Klippremier - Margo: Barefoot love

Kezdetben duóban játszottatok. Mi volt akkor a koncepció és milyen irányba változik ez most?

Jéger Dorka: Akkoriban, pontosan három évvel ezelőtt Marci ötlete volt a duózás. Az volt az elképzelésünk, hogy saját stílusban megformálva adjuk elő kedvenc számainkat, főleg azokat, amikből inspirálódunk, tanulunk, és nem utolsósorban gyakorlásra is alkalmasak. Miután kész lett a repertoár, elkezdtünk sokfelé játszani, pesti éttermekben, bárokban, pubokban. Azóta sok minden változott, legfőképpen kialakult az igény saját számok írására. 

Bihari Marci: Leginkább az volt a jó benne, hogy sokat lehetett csinálni, tehát jó színpadi rutint szerezhettünk belőle, sok kapcsolatot építettünk, és anyagi megfontolásból sem volt utolsó. Az elmúlt évben szinte minden héten játszottunk, sokszor minden nap.

Tehát eddig főként feldolgozásokat játszottatok, most viszont saját szerzeménnyel jelentkeztetek. Ez az első komoly lépés az egyedi hang kialakítása felé?

JD: Gyakorlatilag igen. Persze a sok közös zenélés által észrevétlenül felépült a közös hangzás, együtt ’lélegzés’, szavak és metakommunikációs jelek nélküli sajátos zenei párbeszédünk. Talán ezen fejlődést, jelenlegi „megérkezési pontot” hívnám egyedi hang kialakulásának, amit innentől saját számainkba viszünk tovább.

Új tagokkal - Bartók Vince basszusgitárossal és Baki József dobossal - is kiegészültetek. Állandósulni látszik a kvartett felállás?

BM: Mivel elképesztően sokat játszottunk duóban, már megvolt az igény arra, hogy ezt kibővítsük, amint csak lehet. Így nem is volt kérdés, hogy hosszútávon zenekari felállás lesz a nyerő. Az tehát egyértelmű volt, hogy az ének-gitár felállásból ki fogunk lépni. A zenekari tagok állandósága még kérdéses viszont.

Emiatt ez a projekt sokszínű marad, ugyanis az emberek így nem feltétlen bizonyos felállást és hangzást várnak majd el tőlünk, hanem mindig mutathatunk valami újat, izgalmasat.

Margo (Fotó/Forrás: Fidelio)

Ketten szerzitek a dalokat és hangszerelitek a feldolgozásokat. Hogyan zajlik a közös munka?

JD: A pontosítás végett: a Margóval kizárólag saját számokat fogunk írni, ezért hívtuk életre. Azonban való igaz, hogy bemutatkozó videónk egy feldolgozás volt, Justin Timberlake slágere. A ’Say something’ sok emberhez eljutott, ennek nagyon örültünk. Remélhetőleg a saját szerzeményekre is ekkora lesz az érdeklődés. A közös munka minden egyes alkalommal kávéval és beszélgetéssel indul, a lépcsőház ablakában. Nevetgélünk, viccelődünk, közben igyekszünk a napi teendőkre és a tervekre is koncentrálni. Általában együtt alkotunk, tehát nincs előre hozott ötlet, a próbán születnek a dalok. Személy szerint ebben a folyamatban nagyon komfortosan érzem magam, szeretek közösen dolgozni bármilyen zenei anyagról legyen szó. Szuperül lehet inspirálódni a másik ötletei által. Ezáltan mindkettőnk személyisége beépül a zenénkbe, így válik sajáttá, közössé, egyedivé, számunkra igazán szerethetővé.

Miről szól és hogyan készült a Barefoot Love című számotok?

BM: Mikor megbeszéltük, hogy kezdjünk el egy saját dalt, én nagyon megörültem, ugyanis épp akkortájt kezdtem beleásni magam abba, hogy hogyan lehet a számítógépet a legjobban kihasználni dalszerzés céljából. Csináltam is hozzá egy alapot, ami egyébként szörnyű lett, de arra jó volt, hogy szöveget írjunk hozzá.

JD: Nem is lett szörnyű! Ahogy Marci mondja, ő szerkesztette a zenei alapot, aztán megíródott az ének. Hogy miről szól? Túl sok gondolatom fűződik ehhez a kérdéshez. Röviden: elmélkedős, bolyongós, érzelem-mozaikokra épül a szöveg. Ketten írtuk, először külön-külön, majd összegyúrtuk. Szóval válaszra váró kérdések, gondolat foszlányok, természeti képek, valóságból kiszakított pillanatok, asszociációk. A refrén kifejti a Barefoot Love lényegét: Hogyan hat, milyen érzések köthetők a szerelemhez?

Dorka, te zongorázol is, ezt a képességedet a későbbiekben fogod még kamatoztatni?

JD: A Margo-ban azt hiszem a zongora nem fog szerepet kapni, azonban szeretnénk majd kibővíteni a hangzást különböző eszközökkel.

BM: Igen, mert elképzelhető, hogy a repertoárból idővel két személyes liveact is lesz.

Azt olvastam, hogy a nemzetközi színtérre is szeretnétek eljutni. Szerintetek mi a kulcsa a nemzetközi ismertségnek, egyáltalán a külföldi koncertezés beindításának?

BM: Amennyire én látom (szerencsére tanultam is erről valamelyest, és figyeltem valós életből vett tapasztalatokat is), sok idő kell hozzá, ütőképes angol nyelvű zenei anyag illetve produkció, és összességében egy profin összeállított terv erre. Külföld nem egy könnyű terep, viszont sokkal több lehetőség rejlik benne. Én egy olyan családban nőttem fel, ahol teljesen egyértelmű volt, hogy mindenkinek angolul tudnia kell. Aztán végül úgy is alakult, hogy magyarul írt/énekelt zenével nem is nagyon tudtam soha azonosulni, így a zene nyelve nekem az angol lett. Ennek nagy előnye a külföldi terjeszkedés lehetősége, ami lényegében korlátlan (persze nagy hátránya is, hogy itthon annyira nem lehet vele érvényesülni, mint a magyar zenével).

JD: Álomszerű a terv, de efelé törekszünk.