Jazz/World

“Különleges érzés azon a környéken játszani, ahonnan elindultam” – Interjú Csízi Lászlóval

2020.10.10. 10:25
Ajánlom
Csízi László felvidéki születésű muzsikus, akinek a zenéhez való affinitása már egészen fiatalon megmutatkozott. Hagyományokról, kortárs jazzről és inspirációról beszélgettünk vele.

Csízi László felsőfokú tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékén végezte. Az egyetemi évek alatt kétszer is kiérdemelte a Dongszan Alapítvány ösztöndíját, illetve egyéb szakmai díjakban is részesült. Olyan kiváló hazai zenekarokban hallhattuk játékát, mint László Attila zenekara, a Hybrid Trio, a Molnár Sándor Quintet, a Meleg Tamás Quintet, a Senior Big Band, az Ülkei-Pecze Quintet, a The Subtones, a Lantos Zoltán Opensource és a Budapest Jazz Orchestra, illetve közreműködött Szakcsi Lakatos Bélával is. 2011 óta a Modern Art Orchestra tagja.

Milyen formában találkoztál a Modern Art Orchestrával először és hogyan kerültél be a zenekarba?

Arra emlékszem, hogy első alkalommal még a régi BJC-ben voltam a MAO koncertjén a Múzeum utcában, de előtte már sokat hallottam a zenekarról. Fekete-Kovács Kornéllal egy helyettesítés alkalmával játszottam először a Morgan Workshop egyik próbáján. Ez 2011-ben történt és Kornél ugyanezen év októberében keresett meg, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a Modern Art Orchestrához. Akkoriban jelent meg a MAO és Miklósa Erika “Másképp” című albuma, aminek a lemezbemutató koncertjén már én játszottam.

Generációd egyik legkiemelkedőbb dobosaként számos formációban dolgoztál és dolgozol most is. Véleményed szerint miben különbözik a MAO világa az egyéb zenekarokétól?

A cél általában az, hogy legyen egy egyéni hangzásvilág, ami az adott zenekarra jellemző, legyen az trió, vagy big band. A jazzben nagyon fontos a saját nyelvezet, gondolkodásmód, erre törekszünk, de mindenki a hagyományokból merít ihletet. Az improvizáció egy nagyon izgalmas dolog és életen át tartó kísérletezés, tanulási folyamat.

Minél nyitottabb az ember, annál több impulzust engedhet közel magához, ami hatással lesz a saját zenei világára is.

A big band irodalomban számos olyan zenekar létezik, amely a nagyzenekari hangzást a saját képére tudta formálni, például Count Basie, Duke Ellington, Thad Jones-Mel Lewis, Woody Herman, Stan Kenton, Buddy Rich, vagy Maynard Ferguson zenekarai. Közös bennük, hogy az egyéni “sound” mellett mindenkinél hallani, hova vezetnek vissza a gyökerek.

_J1A2142-101616.jpg

Csízi László (Fotó/Forrás: Birtalan Zsolt / Modern Art Orchestra)

Szerintem akkor tudunk hitelesek maradni, ha az amerikai hagyományok mellett máshonnan érkező hatásokat is beépítünk a saját zenénkbe. Ez nem feltétlenül tudatos munka eredménye, csupán el kell fogadnunk, hogy más környezeti hatások is érnek minket. A MAO is egy ilyen szellemben működő, erősen kísérletező kedvű zenekar, így nemcsak tradicionális jazzt játszunk, hanem kortárs klasszikus zenét, illetve számos "besorolhatatlan", kevert stílust is.

Kornél a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektet arra, hogy rendszeresen játsszuk ma élő szerzők műveit is

és sok esetben az alkotók egyben a MAO hangszeres művészei. Nagyon izgalmas feladat végigkísérni ezeknek a műveknek az útját az első próbától a koncertteremig.

A ritmusszekció nélkülözhetetlen részeként a zenekar valamennyi koncertjén muzsikálsz. Milyen érzés a nagyzenekarral játszani és mennyiben különböznek a kisebb formációkkal előadott koncertek a teljes létszámú fellépésektől?

Nehéz összehasonlítani a kettőt, mert mindkét környezetben előfordulnak hasonló zenei helyzetek. Adott esetben minden hang pontosan le van jegyezve a kottában, máskor pedig teljesen szabadon is lehet játszani, ahol szinte minden a zenész fantáziájára van bízva. Talán csak ezeknek az aránya változó a kis- és nagyzenekarok esetében. Ha valaki big band-et emleget, akkor nem a free jazz jut először az emberek eszébe, hanem egy swinges lüktetésű, viszonylag kötött zenei közeg, ellentétben mondjuk egy trióval, ahol viszont könnyebben helyet kaphat a keretekből való merészebb kimozdulás.

_J1A2220-101616.jpg

Csízi László (Fotó/Forrás: Birtalan Zsolt / Modern Art Orchestra)

A Felvidékről származó magyarként milyen érzéssel tölt el, amikor szülőhelyed földjén muzsikáltok a zenekarral?

A sok koncert és utazás miatt ritkán tudok hazamenni a szülőfalumba, de annál értékesebb, ha alkalmam adódik rá. Mindig különleges érzés azon a környéken játszani, ahonnan elindultam, ahol a zene alapjait elsajátítottam. Ez minden alkalommal eszembe jut, ha arra gondolok, hogy a mai napig azt csinálhatom, amit szeretek. 

Mi a véleményed a jelenleg nagy népszerűségnek örvendő külföldi dobosokról és hogyan viszonyulsz a magyar kortárs jazzélethez, aminek magad is a szerves része vagy?

Nagyon sok kedvenc külföldi dobosom van, de amíg fiatalabb koromban a zenében főleg a dobolás fogott meg, ma már inkább a zene egésze érdekel. A dobolásban is azt szeretem, amikor a hangszer teljes mértékben a zenét szolgálja, akár kísér, akár szólózik. Nagy tanulság volt számomra, amikor New York eldugott jazzklubjaiban olyan "nem sztár" dobosokat is hallgattam, akiket előtte nem is ismertem, mégis elképedve figyeltem őket.

Rengeteg jó zenész van a világ minden táján, és mindig nagy öröm számomra egy új személyiséget megismerni.

GKOT4349-101616.jpg

Modern Art Orchestra (Fotó/Forrás: Birtalan Zsolt / Modern Art Orchestra)

Mely muzsikusok gyakorolják rád a legnagyobb hatást jelenleg? Milyen módszerekkel képezed magad a zenehallgatás és a gyakorlás eszköztárain keresztül?

Tényleg nagyon sok kedvencem van, nem tudnék közülük senkit kiemelni. Időről időre találok valakit, aki egy adott időszakban különösen nagy hatással van rám. Ha az elmúlt időszakból kellene egy listát összeállítanom, talán ez lenne: Bill Evans, Gadó Gábor, Keith Jarrett, John Coltrane, Radiohead, Big Thief, John Hollenbeck, Oregon és Aaron Parks. Számomra fontos a rendszeres gyakorlás és a sok kötetlen jamelés a barátaimmal, viszont sok esetben egy új lemez felfedezése nagyobb löketet adhat, mint több órányi dobolás. A lényeg, hogy mindkettő elengedhetetlen.

Milyen szakmai tanáccsal látnád el a tíz évvel ezelőtti Csízi Lacit?

Akármennyire is szerelem a dobolás, a sok ülést egy idő után muszáj kompenzálni. Amióta rendszeresen úszom, néha azt kívánom, bárcsak hamarabb elkezdtem volna.

Támogatott tartalom.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egy világrend utolsó pillanata – szubjektív gondolatok a Gurre-dalok kapcsán

Habár a Magyar Állami Operaház kommunikációja mindvégig az optimizmus hangját ütötte meg az Erkel Színháztól vett búcsú alkalmából, szimbolikus jelentőséget kapott a tény, hogy épp Arnold Schönberg monumentális opuszát, a Gurre-dalokat adták elő.
Vizuál

„Jót tesz nekünk, ha rácsodálkozunk a világra” – elstartolt a jubileumi Berlinale

Több mint egy héten keresztül Berlinre figyel a nemzetközi filmélet: a világ egyik legrangosabb A-kategóriás szemléje a hétvégén startolt el, a fesztivált Tom Tykwer új rendezése nyitotta meg, de bemutatták Burhan Qurbani új alkotását is, amelyben a III. Richárd történetét ültette át a jelenbe.
Színház

Bejelentés: Novák János támogatja Zalán János művészi koncepcióját

A Kolibri Színház oldalán jelent meg Zalán János és Novák János február 17-én kelt levele, amelyben az intézményt március elsejétől vezető új igazgató arról ír, nem változik a Kolibri profilja, amire az alapító támogatása a garancia. Zalán február 19-én találkozik a társulattal.
Vizuál

Presser Gábor és Parti Nagy Lajos nyitja meg a Godot Intézet új kiállítását

A Godot Intézet különleges megnyitóestre készül: február 28-án Presser Gábor játszik zongorán, és Parti Nagy Lajos gondolatai kísérik végig a látogatókat Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet megindító festészeti világán.
Vizuál

A Konklávé és A brutalista tarolt a BAFTA-gálán

Február 16-án este adták át a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) díjait. A londoni gálán a Konklávé és A brutalista című film is négy-négy elismerést gyűjtött be. Mikey Madison, Adrien Brody, Zoe Saldana és Kieran Culkin is díjat vehetett át.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

A sanzonok királynője – a Benczúr Házban látható Nádasy Erika Piaf-estje

Egy halhatatlan legenda, Edith Piaf drámai fordulatokkal teli élettörténete és magukkal ragadó, keserédes érzelmekkel teli dalai elevenednek meg február 25-én a Benczúr Házban. A francia sanzonénekesnőt a darab írója, Nádasy Erika kelti életre.
Jazz/World hír

Idén is meghirdeti Fringe felhívását a Magyar Zene Háza

Mivel az intézmény kiemelt céljának tekinti a zenei tehetségek támogatását, a zenélés népszerűsítését kortól és zenei háttértől függetlenül, 2025-ben is meghirdeti a Fringe-t. Jelentkezési határidő: március 2., vasárnap éjfél.
Jazz/World magazin

KÉP-regény: Alice Cooper 77

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Alice Cooper születésnapján lepődött meg, és arról írt, hány tekerss filmet használt el a botrányhős előadó koncertjén.
Jazz/World interjú

Ajtai Péter: „Édesanyám kinyitotta a telefonkönyvet, és másnap már mentem bőgőórára”

Improvizációesztétikából doktorált, tanult klasszikus zenét, hagyományos jazzt, ma már legfőképpen free jazzt vagy szabad improvizációs zenét játszik. Tanít, számos zenekarban muzsikál, egy százhúsz éves bőgőt nyüstöl. Ajtai Péter bőgőssel beszélgettünk.
Jazz/World ajánló

Ismét megmérettethetik magukat a jazz feltörekvő tehetségei a Müpában

Az idén 20 éves Müpa 2025. február 7. és 9. között ismét megrendezi a Jazz Showcase-t. A régió egyik legjelentősebb zenei tehetségbörzéjére ez alkalommal is hat ígéretes pályakezdő formáció jutott be, akiknek produkcióit neves szakmai zsűri bírálja majd el.