2006 óta dolgoztok együtt Rock Tamás gitárossal, szerzőtársaddal. Hogyan jellemeznéd ezt a munkakapcsolatot?

Együtt nőttünk zenésszé, a rengeteg átélt kaland és a közös alkotás mélyítette a barátságot. Sokkal több ez, mint amire én munkakapcsolatként gondolni tudok. Néha lazábban kapcsolódunk az alkotásban, mert mondjuk Tamás épp Angliában él, vagy mert ki-ki jobban a saját egyéni útjára fókuszál, máskor meg nagyon intenzív alkotó időszakokat élünk. Ezekhez az alkotó időszakokhoz az elmúlt években egyre többször csatlakoznak más zenészek, akik új színeket és inspirációt hoztak a mi közös világunkba.

két erős egyéniség és nagyon más zenei világlátás ütközik. Ami az évek alatt változott, hogy ezeket a vitákat ma már jobban tudjuk kezelni, és több teret tudunk hagyni egymásnak. Így egyik dal kicsit inkább az enyém, másik kicsit inkább Tamásé.

Mire utal a Cirkusz-Ka elnevezés?

A cirkusz világa – egyszerre szomorú és vidám hangulataival, színeivel és szürrealitásával – zeneileg és emberileg egyaránt közel áll Tamáshoz és hozzám. A másik szempont az volt, hogy meghökkentő és megjegyezhető legyen a név. Sokak szerint túl zavarbaejtő is, egy biztos, ez már így marad

A portugál, fados világ hogyan került a képbe?

Nem tudom. Talán a gitár, mint hangszer hozta ezt az ízt. Mi akkor kezdtünk fados zenékkel ismerkedni, mikor dalaink hallatán többen is a fado zenére asszociáltak. Nem voltak előképek, vagy tudatos választás. Én a magam részéről -azon kívül hogy minden érdekel- legszívesebben külföldi popzenét vagy jazzt hallgatok, Tamás pedig odavan a dél-amerikai és a klasszikus gitárzenéért.

Rock Tamás a forgatáson (Fotó/Forrás: Molnár Csaba)

Szövegeid magyarul íródnak, mégis sokat jártok külföldre. Nem fontos a szöveg értése?

A szöveg fontos is, és nem is. Nekem írói ambícióim talán utoljára gyerekkoromban voltak, miután táncosnőnek és mielőtt remetének készültem. Velem ellentétben a Cirkusz-KA hallgatók nagy hangsúlyt éreznek a szövegeken, ami nekem persze nagyon jól esik. Mégis, néha úgy érzem sokkal jobban elengedi a fantáziáját a hallgató, mikor nem szó szerint érti az énekem. Gyönyörködnek a magyar nyelv ritmusában, egzotikumában, és elképzelik a saját történetüket. Szeretünk zenénkkel sokat bízni a hallgató képzeletére. De akár meg is fordíthatom, külföldön is azok találnak meg minket, akik értékelik, hogy saját anyanyelvemen írom és énekelem a dalaimat. Azt hiszem őszinteséget, törékenységet éreznek ebben, és ez megfogja őket.

Próbálkoztatok valaha angol nyelvű szövegekkel?

Sokmindent kipróbáltunk, és azokban az években, mikor sokkal többet játszottunk külföldön, mint idehaza, kísérleteztünk néhány angol átirattal is. Lett is pár vállalható darab, de hamar rájöttünk, hogy teljesen felesleges megbontani a műsor egységét, a varázst megtörni akár egy nem magyar nyelvű dallal is.

A videoklip szobrász édesapád műtermében készült. A családból hozott vizuális gondolkodás hatással volt a te világodra is?

Igen, nagyon fontos a vizualitás, a dalaim története is általában képekből bomlik ki. Családunkban a nagyszülőkig anyai- és apai ágon is majdnem mindenki képző- és iparművész, kivéve klasszikus zenész keresztanyámat és unokatestvéreimet. Magam is sokáig iparművésznek készültem, de szerencsére időben rájöttem, hogy nem való nekem a műtermi magány, hamar elvesztem az érdeklődésemet ha egyedül alkotok. Mégis nagyon sokat adtak azok az évek is a zenének. Tanultam művészetről, esztétikáról, arányról, minőségről, de mindenek előtt beleszülettem az alkotó létformába. Fontos, hogy vannak alappillérek, biztonságot ad.

Szlávics Anna a forgatáson (Fotó/Forrás: Molnár Csaba)

Milyen gondolatiság húzódik a Forog című szám mögött?

Pontosan emlékszem a dal születésére, több zenei ötletet kihúztunk, hogy ez a sanzonos, kompakt kis dal szülessen. Kész volt a dallammal hamar, aztán csak leültem és valahogy egyben leírtam a szöveget. Szinte félálomban voltam, fel is énekeltem, hogy biztosan meglegyen másnapra. Egy régi hangulatom mentén indultam ”Ha tetszik, ez a minden, ha nem kell ez a semmi”. Mikor a színpadra megy az ember - mert őrült módon erre adta a fejét - igen különböző helyzetekben találja magát.

Mindkettő valóság, és csak forgatod a fejed, mert el sem hiszed, hogy mindez veled történik. Hogy siker, pénz és lehetőség min múlik és min múlik el, minél jobban belelát az ember, annál inkább kiderül, hogy nem lehet és nem szabad komolyan venni az egészet, tesszük a dolgunkat, és kész. Erről a furcsa, egyszer hideg, egyszer meleg érzésről írtam a „Forog” szövegét.