végigmennek a jazztörténet nagy korszakain, stílustanulmányokat folytatnak Parker és Coltrane szólói alapján.

Ifjonti hévvel nekimentek Robert Glaspernek is, aki pedig mostanában általánosan elismert mérföldkő a hip (hop) és a jazz kereszteződésében, amint az a fenti Peterson-idézetből is kiviláglik. Azt találták mondani, hogy Glasper le van ragadva 1990-nél, és hogy "A jó zene titka, hogy az ember nyitott szellemmel közeledjen hozzá." Sowinski nyilatkozatának az a része, hogy csak azért jár még az iskolába, hogy meglegyen a TB-je, nem éppen a nyitott szellemről árulkodik.  

Először is a Humber főiskola tanárai kérték ki maguknak a lesajnáló általánosításokat - de mindezt olyan választékosan és olyan toleránsan, hogy alig hittem a szememnek. Az egyik ottawai (nem bulvár) napilap jazzblogjában Peter Hum, helyi jazznagyság, autodidakta (!) zongorista-zeneszerző aztán ízekre szedte a fiatalok néhány foghegyről odavetett megjegyzését a mai jazz maradiságáról. Legszebb az ellenpéldaként felállított névsora: Brad Mehldau, Kurt Rosenwinkel, Wayne Shorter, Vijay Iyer, David Binney, Dave Douglas, Miguel Zenon, Rudresh Mahanthappa, Mary Halvorson, Tim Berne, Guillermo Klein, Jason Lindner, David Braid és Ambrose Akinmusire. És a többi - a névsor tetszés szerint folytatható, teszi hozzá. Nagy örömmel konstatálom, hogy Hum névsorának első nyolc nevét magyar plakátokon is lehetett már olvasni, a magyar jazzrajongók és a szakma jelen időben értesülhettek a jazz aktuális történéseiről a Budapest Jazz Club, a Müpa, a Mediawave fesztivál, a Trafó, az (ex-)Veszprémi Ünnepi Játékok, meg néhány más ambiciózus koncertszervező áldozatos munkájának köszönhetően.

Amint az már olyan sokszor bebizonyosodott, a kortárs gondolkodásmód és a jazz jól összeegyeztethetőek. Csakhogy amikor egy generáció megtalálja a maga számára ezt a Kolumbusz tojást, ne higgye, hogy ő fedezte fel Amerikát. Ráadásul szerintem a BBNG zongoristáját bármikor keresztben lenyeli Pozsár Máté, hogy csak a korban és pályaszakaszban vele összevethető egyik tehetséges magyar zongoristát említsem.

Hogy akkor mégis mitől szenzációs a trió feltűnése? A higgadt Jazzwise, mértékadó brit szaklap tudja a magyarázatot: „Ez a zenekar olyan sok mindent megcsinált, amiben mások elvéreztek: jazz improvizációval eljutottak egy új és fiatal közönségréteghez. Sikerük titka egyszerű: azokat a számokat játsszák, amiket a mai fiatalok ismernek, zenéjük inkább való táncos klubokba, mint ültetéses koncerthelyszínekre, és végül, talán ez a döntő, a lemezeiket az interneten keresztül ingyen teszik elérhetővé."

A kibontakozott vita természetesen olyan faktor, ami felerősíti a cikk által említetteket. Lezárni persze nem egykönnyen lehet, de az egyik hozzászóló, a montreali zongorista David Ryshpan elég jól összegez, miután élőben is hallotta őket: „Hogy igazságosak legyünk, a teremben sok mindenkinek nagyon bejöttek, de a fellépésük végére kiderült, hogy ez a varázsló csak egy trükköt tud." És hogy igen, amikor ő volt 19, ő is azt hitte, hogy minden számot nagy crescendóval kell eljuttatni a végére, a csúcspontra. A BBNG ügyben a trombitás Ali Brownman, aki keresett stúdiózenész és lemezstúdiót is vezet, a Facebookra is odakanyarította kerek mondatait és józanul mérlegelő véleményét. El kell ismerni, érvelt, hogy sikerült nekik 20 évesen legalább elindulni azon az úton, amelyet a sajátukénak mondhatnak. Ezek után illik szurkolni nekik, és ha minden jól megy, útközben majd pótolják hiányosságaikat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Zenés színház

Spielberg egy 17 éves, ismeretlen lányt választott a West Side Story női főszerepére

Steven Spielberg egy nyílt szereplőválogatáson feltűnt, ismeretlen 17 éves lányra bízta Maria szerepét a West Side Story új filmes feldolgozásában.
Vizuál

A naiv festő, aki egy szenttől kapta tudását

60 év felett kezdett el festeni, és úgy vált az egyik meghatározó roma művésszé itthon, hogy csak két általánost végzett el. Balázs Jánosnak nem volt könnyű élete, de mindig elfogadta sorsát - egyedül az alkotás érdekelte.
Klasszikus

Így szóltak azok a hangszerek, amikre Mozart, Haydn, Händel vagy Beethoven komponáltak

A Felvilágosodás Korának Zenekara jóvoltából most egyesével meghallgathatjuk, milyen hangszerekre írták műveiket a legnagyobb klasszicista és barokk szerzők.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Most megtudhatod, kik alakítják a jövőben a magyar jazzt

Tizenkettedik alkalommal jelentkezik Közép-Európa legjelentősebb, jazztehetségeket felvonultató tehetségbörzéje, a Jazz Showcase február 8 és 10. között, ahol a fiatalok mellett már ismert magyar és külföldi előadók is fellépnek az esti nagy koncerteken.
Jazz/World ajánló

Hajdu Kláráért szurkolhatunk A Dal 2019 előválogatójában

A Dal 2019 legjobb 30 mezőnyébe bekerült a magyar jazzélet egyik kiemelkedő énekese, Hajdu Klára a You’re gonna rise című dalával, amit január 26-án mutat be élő adásban.
Jazz/World videó

A kecskeméti zeneiskola a Trónok harca zenéjével támadott a plázában

Kétszáz zenész és énekes ünnepelte villámcsődülettel az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 125. évfordulóját. Videó!
Jazz/World ajánló

„…a jó dolgok úgyis összekapcsolódnak"

A 2019. esztendőben több jubileumi programmal lép a Pesti Vigadó színpadára a Kaláka együttes: Kiss Anna 80. születésnapja, Kányádi Sándor születésének 90. évfordulója, valamint Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. A rendezvényekről és az 50 éves együttes titkáról Gryllus Dániellel, a Kaláka alapítójával, a Gryllus Kiadó vezetőjével beszélgettünk.
Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.