Jazz/World

Magas szőke hölgy szaxofonnal - Frøy Aagre együttese Ipolyságon

2005.07.31. 00:00
Ajánlom
Míg a magyarországi jazzfesztiválok látogatóinak zömét továbbra is a Nagy Nevekkel lehet becsalogatni a nézőtérre, akad egy-egy alkalmi rendezvény – határon innen és közvetlenül túl –, ahol a közönségnek alkalma van megismerkedni új hangokkal is. Vannak pontjai a világnak, például Norvégia, ahol kultúr- és műsorpolitikai trend az új jazzművészek szakmai, anyagi és erkölcsi támogatása, s ezzel a döntéshozók egyben a műfaj túlzott amerikanizálódásának is gátat szabnak. Hazai tájakon a fiatal európai jazz élvonala egyelőre főként csak egyéni kezdeményezések és erőfeszítések eredményeként mutatkozhat be.

Mint arról már többször tudósítottunk lapunkon, az „Ipolyság város pecsétje” (Sigillum oppidi Saag) alapítvány és Makovínyi Pál koncertszervező (a tizenhatodik századi angol Masters of Revels – „ünnepségrendező mesterek” jó utóda) minden nyáron és ősszel lehetőséget ad több ifjú európai rising star-nak a bemutatkozásra. Július 26-án este egy norvég kvartettet, a tenor- és szopránszaxofon játszó Frøy Aagre együttesét hallgathatta meg a szlovákiai kisváros negyven-ötven fős közönsége. Tegyük hozzá gyorsan: a norvég zenekar felléptetése – akárcsak a korábbi együtteseké – igen jó választásnak bizonyult. Se a közönséget, se a skandináv muzsikusokat nem zavarta a rusztikus környezet (a koncertet ezúttal egy kocsmaudvaron rendezték meg), sőt, a kvartett tagjait kifejezetten inspirálták a szokatlan díszletek, no meg az előző esti fergetegesen sikeres hangversenyük Besztercebányán.

A korábban öt évig klasszikus zenét játszó, majd a jazz felé forduló, s hét éve a műfajban tevékenykedő szaxofonost debütáló albuma, a Katalyze meghallgatása után hívta meg a szervező Ipolyságra. Frøy Aagre a CD-n Offbeat nevű kvartettje élén muzsikál, s Szlovákiában is velük lépett porondra, bár a lemezen hallható Roger Williamsent a kelet-európai koncerteken a nem kevésbé tehetséges Audun Ellingsen váltotta fel. A messzi északról származó bőgős talentumát bizonyítja az is, hogy néhány hónappal korábban Bobo Stenson és Tomasz Stańko oldalán léphetett fel Franciaországban.

A két setet játszó együttes a lemezen is nyitószámként szereplő Lee Valley-vel és Slow Train-nel kezdte műsorát, két olyan számmal, amelyek azonnal meggyőzik hallgatóját a szaxofonos kivételes kompozíciós tehetségéről is. A program következő részében az album megjelenése óta komponált és a lemezről már ismert darabok váltakoztak. A magas szőke szaxofonos hölgy újabb szerzeményei szintén sok trouvaille-t tartogattak a közönség számára. A Major Transition például a lassú, meditatív számok után groove-os dobalapjával tűnt föl, itt az először szopránszaxofonon játszó Frøy Aagre tenorszaxofonra váltott, és sok vibratóval díszítette az izgalmas ritmikájú zenét. A The Canadian Hat című újabb szerzemény ismét a szaxofonos melankolikus oldalát tárta fel: valószínűleg ez Frøy Aagre újabb szerzeményeinek egyik legjobbja. Néhány hónapja keletkezett egy fenséges hegyek koszorúzta kanadai jazztáborban, valamikor a hajnali órákban. Az elmaradó álmot a gyönyörű táj ihlette melódia pótolta – mindannyiunk szerencséjére. Szünet előtt felhangzott még egy másik emlékezetes szám a régebbi repertoárból, a sok norvég népzenei motívumot ECM-es „fjordzenével” keverő Norwegian Mountains.

Iain Bellamy egykori angliai tanítványa a műsor második részére is több ragyogó szerzeményt tartogatott. Míg a szólista nélkül játszó ritmusszekció (Andreas Ulvo Langnes – Fender-zongora, Audun Ellingsen – bőgő és Freddy Augdal – dob) többször visszavitte hallgatóit az időben, s a fusion jazz úttörőinek (Head Hunters, Return To Forever) világát idézte meg, a szaxofonos témái „északiak” maradtak, különösen a Countryside című újabb opus, amely Frøy Aagre egyik csúcsteljesítményének hangzik. Jelentős kivételnek a Been There című nagyívű számot tartom, amelyben a tenorhang a Coltrane-iskola lírai változatához kapcsolódik.

A norvég kvartett tagjainak nagyon megtetszett a szlovák táj, s még inkább a közönségnek az északi országban ritkán tapasztalt nyílt lelkesedése a jazz iránt. Mint elmesélték, Besztercebányán késő éjszakáig állt a bál, Freddy Augdalnak különösen tetszett, hogy sokan a hangverseny eufóriájában sörösüvegeket kocogtatva vették ki részüket az előadásból. Ilyen közönséghez jövőre is szívesen visszatérnének, sőt, valamelyik budapesti klubot szintén örömmel kipróbálnák. Úgy legyen. Mi is visszavárjuk őket.

(2005. július 26. Sahy (Ipolyság, Szlovákia); a Frøy Aagre Offbeat koncertje; km.: Frøy Aagre (szoprán- és tenorszaxofon), Andreas Ulvo Langnes (Fender-zongora), Audun Ellingsen (bőgő), Freddy Augdal (dob))

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.