- Mesélj a zenekar alapításáról!
- Három tag ötletéből született meg a zenekar. A Tárkány Művekből ismert Paár Julianna volt az egyik ösztönző, aki nagyon szeretett volna a feldolgozások mellett autentikus népzenét is énekelni, viszont nem volt kísérőzenekara. A bőgős Bognár Andris és én sokáig együtt dolgoztunk zenészként a Honvéd Táncszínháznál és mivel nagyon jól megértettük egymást a zenében, ezért rengeteget gondoltunk arra, hogy milyen jó lenne egy saját zenekarban együtt muzsikálni. A brácsás Papp Endrével is sokat játszottunk együtt korábban, illetve Nyitrai Tamással is, akit végül elhívtuk prímásnak. Szerettünk volna valami újat mutatni a piacon, ezért két énekessel dolgozunk: Julcsi mellett Horváth Sára Nina énekel, aki idén diplomázott a Zeneakadémia jazz-ének tanszakán, de erős a népdalénekesi vénája is.
- Másfél éve alakultatok és máris elkészült az első lemez. Hogy sikerült ilyen gyorsan?
- Körülbelül fél év próbálás után megpályáztuk a Hagyományok Háza által kiírt pályázatot, ahol ötven óra stúdióidőt lehetett nyerni. Erre a pályázatra nyáron már össze kellett állítani a zenét. Gyorsan felrántottuk a demóanyagot, amivel megnyertük a stúdióidőt és ősszel már ki is kellett jelölni a felvétel időpontjait. Ekkor kezdtük kivesézni a számokat. Novemberben felvettük a lemezt, és január végére sikerült megkeverni az anyagot, amit a Fonó adott ki, velük nagyon jó a kapcsolatunk.
- Miben áll a Bazseva szellemisége?
- Autentikusan, mégis aktualizálva, személyessé téve szeretnénk megszólaltatni a magyar népzenét. Nem biztos, hogy egy széki lassút pont azokkal a szövegekkel éneklik el a lányok, mint ami a gyűjtésben szerepel, hanem keresnek hozzá olyat, ami az ő személyiségüket jobban kifejezi. Tematikus számokat is készítünk, és megpróbáljuk a férfiéneklést is visszahozni a folkdivatba.
- A lemezen szerepel, hogy ti azt a küldetést vállaljátok, hogy megmutatjátok, a népzene sosem megy ki a divatból. Mitől tud népszerű lenni ma a népzene?
- A filozofikus háttere a népzene-játszásnak általában az, hogy a népzenével a saját gyökereinket szeretnénk erősíteni, de mi ezt nem akarjuk vaskalaposan hirdetni, már levetettük a „pitykés mellényt". Mi mind Budapesten élünk, de gyerekkorunkban belecsöppentünk a népzene és a táncház vonáskörébe, ezért fontosnak tartjuk megmutatni ennek a kultúrának a közösségteremtő erejét - azt, amit a saját bőrünkön tapasztalunk - hogy milyen jó bulik tudnak kikerekedni erre a zenére.
- A Fölszállott a pávában kritikával illették az énekes lányok „hétköznapi öltözetét", amiben a színpadra léptek. Egyetértesz azzal, hogy az autentikusságnak a külsőségekben is meg kell mutatkoznia?
- Szerintem ezen már rég túl vagyunk. Ez akkor volt nagyon fontos, amikor a harmincas években elindult a Gyöngyösbokréta mozgalom és mindenki felvette a nagymamája ruháját. Ha egy néptáncegyüttes feláll a színpadra és autentikus anyagot visznek, akkor az ő esetükben fontos. De mi, népzenészek most kvázi olyan felállásban zenélünk, mint egy cigányzenekar. A cigányzenészek pedig sohasem vettek fel népviseletet, már a harmincas években sem öltöztek fel népviseletbe, mindig újítók voltak. És bármilyen hihetetlen, a népzene is egy újító műfaj. Hagyományőrzés csak most létezik Budapesten, falun soha nem őriztek hagyományt: ott, ha meghallottak egy új dallamot, azonnal beépítették a repertoárba, szerves részévé vált a kultúrának. Ha jött egy új ruha, azonnal „levetették a régit". Tehát én azt hiszem, hogy ebben semmi kivetnivaló nincs. Mi is újítók vagyunk és nem a nagymamáink ruháit hordjuk.
- Új dallamok, szövegek, ritkán játszott tájegységek zenéi hallhatóak a lemezen...
- Koncepció volt, hogy kicsit frissebb dallamokat, frissebb szövegeket hozzunk. A gyűjtések most már a mozgalomban elég jól elérhetőek és bőven lehet válogatni az érdekes anyagokból. Mi megpróbálunk azokhoz a dallamokhoz hozzányúlni, amik nem mozognak annyira közkézen, illetve szeretnénk az ismert tájegységek zenéit is érdekes hangszerelésben megmutatni. Például a széki népzene nagyon ismert, de a lemezen szerepel szilágysági zene is, amit viszont nem nagyon szoktak játszani. Vagy akár egy sófalvi összeállítás is érdekes tud lenni, pedig csak egy hegedű, cimbalom és ének szerepel rajta, de a szövegek nagyon erősek.
- Szerepel a lemezen saját gyűjtésű dallam is?
- Mindenkinek benne van a szíve csücske ebben a lemezben. Paár Julcsi a buzai énekes anyagból írta a szakdolgozatát, úgyhogy a buzai számot ő rakta össze, az az ő száma. Én nagyon sokat foglalkoztam sóvidék zenéjével, az a szám az enyém, én válogattam a dallamokat. Papp Endre, a brácsásunk a Fondor zenekar brácsása is, ők például sokat foglalkoztak a szilágyságival, azt az anyagot ő dobta be a közösbe.
- Táncházban szoktatok még muzsikálni?
- Szoktunk, bár nem ez a fő vonal, mi koncertzenekar szeretnénk lenni. De természetesen nem lehet kivonni magunkat a táncházmozgalom alól, hiszen az a legtermészetesebb közege ennek a zenének. A Fonó évadzáró táncházat például mi fogjuk csinálni.
- Mi a különbség a táncházban való muzsikálás és a színpadi zenélés között?
- Messze áll egymástól a kettő. Míg egy lemezbemutatón például egy profin összeállított műsor kerül a színpadra, addig a táncházi muzsikálás egy spontán örömzene, aminek éppen abban van az ereje, hogy improvizatív és lehet közben hülyéskedni. Ugyanakkor a táncházi muzsika olyan, mint egy jó próba: ott lehet egymással megtalálni a közös hangot.
- Sok fiatal zenekar van ma, akik népzenét játszanak. Hogy lehet kitűnni a mezőnyből?
- Elég egyszerűen csak jól muzsikálni. Mióta a Zeneakadémián működik a népzene tanszak, azóta ontja a népzenészeket, én is ott végeztem, de ez fontos is, hiszen kell nagyon az utánpótlás. Cimbalmosokból például még mindig nincs telítve a piac. A népzenét játszó zenekarokon belül is nagyon különböző stílusúak vannak. Szerintem meg kell találni az aranyközéputat, több területből kell merítkezni ahhoz, hogy a népzenét egy színpadképes műfajjá tudjuk varázsolni. A mi titkos receptünk az, hogy klasszikus hangképzéssel, tisztán játszva, jó stílusérzékkel, nem cigányosan játszunk népzenét. Ha át vannak gondolva a számok, jól vannak felépítve, akkor a népzenét fel lehet emelni a színpadra. Akár a Zeneakadémia színpadára is, ahol egy klasszikus zenéhez szokott közönség számára is egy teljes zenei élményt tudunk nyújtani.
hírlevél
