Jazz/World

Mariza: "Nem lehet a kocsmát a színpadra vinni"

2013.12.20. 07:03
Ajánlom
A Müpa közönségét megbabonázta, de a magyar sajtót nem kényeztette el a fado portugál nagyasszonya. Csak nekünk nyilatkozott, tíz percet kaptunk. Ez nem sok, de ennyi idő alatt is sikerült jól összevesznünk. INTERJÚ

Több koncertfelvételét láttam, mégis felkészületlenül ért, ami a Bartók Béla Hangversenyteremben várt rám. A videókról ismert nyugtalanító, feketébe öltözött díva köszönőviszonyban sem volt azzal a tündéri jelenséggel, aki körbeszökdécselte a színpadot, körbemosolyogta a nézőteret. A tragika helyett egy cserfes szupersztárt kaptam, aki tíz perc alatt csavarta az ujja köré a közönséget.

Mariza hangja volt már jobb formában, például kedvenc dalát, a fado történetének egyik legszebb darabját, a Primaverát kifejezetten botladozva kezdte, és később sem tudta olyan erővel énekelni, mint szokta. Erre mentségül szolgálhat, hogy egy hosszú turné végállomása volt a budapesti koncert, de igazából nem kell mentség - a személyes varázs mindent vitt. Ahogy például arról beszélt, milyen jó, hogy vége a turnénak, és hazamehet Lisszabonba a kisfiához. Micsoda öngól, ugye? Hiszen melyik koncertközönség szereti azt hallani a színpadról, hogy „jajj, de jó, nem kell többet koncerteznem"? De Marizát nem lehetett nem szeretni érte, ahogy a koncert vége felé közeledve egyre önfeledtebben örült a hazatérésnek.

Ezek a személyes, spontán húzások - például ahogy megénekeltette a tényleg láthatóan zavarban lévő gitárost -, a rutinszerű közös énekléssel együtt családias hangulatot teremtettek a hatalmas teremben. A Rosa Branca refrénjének második felét mormolta a nézősereg egyre bátrabban. Ennek érdemes megnézni a klipjét, amely valószínűleg akaratán kívül, de jól szemlélteti a fado körüli egyik feszültséget: a fehér rózsák között a szerelemről éneklő fadista és az anakronisztikus néptáncosok nem találkoznak a fel-felvillanó sokféle fiatallal, tehát a kortárs portugál valósággal.

A zenekar az akusztikus részeknél is aratott, viszont a vendégénekes, Fábia Rebordão szereplése indokolatlannak hatott. Mariza megtapsoltatta, egy duóban látványosan leénekelte, majd magára hagyta a színpadon a roppant előnytelenül felöltöztetett fiatal énekesnőt. Szép volt viszont, ahogy Elis Reginát, a brazil popcsillagot megidézte, és bár a nevét nem mondta ki, de amikor portugál és kreol nyelven elénekelte a Beijo de Saudade című morna-átiratot, akkor muszáj volt Cesária Évorára gondolni, aki nemrég ugyanazon a színpadon állt, ült, cigizett.

Egy felszabadult dívát láthatott a Müpa közönsége, aki mindent tud a fadoról, de biztos kézzel igazítja magához a popot, a népzenét és gyakorlatilag bármit, amihez hozzányúl. Aki tiszteli a fado évszázados hagyományait, de az évek alatt kitanulta a showbiznisz szabályait is. Akit csak azért nem hívnak a fado királynőjének, mert ő nem engedi - hiszen a fado királynője szerinte mindig példaképe, Amália Rodrigues marad.

*

- Öt-hat évvel ezelőtt láttam iszogatni egy kis lisszaboni fado bár előtt, és nagyon tetszett, hogy világsztárként is otthonosan mozog ebben a közegben. Jár még ezekre a helyekre?

- Mostanában egyre ritkábban jutok el a sok munka miatt, de azért időről időre találok rá alkalmat, hogy meglátogassam a barátaimat. Van egy kedvenc helyem, a Tasca do Chico.

- Ami egy kis kocsma a Bairro Alto negyedben.

- Igen, de szívesen megyek az új helyekre, Alfamában nyílt néhány nemrég.

- Ilyenkor énekel is?

- Az nem könnyű, mert nagyon hozzászoktam a repertoáromhoz, a zenészeimhez, velük érzem jól magam. És ha kiállnék énekelni, hatalmasak lennének az elvárások... Jobb nekem csak ülni és hallgatni a többieket.

- Nem sajnálja, hogy így alakult? Mégiscsak ezek a kiskocsmák a fado profán szentélyei, ott lehet a leginkább önfeledten énekelni, ott a legjobb a közönség...

- Nem sajnálom. Ha szeretnék, természetesen felléphetnék bárokban, ez rajtam múlik. Ki tudja, talán újra megjön a kedvem hamarosan.

- Ezek a fado bárok turisztikai attrakciók lettek, a fado-estek nagy része turistakopasztó haknizás.

- Ez már a nyolcvanas években is így volt, amikor kamaszként felfedeztem, hogy milyen helyeken énekelnek fadot Mourarián kívül (Mouraria a negyed, ahol Mariza felnőtt - U.P.). A Bairro Alto és Alfama ma is tele van kocsmákkal, ahová a turisták járnak, hogy megismerjék a fadot. De közben létezik egy underground világ, amit csak a beavatottak ismernek, és ahol bárki énekelhet, aki elég bátor.

- A fado intim műfaj, tényleg kocsmába való. Hogyan tudja megcsinálni ugyanezt a Carnegie Hallban vagy éppen itt, a Müpa hangversenytermében?

- Nem tudom megcsinálni, egy koncert soha nem lesz ugyanaz, mint egy fado-est. Nem lehet a kocsmát a színpadra vinni, ahogy nem lehet a színpadot sem bevinni a kocsmába. Igen, a fado akkor történik meg velünk igazán, ha az énekes közel kerül a közönséghez, ezt a koncertjeimen is próbálom elérni, de ez két külön világ. Számomra egy koncert az érzelmek megosztásáról szól, amibe belefér minden, az is, hogy beszélgetek a közönséggel, hogy együtt énekelünk és belefér rengeteg különböző zene, hagyományos fado, portugál népzene, világzene... A kocsma kegyetlenebb, durvább hely. Ott mindenki meztelen. Össze vagyunk zárva, magyarázkodni nem lehet, és közben nem tudhatod, milyen a gitáros, milyen a közönség...

- Ma este magyar közönsége lesz, akik egy szót sem értenek majd abból, amit énekel. Ez a világzenében általános jelenség, mégis, a fado esetében különösen erősnek érzem az ellentmondást, hogy a költészetnek, a dalok szövegének óriási kultusza van, amiből külföldön nyilván nem érzékelnek semmit.

- A zenének nincs nyelve, és nincs is rá szüksége, mert hatalma van a lelkek fölött. Énekelhetném itt önnek a világ legjobb verseit, ha nem teszem oda magam, ha nincs benne a szívem, unottan elfordulna.

- Szintén alapvető fontosságú és a külföldi közönség számára ugyancsak teljesen ismeretlen a fado és a salazari diktatúra kapcsolata.

- Nem szeretnék erről beszélni.

- Miért nem?

- Mert nincs értelme. Beszéljünk a zenéről, ne a politikáról! Egy német énekestől sem kérdezné meg, hogy mit gondol Hitlerről.

- Ez nem ugyanaz. Portugáliában a diktatúra nem csupán propagandaeszközként használta a fadot, hanem a saját képére is formálta, és a mainstream, világszerte sikeres fado még ma is azt jelenti, amit Amália Rodrigues idejében António Ferro (Salazar egyik fő ideológusa és kultúrpolitikusa - U. P.) kreált belőle.

- Ne keverjük össze a politikát és a zenét. Mi nem beszélünk politikáról, márpedig ez politika, ráadásul már elmúlt. Én nem is éltem akkor.

- Igen, a fado-énekesek nem beszélnek a salazarizmusról, és Portugáliában általában is elmaradt a szembenézés a múlttal. Ebben mi magyarok is jók vagyunk. De nem gondolom, hogy a felejtés jó stratégia.

- Senki nem felejtett el semmit! A múlt velünk él, jelen van. Egy nép csak akkor léphet tovább, csak akkor építheti a jövőjét, ha ismeri a múltját. És a portugálok nagyon jól ismerik a múltjukat.

- Csak nem beszélnek róla.

- Zenész vagyok, és nem a zene dolga, hogy erről gondolkodjon. Legalábbis nem az én zenémé, hiszen nem protest dalokat énekelek, hanem fadot.

Az interjú itt ért véget, pedig itt kezdődne az a társadalmi beszélgetés, amire nemcsak a fadonak, hanem egész Portugáliának nagy szüksége lenne, és aminek Mariza egyik legfontosabb alakja lehetne. És nem csak azért, mert Salazar nélkül a fado ma nem az lenne, aminek ismerjük, a fado nélkül pedig Portugália lenne egészen más.

Mariza soha nem beszélt erről, ezért csak sejteni lehet, azt viszont meglehetős biztonsággal, hogy Mariza úgynevezett retornada. Ez a név azokat a portugálokat jelöli, akik a diktatúra bukása után magára hagyott gyarmatokról hazamenekültek az anyaországba. Nem nagyon volt választásuk, hiszen mindennaposak voltak a bosszúálló vérengzések. A legtöbben egyetlen bőrönddel kezdték az életet Lisszabonban. Hatszázezren jöttek néhány hónap alatt. Nem örültek nekik. Ma is hallani történeteket, hogy sokan nem hajlandóak hozzáérni egy retornadohoz, mert kizsákmányolónak, a salazari diktatúra gaz gyarmatosítóinak tartják őket.

Mariza szülei Mozambikból költöztek Lisszabonba hároméves korában, apja portugál, anyja afrikai. Hogy milyen volt a gyarmatosított Mozambikban együtt élni egy fekete nővel, hogy milyen volt egy fekete nőnek Lisszabonban élni, hogy milyen volt egy retornada élete negyedszázada és milyen ma, hogy milyen igazságtalan előítéletek uralkodnak velük szemben, hogy mit lehet kezdeni a gyarmatbirodalom emlékével - ha valaki tudna ezekről a kibeszéletlen kérdésekről érvényesen, hatásosan beszélni, akkor az Mariza, aki személyesen érintett, és akit a fél ország bálványoz.

Persze, a felelősségvállalást nem lehet rákényszeríteni senkire, csak reménykedni lehet benne, hogy egyszer bekövetkezik. Mariza szép dalt írt „fekete nagyanyjához", aki „tudta, hogyan olvassa ki a végzet titkait a tekintetünkből".

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

„Fel kell találni magunkat” – Interjú Bretz Gáborral

Bretz Gábor az Opera állandó művésze, aki az elsők között kapta meg a Kamaraénekesi címet, egy-egy évad során több szerepet is alakít. Legutóbb a – címlapfotót is inspiráló – Don Carlos online premierjén láthattuk. A világhírű basszbaritonnal a pandémia teremtette kihívásokról, az énektanítás rejtelmeiről és arról is beszélgettünk, mit kívánna egy jótündértől.
Vizuál

Nézze meg ingyenesen az európai film legjobbjait a Lux-díj online csatornáján

A Lux Közönségdíj online mozicsatornáján május 16-ig ingyenesen megtekinthető három sokszorosan díjazott európai film: az Oscar- és Európa-díjas Még egy kört mindenkinek, az Oscar-jelölt Kollektíva és a Corpus Christi című alkotás. A közönség szavazatait is várják.
Klasszikus

„Újraéled a karanténba zárt kultúra”- kihirdette a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadát

Fischer Iván rendezte új operaelőadás, Richard Strauss-maraton és nemzetközi sztárok, köztük Danyiil Trifonov vagy Jordi Savall is szerepelnek a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadjában.
Színház

Lehoczky Zsuzsa a Nemzet Színésze

Május 11-én új tagot választottak a Nemzet Színésze cím birtokosai. A Törőcsik Mari halálával megüresedett helyre Lehoczky Zsuzsát választotta a jelenlegi tizenegy tag.
Színház

Új bemutatókkal kezdi jubileumi évadát a Vígszínház

Több mint 90 éves hagyományát követve a Vígszínház május 1-jén megkezdte a következő évad bérleteinek értékesítését. Bár egyelőre csak decemberig hirdettek műsort, az elmúlt időszak közönség előtt be nem mutatott előadásai mellett újdonságokat is tartogat a 2021/2022-es szezon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Kocsmazene magyarul – ezért könnyű beleszeretni az Aurevoir.-ba

Ma már egyre inkább elmosódnak a könnyűzene műfaji határai, de még ebben a sokszínű felhozatalban is akadnak karakteres, azonnal felismerhető stílusok. Az Aurevoir. rengeteg forrásból táplálkozó zenéje ethno-beat névre hallgat, és alig pár év alatt hódította meg a hazai klubszínpadokat. Népzene és angolszász beat-folk, lélekig hatoló mélységek és őrült elszállás: mutatjuk, miért ne hagyjátok ki a zenekar május 16-i ingyenes online koncertjét!
Jazz/World hír

Egyedi hangszín és világzenei hangulat

Szól a világ címmel május 10-én jelenik meg a Napfonat együttes első nagylemeze. Az öttagú a cappella csapat 2018-ban alakult és dalaikban a saját szövegeik mellett, versfeldolgozások, valamint magyar és más nemzetek népdalai szólalnak meg egyedi hangzásban.
Jazz/World interjú

„Élvezem, hogy mennyi mindent nem tudok” – Interjú Fábri Péterrel, az Artisjus életműdíjasával

Az Artisjus könnyűzenei alkotói életműdíját idén Fábri Péter író, költő, dalszövegíró, műfordító kapta. Az elismerés okán beszélgetve felidéztük, hogyan inspirálták őt barátok, szerelmek, dalok és formák. Megtudtuk, miért nem ír már több verseskötetet és az is kiderült, miként vált boldogtalan költőből boldog dalszövegíróvá.
Jazz/World pannonia entertainment

A jazz, a rhythm'n'blues és a rock'n'roll szülővárosának portréja a mozikban

New Orleans – A zene városa címmel 2021. májusában érkezik a mozikba Michael Murphy zenei betétekkel gazdagon átszőtt dokumentumfilmje, amelyben az amerikai város páratlanul gazdag zeneiségének múltja és jelene tárul fel. A filmet Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, emellett országszerte több artmozi is műsorra tűzi.
Jazz/World hír

Három évtized lenyomata Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza új lemezén

A friss albumon moldvai dallamokat, parasztzenéket ad elő saját jellegzetes értelmezésében Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza fúvós hangszereken és kobozon.