Jazz/World

Maradjatok együtt!

2009.11.23. 13:16
Ajánlom
A Dave Douglas Quintet első budapesti koncertjén – az este minden esetlegessége ellenére – olyan formációt hallottunk, amelyre a „Maradjatok együtt!”-szlogen alkalmazása elenyészően kevés lenne. - KRITIKA

Bevallom, hadilábon állok a koncertkritika műfajával. Ha már, akkor inkább az "ismertetőben" hiszek. Pláne zenészként,  aki maga tudja a legjobban, hogy a jazzben a pillanat szabta határokon belül bármi történhet, és ennek megfelelően vannak frenetikus koncertek és vannak kevésbé vagy semennyire "egetverőek" is, és ez utóbbiak sem feltétlenül kérdőjelezhetik meg az illető zenészek tudását és rátermettségét...

Először 2003-ban, a bostoni Regattabar jazzclubban hallottam a Dave Douglas Quintetet. Akkor még Chris Potter szaxofonozott és James Genus bőgőzött a zenekarban, a nálunk is fellépő Uri Caine (billentyűk, zongora) és Clarence Penn (dob) mellett. Potter és Genus helyett az itteni koncerten Donny McCaslin és Matt Penman játszottak. Az a koncert, annak idején, döbbenetes élmény volt számomra. Szellemes, ötletes darabok hangoztak el, élvonalbeli muzsikusok fantasztikus tolmácsolásában. Őszintén szólva, ez a sok évvel ezelőtti koncert olyan magasra tette a mércét számomra Douglas-ékkel kapcsolatban, hogy most is nehezen tudom függetleníteni magamat tőle.

November 10-én öt kiváló jazz-muzsikust hallottam, akiknek a tudásához és tapasztalatához kétség nem fér. Douglas zenéjéről általánosságban elmondható, hogy azok közé a zeneszerző-előadók közé tartozik, akik valami pluszt adtak és adnak hozzá a világ zenei palettájához: zeneszerzői vénájuknak köszönhetően lassítják a sajnos egyre inkább burjánzó, kompozíciós sekélyesedés folyamatát. És ezúttal szívesen hallottam volna többet ezekből a különleges hangvételű kompozíciókból.

Az est első részében több ilyen darab is elhangzott, amelyeket végtelenül élveztem. Különösen a szabadon kezelt, egyszólamú témákat, rubato improvizációkat, kötetlen párbeszédeket. Nagyon tetszik az a megoldás, ahogy Douglas ötvözi a tradicionális vagy modern jazz, esetenként a free, és az egyéb zenei források (pl. klezmer) elemeit: mindenfajta erőltetettség nélkül találja meg a saját hangját, miközben innen is, onnan is gyűjti az inspirációt. Ebből a testes, egyéni hangból lehetett volna több a koncert második felében is, ahol úgy éreztem, nagyon eltolódott a hangsúly a „straight ahead" irányba. Ez nem lenne önmagában baj, mert azt is szeretjük nagyon, csak talán nem ez az irány áll a legjobban a zenekarnak. Ez utóbbi karaktert is jól játsszák szinte mindannyian, és itt külön kiemelném a dobos és bőgős kollégát, akik mindegyik karaktert - beleértve az egyénibb és a hagyományosabb szerkezeteket is - félelmetes kreativitással és összhanggal formálták meg. Mégis, a Dave Douglas-produkció mint „egész" szemszögéből, lehetett volna több a rá jellemző színvilágból.

Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy Uri Caine zongorázása mély nyomot hagyott bennem. Eddig mindig Fenderezni hallottam, és az tetszett. Tetszenek a darabjai is a saját lemezeiről. De a mostani zongorázás számomra túl sok volt és szedett-vedett. Sok tűz volt benne, de kevés átgondoltság. Donny McCaslin fantasztikusan játszik, ez nem vitás, bár nem a kedvencem. Dave Douglas viszont az egyik kedvencem, és nem csak az enyém... Ahogy most is játszott, az magáért beszél.

Sajnos az egész koncertre rányomta a bélyegét a hangosítás, és az, hogy pár szám után elhangolódott a zongora. A trombita és a zongora extrém hangos volt, ez a szólók élvezetét - még Douglasét is - sokszor megnehezítette. A dobos Penn példamutatóan alkalmazkodik a mindenkori akusztikai környezetéhez, ezért abszolút fölöslegesnek éreztem a hangerőt érintő túlkapásokat. Ám a fentiekkel együtt, és azoktól eltekintve is egy olyan formációt hallottunk, amelyre a „Maradjatok együtt!"-szlogen alkalmazása elenyészően kevés lenne...

Néhány nappal budapesti koncerjük előtt Amszterdamban játszott Dave Douglas csapata

Dave Douglas Quintet
2009. november 10. Budapest Jazz Club

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.
Jazz/World rustico

Alázattal kísérletezni

Kubinyi Júlia már tizenévesen nyakig benne volt a népzenei koncertéletben, hiszen a Dűvő Zenekar énekeseként rengeteg helyen játszottak. Most izgalmas mérföldkőhöz érkezett, amikor Szokolay Dongó Balázzsal és Zimber Ferenccel közös, Rustico című lemezén újraértelmezték a népi hangzásvilágot.