Hogyan kerültél ilyen közeli kapcsolatba az archaikus jazz-zenekar ideájával?
Tizenhárom éves koromban léptem be a Bohém Ragtime Jazz Band-be, ahol édesapám szaxofonozott. Minden szempontból nagy iskolát jelentett ez számomra. Magas szintű hangszeres képzésem is nagyjából ekkor kezdődött Kuna Lajos mentorálásával, de már túl voltam egy fellépésen az oslói jazz fesztiválon, amikor elkezdtem órákat venni.
Ezek szerint úgy tanultál bele a professzionális zenélésbe, hogy elkezdted csinálni?
Végülis igen. Ez lehet az oka annak, hogy balkezes pozanos lett belőlem. (nevet)
Korb Attila (Fotó/Forrás: MAO)
Honnan ered a különböző hangszerek felé irányuló vonzalmad?
A szaxofon iránti érdeklődésemet Frankie Trumbauer inspirálta, akinek talán leghíresebb szólóját a Bix Beiderbecke közreműködésével rögzített Singin’ the Blues című felvételen lehet hallani. Egy jó barátom segítségével szert is tettem egy C-melody szaxofonra, melynek hangfekvése a tenor- és az altszaxofon között helyezkedik el, igen ritka. Így jutottam hozzá a basszusszaxofonhoz is, ami – Adrian Rollini hangszeres játékával karöltve – a Concerto-t inspirálta. A Concerto ballada tételét egyébként Adrian’s Dream-nek szoktam nevezni, ha nem a szvitten belül játsszuk.
A harsona és a szaxofonok mellett milyen hangszereken játszol még?
A kezdetekkor kölcsönkértem édesapám klarinétját, hogy még közelebb kerüljek a korai jazz-zenekarok hangzásvilágához és előkészítsem a terepet a szaxofonozásnak. Ezen kívül nagyon érdekelt a swing zenekarok pulzálásában fontos szerepet játszó gitárkíséret mikéntje is;
tudni akartam, miért szól úgy a Count Basie big band, ahogy és mit csinál Freddie Green pontosan. Emellett zongorázom is.
Korb Attila (Fotó/Forrás: MAO)
Mit lehet tudni a nemsokára megjelenő szerzői lemezedről, a Swinging on the Danube-ról?
A címadó szerzemény mellett – ami egyébiránt az utóbbi néhány évben már fel-felbukkant a MAO koncertjein – egy jazz szvittet is hallhatunk majd rajta, melynek a címe Concerto. Ez egy háromtételes mű, gyors (medium swing), lassú (ballada) és gyors (uptempo swing) részekből tevődik össze. Ehhez a szerzeményhez különösen sok inspirációt szolgáltatott Adrian Rollini basszusszaxofonozása. A lemez zárószáma egy Irving Berlin dal, melynek big band-re készítettem egy hangszerelést. A lemezanyag egy részével már augusztus első felében, a MAO Street Music köztéri koncertsorozaton is lehet találkozni.
Lehet téged hallani mostanság valamelyik kuriózum hangszeren is?
A Concerto főszereplője a basszusszaxofon, így a lemezbemutató alkalmával azon is fogok játszani.
hírlevél
