Jazz/World

Maga a jazzfáraó, Pharoah Sanders jön Budapestre

2018.07.26. 10:25
Ajánlom
A 78 éves Pharoah Sanders november elsején lép fel Budapesten a Get Closer Concerts szervezésében.

Trane volt az Atya, Sanders a Fiú, én pedig a Szentlélek vagyok”

- szól Albert Ayler, avantgarde jazzszaxofonos sokat idézett mondása. Sanderst John Coltrane, vagyis az „Atya” is nagyra tartotta: bár zenekarának soha nem volt hivatalos tagja, de több lemezt rögzítettek együtt, és generációja egyik legkiemelkedőbb tenorszaxofonosának nevezte őt, Ornette Coleman pedig egyenesen a világ legjobbjának titulálta hangszerén Sanderst.

Pharoah Sanders zenészcsaládba született Ferrell Sanders néven.

A Pharoah, vagyis Fáraó becenevet nagymamája adta neki ironikusan, amikor 1961-ben New Yorkba költözve szinte nincstelenként élt: sokszor az utcán, metróaluljárókban aludt, napról napra élt és alkalmi zenei munkákból tartotta fönn magát.

Sun Ra volt az, aki elsőként oltalmába fogadta, adott neki egy sárga-zöld csíkos nadrágot és ösztönözte, hogy használja a Pharoah művésznevet. Sanders akkoriban még csak a Village Vanguard ajtaja előtt játszott zenésztársaival, itt hallotta őt Coltrane is, aki ekkoriban már felismerte, hogy számára a zenében a legfontosabb tényező az energia, és ebből jó sok volt Pharoah Sandersnek. Meginvitálta zenekarába, amiben olyan avantgarde zenészlegendák játszottak, mint az előbb idézett Albert Ayler, Sun Ra, valamint Cecil Taylor. Kettejük – nem hivatalos – együttműködése a jazztörténelem egyik legellentmondásosabb időszaka lett, hiszen egymásra találtak a tradicionális jazzkoncepciókkal való szakításban - a swing és a funkcionális harmóniák elvetésében -, és egy szabálytalan struktúrájú, féktelen zenét hoztak létre.

GettyImages-858035230-154633.jpg

A McCoy Tyner Quintettel 2004-ben: balról jobbra Ravi Coltrane, Pharoah Sanders, és Charnett Moffett. (Fotó/Forrás: Hiroyuki /Getty Images)

Elsőként Coltrane Ascension című, 1965-ben rögzített albumán közreműködött Pharoah Sanders, majd az ugyanebben az évben megjelent Meditations címűn.

Coltrane-ra óriási hatással voltak Sanders hosszúra nyújtott, disszonáns szólói, de a tisztelet és csodálat kölcsönös volt: Sandersre legalább ekkora hatást gyakorolt Coltrane spirituális elkötelezettsége a zenében.

Többek között az Om című közös lemezükön hallható mantraszerű, skandáló játék inspirálta későbbi munkáiban, amit egyes legendák szerint egy LSD trip alatt vettek fel. Az albumon a Tibeti Halottas Könyvben és a Bhagavad Gita hindu szentírásban leírt szertartásokat próbálták felidézni a zenével. 

Miután különváltak útjaik, Sanders szándéka az volt, hogy megmarad a kollektív free jazznél, míg Coltrane a szólisztikusabb jazz irányába indult el. Pharoah első, nemes egyszerűséggel Pharoah's First címre keresztelt albuma azonban nem úgy sikerült, amint számított rá: nálánál jóval egyszerűbb zenészekkel vette körbe magát, így az ő avantgárd hangja erősen elütött a zenekari hangzásról, és nem jött létre az a kollektív extázis, amit Coltrane zenekarában annyira imádott. 1966-ban azonban aláírt egy szerződést az Impulse! kiadóval, akik még az évben kiadták Tauhid című albumát, ami már a közönség és a szakma érdeklődését is felkeltette: Coltrane, Ornette Coleman, és Albert Ayler is elismerően nyilatkoztak róla. Ebből az időszakból Sanders egyik legnagyobb sikere a The Creator Has A Master Plan című, harminc perces, free jazz opusz lett a Karma című lemezről. Az ő nevével fémjelzett free jazz népszerűsége azonban hamarosan alábbhagyott.

Sanders új területek felé nyitott, elsősorban az afrikai ritmusok és hangzások kezdték el érdekelni őt,

aminek egyik első lenyomata az 1972-es Black Unity. A hetvenes-nyolcvanas években aztán az R&B, a modális jazz és a hard bop területén is tett kirándulásokat. Eközben többször kiadót váltott, nem volt hajlandó a piac igényei szerint alkotni. Még a Theresa nevű aprócska, független kiadótól is elbúcsúzott, akiknél az Impulse!-hoz hasonlóan hosszú időt, nyolc évet töltött – ekkor egy kulturális cserekapcsolat keretében, 1991-ben Afrikába utazott.

Az egyik legtermékenyebb látogatása Marokkóba vezetett 1994-ben, ahol a Gnawa-i Mahmoud Guinia guimbriművésszel közösen felvette a legendás The Trance Of Seven Colors című lemezt, ami a hatvanas években megindult világzene egyik hivatkozási pontjává vált, hiszen a marokkói gnawa rituálé extázisa találkozik a Sanders-féle felfokozott, transz-szerű szaxofonozással. Ekkorra Sanders már egy megfontolt zenésszé vált, aki a free jazztől a mainstreamig rengeteg stílust képes volt a saját arcára formálni. Coltrane halála után fokozatosan enyhült az agresszív, féktelen energiákkal fémjelzett stílusa, de az energia nem veszett el, csak átalakult: érett zenészként kifejezetten lírai hangvételre váltott. Pharoah Sanders most 78 éves, és közel 30 szólóalbumot tudhat magáénak, valamint egy Grammy-díjat is a Blues for Coltrane című, 1987-es tribute-albumért. De a legfontosabb, kiváló egészséget is, ami lehetővé teszi, hogy zenészmatuzsálemként is járja a világot zenéjével.

November elsején kvartettjével, William Hendersonnal, Oli Hayhursttal és Gene Calderazzóval lép fel a MOMSportban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Mind elmegyünk” – végső búcsút vettek Eötvös Pétertől

Április 18-án délután kollégái, barátai, tisztelői körében emlékeztek meg a március 24-én elhunyt, Kossuth-nagydíjas zeneszerző-karmesterről. A BMC-ben tartott eseményen Káel Csaba, Perényi Miklós, Kovács Géza és Kurtág György mondott beszédet.
Zenés színház

Történelmi pszichothriller operai köntösben – közeleg a Borisz Godunov bemutatója

A Kossuth-díjas Bretz Gábor címszereplésével viszi színre április 27-én a Magyar Állami Operaház Muszorgszkij Borisz Godunov című alkotását, amely az 1869-es ősváltozatban először hangzik el Magyarországon.
Vizuál

Ha május, akkor Artmozik éjszakája!

Oppenheimer, Szegény párák, Érdekvédelmi terület, Lefkovicsék gyászolnak, Magyarázat mindenre – néhány sikerfilm a közelmúltból, amelyet ismét átélhetünk az Artmozik éjszakáján, de a szervezők premier előtti vetítésekkel is készülnek.
Könyv

Krasznahorkai- és Nádas-mondatok Szvoren Edina tollából

A Libri Irodalmi Díjas Szvoren Edina legújabb, Kérődző Kronosz című kötetében kortárs szerzők stílusát imitálja, köztük saját magáét is. A májusban megjelenő könyvet négy különböző borítóval adja közre a Magvető Kiadó.
Vizuál

Izgalmas, titkokkal teli film mutatja be Ravel leghíresebb művének keletkezését

Az ünnepelt rendező, Anne Fontaine Bolerója a világ egyik leghíresebb és leggyakrabban előadott zeneművének történetét, illetve a zeneszerző és a körülötte lévő különleges nők viszonyát mutatja be.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Nekem a zene gyógyszer minden bajra” – interjú Király Lindával

Anyák napján ad koncertet Király Linda a Várkert Bazárban, az est vendége pedig nem más, mint testvére, Király Viktor lesz, így a közönség lélekemelő duettekre is készülhet.
Jazz/World interjú

Mit jelent európainak lenni? – interjú Oláh Krisztián zongoraművésszel, a Ludus Europae zeneszerzőjével

Az idei JazzFest Budapest egyik legizgalmasabb programja a Ludus Europae című, huszonhét szereplős darab, amelynek ősbemutatója április 30-án pontban éjfélkor lesz a budapesti Merlin Színházban.
Jazz/World ajánló

Kihagyhatatlan programok az idei Budapest Ritmón

A 2016 óta futó Budapest Ritmo világzenei fesztivál Közép-Európa egyik legjelentősebb ilyen eseménye, amely egyszerre mutat be felfedezésre méltó, még kevésbé ismert vagy éppen feltörekvő tehetségeket, illetve hozza el Magyarországra a műfaj világsztárjait.
Jazz/World interjú

„A művészet olyan, mint a planktonok az óceánban” – beszélgetés Gyémánt Bálinttal

Egy padláson talált, poros gitár volt az első hangszere, ma már a Zeneakadémián oktatja a jazzgitárosokat. Triójának most jelent meg legújabb lemeze, de az alábbi beszélgetésben szó esik arról is: tudja-e Gyémánt Bálint, hogy hány banánnal gitározik jobban vagy gyengébben, mint a külföldi sztárok.
Jazz/World ajánló

Bartók és a legsátánibb jazzdallamok

Dübörög a jazz, a műfaj egyre szélesebb körben hódít, Bartók Béla pedig hűvös távolságtartással figyeli a merőben új zenei nyelv születését. Hogyan alakult a zeneszerző viszonya a jazzel az 1920-as évektől kezdve?