Jazz/World

Maga a jazzfáraó, Pharoah Sanders jön Budapestre

2018.07.26. 10:25
Ajánlom
A 78 éves Pharoah Sanders november elsején lép fel Budapesten a Get Closer Concerts szervezésében.

Trane volt az Atya, Sanders a Fiú, én pedig a Szentlélek vagyok”

- szól Albert Ayler, avantgarde jazzszaxofonos sokat idézett mondása. Sanderst John Coltrane, vagyis az „Atya” is nagyra tartotta: bár zenekarának soha nem volt hivatalos tagja, de több lemezt rögzítettek együtt, és generációja egyik legkiemelkedőbb tenorszaxofonosának nevezte őt, Ornette Coleman pedig egyenesen a világ legjobbjának titulálta hangszerén Sanderst.

Pharoah Sanders zenészcsaládba született Ferrell Sanders néven.

A Pharoah, vagyis Fáraó becenevet nagymamája adta neki ironikusan, amikor 1961-ben New Yorkba költözve szinte nincstelenként élt: sokszor az utcán, metróaluljárókban aludt, napról napra élt és alkalmi zenei munkákból tartotta fönn magát.

Sun Ra volt az, aki elsőként oltalmába fogadta, adott neki egy sárga-zöld csíkos nadrágot és ösztönözte, hogy használja a Pharoah művésznevet. Sanders akkoriban még csak a Village Vanguard ajtaja előtt játszott zenésztársaival, itt hallotta őt Coltrane is, aki ekkoriban már felismerte, hogy számára a zenében a legfontosabb tényező az energia, és ebből jó sok volt Pharoah Sandersnek. Meginvitálta zenekarába, amiben olyan avantgarde zenészlegendák játszottak, mint az előbb idézett Albert Ayler, Sun Ra, valamint Cecil Taylor. Kettejük – nem hivatalos – együttműködése a jazztörténelem egyik legellentmondásosabb időszaka lett, hiszen egymásra találtak a tradicionális jazzkoncepciókkal való szakításban - a swing és a funkcionális harmóniák elvetésében -, és egy szabálytalan struktúrájú, féktelen zenét hoztak létre.

GettyImages-858035230-154633.jpg

A McCoy Tyner Quintettel 2004-ben: balról jobbra Ravi Coltrane, Pharoah Sanders, és Charnett Moffett. (Fotó/Forrás: Hiroyuki /Getty Images)

Elsőként Coltrane Ascension című, 1965-ben rögzített albumán közreműködött Pharoah Sanders, majd az ugyanebben az évben megjelent Meditations címűn.

Coltrane-ra óriási hatással voltak Sanders hosszúra nyújtott, disszonáns szólói, de a tisztelet és csodálat kölcsönös volt: Sandersre legalább ekkora hatást gyakorolt Coltrane spirituális elkötelezettsége a zenében.

Többek között az Om című közös lemezükön hallható mantraszerű, skandáló játék inspirálta későbbi munkáiban, amit egyes legendák szerint egy LSD trip alatt vettek fel. Az albumon a Tibeti Halottas Könyvben és a Bhagavad Gita hindu szentírásban leírt szertartásokat próbálták felidézni a zenével. 

Miután különváltak útjaik, Sanders szándéka az volt, hogy megmarad a kollektív free jazznél, míg Coltrane a szólisztikusabb jazz irányába indult el. Pharoah első, nemes egyszerűséggel Pharoah's First címre keresztelt albuma azonban nem úgy sikerült, amint számított rá: nálánál jóval egyszerűbb zenészekkel vette körbe magát, így az ő avantgárd hangja erősen elütött a zenekari hangzásról, és nem jött létre az a kollektív extázis, amit Coltrane zenekarában annyira imádott. 1966-ban azonban aláírt egy szerződést az Impulse! kiadóval, akik még az évben kiadták Tauhid című albumát, ami már a közönség és a szakma érdeklődését is felkeltette: Coltrane, Ornette Coleman, és Albert Ayler is elismerően nyilatkoztak róla. Ebből az időszakból Sanders egyik legnagyobb sikere a The Creator Has A Master Plan című, harminc perces, free jazz opusz lett a Karma című lemezről. Az ő nevével fémjelzett free jazz népszerűsége azonban hamarosan alábbhagyott.

Sanders új területek felé nyitott, elsősorban az afrikai ritmusok és hangzások kezdték el érdekelni őt,

aminek egyik első lenyomata az 1972-es Black Unity. A hetvenes-nyolcvanas években aztán az R&B, a modális jazz és a hard bop területén is tett kirándulásokat. Eközben többször kiadót váltott, nem volt hajlandó a piac igényei szerint alkotni. Még a Theresa nevű aprócska, független kiadótól is elbúcsúzott, akiknél az Impulse!-hoz hasonlóan hosszú időt, nyolc évet töltött – ekkor egy kulturális cserekapcsolat keretében, 1991-ben Afrikába utazott.

Az egyik legtermékenyebb látogatása Marokkóba vezetett 1994-ben, ahol a Gnawa-i Mahmoud Guinia guimbriművésszel közösen felvette a legendás The Trance Of Seven Colors című lemezt, ami a hatvanas években megindult világzene egyik hivatkozási pontjává vált, hiszen a marokkói gnawa rituálé extázisa találkozik a Sanders-féle felfokozott, transz-szerű szaxofonozással. Ekkorra Sanders már egy megfontolt zenésszé vált, aki a free jazztől a mainstreamig rengeteg stílust képes volt a saját arcára formálni. Coltrane halála után fokozatosan enyhült az agresszív, féktelen energiákkal fémjelzett stílusa, de az energia nem veszett el, csak átalakult: érett zenészként kifejezetten lírai hangvételre váltott. Pharoah Sanders most 78 éves, és közel 30 szólóalbumot tudhat magáénak, valamint egy Grammy-díjat is a Blues for Coltrane című, 1987-es tribute-albumért. De a legfontosabb, kiváló egészséget is, ami lehetővé teszi, hogy zenészmatuzsálemként is járja a világot zenéjével.

November elsején kvartettjével, William Hendersonnal, Oli Hayhursttal és Gene Calderazzóval lép fel a MOMSportban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Végigsöpör a tao-változások előszele a színházi szakmán

Az Orlai Produkciós Iroda és a Veres1Színház is csatlakozott a vészharangot megkongató magánszínházakhoz, akik a társasági adókból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe.
Vizuál

Színházi reklámfogás volt a megtalált Picasso-festmény

Hamisnak bizonyultak a hat éve ellopott Picasso-festmény felbukkanásáról szóló hírek. A kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint "tréfa áldozata lett". Egy belgiumi színházi produkció alkotói közölték, hogy ők csapták be a megtalálót és hamisítvány a Romániában talált, Picassónak tulajdonított festmény - közölte a holland NOS televízió.
Vizuál

A Ruben Brandt és a Napszállta tarolt Sevillában

Milorad Krstic akció-thrillere a legjobb forgatókönyv, a legjobb elsőfilm és az andalúz forgatókönyvíró szövetség díját is elnyerte a sevillai filmfesztiválon, Nemes Jeles László filmjét pedig a legjobb európai koprodukciót megillető Eurimages-díjjal tüntették ki.
Klasszikus

Ismét tehetséges fiataloké az Óbudai Társaskör színpada

Gitármuzsika, az év fiatal jazz-zenészei és olaszmánia Óbudán.
Tánc

Az arcukkal is táncolnak

Anton Lachky szlovák koregoráfus paradigmát váltott a Közép-Európa Táncszínházzal közös munkafolyamatban. Bebizonyította, hogy a táncos test nem ér véget a végtagok és a törzs mozgásánál. Arcot, hangot, konkrét gesztusokat adott nekik.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Terence Blanchard: „Itt az ideje az előítéletekről nyíltan beszélni”

A többszörös Grammy-díjas jazztrombitás, filmzene- és operaszerző azok közé tartozik, akiknek határozott véleménye van a világról, és ezt zenéjükben sem rejtik véka alá. Terence Blanchard november 21-én a Budapest Jazz Clubban játszik E-Collective nevű zenekarával, ezt megelőzően beszélgettünk telefonon.
Jazz/World kult50

Minden koncerten ízekre szedi magát – Szirtes Edina Mókus

Korkedvezménnyel vették fel a szegedi konzervatóriumba, ahol a legkisebb lévén a többiek Mókusnak becézték – innen ered a művészneve. Szirtes Edina Kult50-ben megjelent portréja.
Jazz/World ajánló

A Dunán ringatózva mutatja be új lemezét Cséry Zoltán

A zongoraművész - zeneszerző november 24-én az A38 Kiállítótérben mutatkozik be első önálló, szólózongorás nagylemezével, a Life Is A Playground című chillout, ambient albummal.
Jazz/World

Nem kopik – Suzanne Vega elvarázsolta Budapestet

Kortalan és nemtelen, maszkulin famme fatale, bohóc bőrbe bújt díva, drámai alkat és komika, kislány és érett nő, világhírű sztár és a „lány a szomszédból” – ez mind egy személyben Suzanne Vega, és még valami: időtlen dalok énekes-dalszerzője.
Jazz/World bjo

Jazz és inspiráció - interjú Náray Erikával és Urbán Orsival

Szilveszter estéjén két vendéggel, Náray Erika és Urbán Orsi jazz énekesnőkkel egészül ki a Budapest Jazz Orchestra (BJO) a Pesti Vigadó Dísztermében hallható koncertjén.