Kultúrák találkozása – LURA margitszigeti koncertje előtt mesélt

Mesélnél kicsit a két ország kultúrája adta örökségről?

Portugáliában születtem, de afrikai vagyok, kettős állampolgár. Ez a kettősség a zenémben is megmutatkozik, mert bár a hagyományos zöld-foki szigeteki dallamokból merít inspirációt, a portugál kultúra is megszólal benne. Mindkét országnak, kultúrának része vagyok, s mindkettő az én részem is. Normális esetben az embereknek egy állampolgárságuk van; nekem pedig tele a szívem két különböző hely iránti szeretettel, és ez fantasztikus érzés.

Hogyan változott a zenéd az évek során?

Húsz évig hagyományos zenét alkottam, de most egy kis elektronikus csavarral frissítettem a hangzást, hogy modernebbé tegyem. A legújabb albumomon, a Multicoloron a befogadásról, a nők erejéről és az empátiáról beszélek, mindig vidámsággal és pozitivitással.

Mik azok a legfőbb üzenetek, amiket a zenéddel átadni szeretnél? Mik adnak ihletet, miről szólnak a dalaid?

Rólam. Bevándorló nőről, bevándorló szülők lányáról, olyanokról, akik „idegen” országban születtek. A világ minden táján élnek ilyen emberek, én pedig azt szeretném elmondani, megmutatni nekik, hogy ez hatalmas kincs. Nem vagy kevesebb miatta, épp ellenkezőleg: igenis lehetsz boldog még akkor is, ha nem ismered az őseidet vagy a származásodat, és eleinte úgy érzed, emiatt sehol sem fogadnak el igazán.

Két országod, két kultúrád van, és ez végtelen gazdagságot ad.

Ezt igyekszem elmondani a zenémen keresztül, és azt szeretném, ha az emberek boldognak éreznék magukat, és táncolnának, mikor engem hallgatnak.

Mik a rövid és/vagy hosszú távú terveid?

Most a téli időszakot készítem elő, ugyan külföldön kevesebbet turnézom, de Portugáliában folyamatosan vannak koncertjeim. Hétvégén például egy portugál jazz-zenekarral lépek fel, akik mindig más-más előadót hívnak meg magukhoz. Izgalmas zenei fúziók születnek így, kíváncsi leszek rá, hogy az én dalaim hogyan szólalnak meg az ő előadásukban. Emellett mindig dolgozom új dalokon, és a közönségkedvenc számaim megújításán is. A Na Ri Na-t minden koncerten eljátszom, mert szeretik és kérik az emberek, és mert örömmel teszem. Húsz éve nem volt olyan alkalom, hogy ne szerepelt volna a műsorban, mindenhová követ engem, én pedig hálás vagyok a sikeréért. Próbálom mindig ugyanannak a hangzásnak a különböző változatait feltalálni és különböző módon előadni, így sosem lesz kétszer ugyanolyan.

Akkor alighanem a Margitszigeten sem marad majd el az új album mellett. Hogyan készülsz a budapesti koncertre?

Jártam már korábban Budapesten, emlékszem, mennyire őszintén érdeklődtek itt az emberek a kultúrám, a zeném iránt.

A Margitszigeten nem voltam még, de sokat hallottam róla zenész kollégáktól, és nagyon kíváncsi vagyok erre a földi paradicsomként emlegetett varázslatos szigetre.

Bízom benne, hogy örömet hozok az érdeklődőknek.

Zenei pályafutásod előtt táncosként és úszóként is nagyon sikeres voltál. Nem hiányzik a sport, sosem bántad meg, hogy nem ezt a karrierutat választottad?

Egyáltalán nem bánom, nagyon boldog vagyok a zenével. A sport is fontos volt, és most is az, csak másképp, másért. A zenével váltam teljessé. Ez a célom, az életem, a küldetésem. Egyúttal pedig a legnagyobb kihívásom is. Húszévnyi éneklés hosszú idő, nagyon kell szeretni, amit csinálsz, hogy lankadatlanul szembe tudj nézni a kisebb-nagyobb zökkenőkkel, meg tudd őrizni a küldetéstudatod, és továbbra is szenvedéllyel folytasd ezt a hihetetlen utazást. A közönség persze sokat segít ebben, nekik énekelek; ők beszélik a szívem nyelvét.