Ez a fiú annak ellenére, hogy jazz-háttérrel rendelkezik, segít engem, és tiszteletben tartja a zenémet, na meg...tud ez a gyerek játszani!”
– mondta róla Ibrahim Ferrer.
A kubai Fonseca generációja egyik legkarizmatikusabb billentyűse. 15 évesen hívta fel magára a figyelmet a havannai nemzetközi Jazz Plaza Fesztiválon, a következő évben már első lemezével jelentkezett.
A havannai zenész családból származó muzsikus neve akkor lett világszerte ismert, mikor 2003-ban az elhunyt Rubén González után a legendás Buena Vista Social Club tagja lett.
Szinte minden eredeti Buena Vista tag szólóprojektjében részt vett. Ibrahim Ferrert világkörüli turnéján kísérte, játszott Omara Portuondo néhány lemezén. Eliades Ochoával együtt turnézott, és ő volt Ibrahim Ferrer utolsó albumának producere is. Közben önálló karrierbe kezdett, saját neve alatt ragyogó albumok jelentek meg, 2013-as YO című lemezét Grammy-díjra is jelölték a legjobb latin jazz album kategóriában. Partnere volt Herbie Hancocknak, Michael Breckernek, Wayne Shorternek, Gilles Petersonnak, Chucho Valdésnek és közös koncertlemezt készített a mali énekesnővel, Fatoumata Diawarával.
Fonseca zenéje rengeteget merít a kubai hagyományokból, miközben folyamatosan megújítja azt. Mindent tud a mambóról a cha-cha-cha-ról, a danzonról és a boleróról. Ezeket integrálja a jazzbe, a funkyba, a soulba és a latin zenébe, időtlenné és múlhatatlanná téve mindezt. Fonseca zongorajátéka is legalább ennyire sokszínű, hisz jól ismeri a tradicionális kubai és a latin zenekarok virtuóz billentyűseinek stílusát, és otthonosan mozog a modern jazz-zongorázás terepén is.
Koncertjeinek hangulata egészen euforikus, előfordul, hogy a zongora billentyűit ütős hangszerként használja, vagy maga is beszáll dobolni, együtteséből kubai karneválzenekart, comparsast varázsolva.
Magyarországon első ízben lép fel Roberto Fonseca triójával. A zenekarában Ramsés Rodríguez dobon és ütőhangszereken, Yandy Martínez pedig basszusgitáron és bőgőn játszik, akik mindketten évek óta Fonseca formációinak tagjai.