Jazz/World

Maradjatok együtt!

2009.11.23. 13:16
Ajánlom
A Dave Douglas Quintet első budapesti koncertjén – az este minden esetlegessége ellenére – olyan formációt hallottunk, amelyre a „Maradjatok együtt!”-szlogen alkalmazása elenyészően kevés lenne. - KRITIKA

Bevallom, hadilábon állok a koncertkritika műfajával. Ha már, akkor inkább az "ismertetőben" hiszek. Pláne zenészként,  aki maga tudja a legjobban, hogy a jazzben a pillanat szabta határokon belül bármi történhet, és ennek megfelelően vannak frenetikus koncertek és vannak kevésbé vagy semennyire "egetverőek" is, és ez utóbbiak sem feltétlenül kérdőjelezhetik meg az illető zenészek tudását és rátermettségét...

Először 2003-ban, a bostoni Regattabar jazzclubban hallottam a Dave Douglas Quintetet. Akkor még Chris Potter szaxofonozott és James Genus bőgőzött a zenekarban, a nálunk is fellépő Uri Caine (billentyűk, zongora) és Clarence Penn (dob) mellett. Potter és Genus helyett az itteni koncerten Donny McCaslin és Matt Penman játszottak. Az a koncert, annak idején, döbbenetes élmény volt számomra. Szellemes, ötletes darabok hangoztak el, élvonalbeli muzsikusok fantasztikus tolmácsolásában. Őszintén szólva, ez a sok évvel ezelőtti koncert olyan magasra tette a mércét számomra Douglas-ékkel kapcsolatban, hogy most is nehezen tudom függetleníteni magamat tőle.

November 10-én öt kiváló jazz-muzsikust hallottam, akiknek a tudásához és tapasztalatához kétség nem fér. Douglas zenéjéről általánosságban elmondható, hogy azok közé a zeneszerző-előadók közé tartozik, akik valami pluszt adtak és adnak hozzá a világ zenei palettájához: zeneszerzői vénájuknak köszönhetően lassítják a sajnos egyre inkább burjánzó, kompozíciós sekélyesedés folyamatát. És ezúttal szívesen hallottam volna többet ezekből a különleges hangvételű kompozíciókból.

Az est első részében több ilyen darab is elhangzott, amelyeket végtelenül élveztem. Különösen a szabadon kezelt, egyszólamú témákat, rubato improvizációkat, kötetlen párbeszédeket. Nagyon tetszik az a megoldás, ahogy Douglas ötvözi a tradicionális vagy modern jazz, esetenként a free, és az egyéb zenei források (pl. klezmer) elemeit: mindenfajta erőltetettség nélkül találja meg a saját hangját, miközben innen is, onnan is gyűjti az inspirációt. Ebből a testes, egyéni hangból lehetett volna több a koncert második felében is, ahol úgy éreztem, nagyon eltolódott a hangsúly a „straight ahead" irányba. Ez nem lenne önmagában baj, mert azt is szeretjük nagyon, csak talán nem ez az irány áll a legjobban a zenekarnak. Ez utóbbi karaktert is jól játsszák szinte mindannyian, és itt külön kiemelném a dobos és bőgős kollégát, akik mindegyik karaktert - beleértve az egyénibb és a hagyományosabb szerkezeteket is - félelmetes kreativitással és összhanggal formálták meg. Mégis, a Dave Douglas-produkció mint „egész" szemszögéből, lehetett volna több a rá jellemző színvilágból.

Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy Uri Caine zongorázása mély nyomot hagyott bennem. Eddig mindig Fenderezni hallottam, és az tetszett. Tetszenek a darabjai is a saját lemezeiről. De a mostani zongorázás számomra túl sok volt és szedett-vedett. Sok tűz volt benne, de kevés átgondoltság. Donny McCaslin fantasztikusan játszik, ez nem vitás, bár nem a kedvencem. Dave Douglas viszont az egyik kedvencem, és nem csak az enyém... Ahogy most is játszott, az magáért beszél.

Sajnos az egész koncertre rányomta a bélyegét a hangosítás, és az, hogy pár szám után elhangolódott a zongora. A trombita és a zongora extrém hangos volt, ez a szólók élvezetét - még Douglasét is - sokszor megnehezítette. A dobos Penn példamutatóan alkalmazkodik a mindenkori akusztikai környezetéhez, ezért abszolút fölöslegesnek éreztem a hangerőt érintő túlkapásokat. Ám a fentiekkel együtt, és azoktól eltekintve is egy olyan formációt hallottunk, amelyre a „Maradjatok együtt!"-szlogen alkalmazása elenyészően kevés lenne...

Néhány nappal budapesti koncerjük előtt Amszterdamban játszott Dave Douglas csapata

Dave Douglas Quintet
2009. november 10. Budapest Jazz Club

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Nyomozás az Operában – akcióban a jogi osztály

Noha az egyik legfelemelőbb érzés kétségkívül a művészeket illeti, amikor a színpadon megcsillogtathatják tudásukat, majd fürdőzhetnek a közönség jól megérdemelt elismerésében, mégis, ahhoz, hogy ez létrejöhessen, többek között az Opera jogi csapatának hathatós közreműködésére is szükség van.
Színház

Végigsöpör a tao-változások előszele a színházi szakmán

Az Orlai Produkciós Iroda és a Veres1Színház is csatlakozott a vészharangot megkongató magánszínházakhoz, akik a társasági adókból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe.
Vizuál

Színházi reklámfogás volt a megtalált Picasso-festmény

Hamisnak bizonyultak a hat éve ellopott Picasso-festmény felbukkanásáról szóló hírek. A kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint "tréfa áldozata lett". Egy belgiumi színházi produkció alkotói közölték, hogy ők csapták be a megtalálót és hamisítvány a Romániában talált, Picassónak tulajdonított festmény - közölte a holland NOS televízió.
Színház

A Magvető Café-ban is elmaradnak a tervezett bemutatók januártól

A kulturális tao-támogatás megvonása a Magvető Cafét is érzékenyen érinti. Közleményükben arról írnak, januártól biztosan elmaradnak a tervezett saját előadások.
Zenés színház

A hazai zenés színház „mindenese”: Szemenyei János

Színész és zeneszerző egy személyben, aki igazi otthonát a zenés színpadokon találta meg. Szemenyei János Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Terence Blanchard: „Itt az ideje az előítéletekről nyíltan beszélni”

A többszörös Grammy-díjas jazztrombitás, filmzene- és operaszerző azok közé tartozik, akiknek határozott véleménye van a világról, és ezt zenéjükben sem rejtik véka alá. Terence Blanchard november 21-én a Budapest Jazz Clubban játszik E-Collective nevű zenekarával, ezt megelőzően beszélgettünk telefonon.
Jazz/World kult50

Minden koncerten ízekre szedi magát – Szirtes Edina Mókus

Korkedvezménnyel vették fel a szegedi konzervatóriumba, ahol a legkisebb lévén a többiek Mókusnak becézték – innen ered a művészneve. Szirtes Edina Kult50-ben megjelent portréja.
Jazz/World ajánló

A Dunán ringatózva mutatja be új lemezét Cséry Zoltán

A zongoraművész - zeneszerző november 24-én az A38 Kiállítótérben mutatkozik be első önálló, szólózongorás nagylemezével, a Life Is A Playground című chillout, ambient albummal.
Jazz/World

Nem kopik – Suzanne Vega elvarázsolta Budapestet

Kortalan és nemtelen, maszkulin famme fatale, bohóc bőrbe bújt díva, drámai alkat és komika, kislány és érett nő, világhírű sztár és a „lány a szomszédból” – ez mind egy személyben Suzanne Vega, és még valami: időtlen dalok énekes-dalszerzője.
Jazz/World bjo

Jazz és inspiráció - interjú Náray Erikával és Urbán Orsival

Szilveszter estéjén két vendéggel, Náray Erika és Urbán Orsi jazz énekesnőkkel egészül ki a Budapest Jazz Orchestra (BJO) a Pesti Vigadó Dísztermében hallható koncertjén.