Jazz/World

Márta István: "Nem lehet karót nyelve fesztivált csinálni"

2015.07.02. 06:58
Ajánlom
Augusztus végén távozik a Zsolnay Negyed éléről, mégsem szakad el teljesen Pécstől Márta István, aki Páva Zsolt fideszes polgármester kulturális stratégiai főtanácsadójaként folytatja a jövőben. Így várhatóan több ideje jut majd a Művészetek Völgyére is, amely idén ünnepli 25. születésnapját. A fesztiválalapítót Kapolcs 25 évéről kérdeztük, és beszélgetésünk során szóba került az öregedés, a partinemzedék, Cseh Tamás és egy sokkhatás alá került pulyka is. INTERJÚ

- Idén Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend vesz részt a fesztiválon, Öcs, Monostorapáti és Pula kimarad. Nem lett volna jó összehozni a falvakat a 25. évfordulóra?

- Nem az a lényeg, hogy hány településen zajlik a fesztivál, hanem hogy milyen tartalmat nyújt. Az elmúlt években rendkívül hullámzó volt a résztvevő települések száma, és ez mindig a finanszírozáson múlt. Sok mindenen keresztülmentünk a 25 évben, volt, hogy elmaradt a Völgy, volt, hogy Kapolcsi Bűvészeti Napok vagy Völgycsendtörő Fesztivál volt helyette, és az is megesett, hogy 7 plusz 1 település vett részt benne. Az idén úgy alakult, hogy három. Változtak a közönségszokások, megnőtt a konkurencia; sok olyan értékes fesztivál van, amelyik hasonló körülmények között zajlik. Ez a fajta falusi, a természethez közelebb álló környezet még most is keresett, sokan kapolcsi mintára hozták létre a fesztiválokat.

- Ilyen például az Ördögkatlan, amihez sok egykori völgylátogató átpártolt. Mennyire komoly a rivalizálás a két fesztivál között?

- Nincs rivalizálás. Az Ördögkatlan a Művészetek Völgyéből, jobban mondva Pulából nőtt ki, ahol Bérczes Laciék csinálták a Bárka Kikötőt. 2010-ben egész egyszerűen nem tudtuk finanszírozni őket, akkor Laci azt mondta, hogy az Európa Kulturális Fővárosa Pécs miatt lehetőségük van megszervezni egy kis fesztivált; mi a véleményem arról, hogy három faluban, Kisharsányban, Nagyharsányban és Palkonyán csinálnák tovább? Azt mondtam neki, hogy nagyon örülnék neki, mert nem szakadna meg a „bárkás" folyamat, bár vérzik a szívem, hogy nem a Balaton-felvidéken lesz, hanem Baranyában. Csak egyszeri alkalomra számítottak, de az Ördögkatlan azóta is él. Ez egy nagyszerű dolog. Lehetőség szerint egyeztetjük az időpontokat, már nem esik egybe a két fesztivál. Aki akar, idejön, aki akar, oda is. Én például szintén megyek fellépőként: a palkonyai templomban lesz egy koncertem, illetve tartunk egy nagyobb beszélgetést a Művészetek Völgyéről. Tehát szó nincs konkurenciáról, sőt, én bizonyos tekintetben irigylem is az Ördögkatlant, mert sok mindent meg tudott tartani abból a gondolkodásból, amit útközben mi már elvesztettünk.

- Mi az, amit irigyel tőlük?

- Velük ellentétben nálunk úgy alakult, hogy kevesebb színházi programot tudunk nyújtani. Nagyobb a költségvetésünk, többet kell termelni, és hosszabb, többhelyszínes is a fesztiválunk. A tíznapos együttlét a mi udvarainkban alaposan megterheli a közreműködőket. Másfajta életformát kell felvenni és a folyamatosan jelen lévő, minőségi színházak finanszírozása, infrastrukturális kiszolgálása a legnehezebb. Sajnos a néhány évvel ezelőtti Krétakör cirkuszsátor, vagy a dörögdi műholdállomás intenzív jelenléte ma már szinte elképzelhetetlen. A zene világában mindig könnyebb ezt a fizikailag és lelkileg megterhelő tempót felvenni. A Völgyben a fesztivál jobban szervesült a faluval, ez alapvető célkitűzésünk volt az elején. Nekem ingatlanom is van Kapolcson, 1984 óta itt vagyok, a faluhoz erős a lelki és fizikai kötődésem is.

- Említette a zenei programokat. Az idei felhozatal szinte már Petőfi Rádiós: az Irie Maffia, a Kiscsillag, a Quimby, az Ivan and the Parazol is fellép.

- Ezek a fiatalokat és a középgenerációt célozzák meg. Két-három évvel ezelőtt erősen magunkba nézve rájöttünk arra, hogy egyáltalán nem leszünk fiatalabbak. Sőt, a hajszínemből kiindulva azt mondom, egyre jobban öregszem. Ezért úgy döntöttem, mint fesztiválalapító, hogy meg kell újítani a fesztivált, változtatni kell a tulajdonosi szerkezeten. Megfiatalítottuk a menedzsmentet, és ez természetesen konfliktusokkal, értékrendbeli különbségekkel járt együtt: egy harmincévesnek más a gondolkodása, mint egy 63 évesnek. Az idén eldől, hogy a hangsúlyok hova tolódnak: mennyire lesz retrófesztivál, mennyire újul meg, és ha megújul, mi felé újul. Az idei programnak gyakorlatilag se az előkészítésében, se a lebonyolításában nem veszek részt, de jelen vagyok természetesen: ha nagyon elmenne egy „tájidegen" trendi és divatos irányba, fölteszem a mutatóujjamat, és azt mondom, állj, figyeljünk az arányokra, barátaim. Igen fontos a jegybevétel, de semmi sem írhatja felül a táj, az emberek, a közönség, a közösség és a valahai szervezők, alakítók alapfilozófiáját.  Az idei év tehát egy sarokkő.

- Pár éve kiállt amellett, hogy ne legyenek szabadtéri reklámok a fesztiválon. Most is így gondolja?

- A vaskalapot levettem. Engedtem a „kor szavának". Vannak reklámok, de a színpadok környékén - remélem - most se lesznek. Engem életem végéig zavarni fognak valószínűleg, de az újabb generációk észre se veszik, a mindennapi életük részei. Ha - többek között - ez az ára, hogy életben maradjon a fesztivál, akkor megéri engedni.

- Ilyen az éjszakai bulizás is. 11-12 éve a dörögdi Lőtér Sátorban legendás, hajnalig tartó bulik voltak, később aztán már nem volt hol tombolniuk a fiataloknak.

- Néhány éve még azon vitatkoztunk hosszasan, hogy éjfélkor legyen-e csendrendelet, vagy ne. Sok kritika ért bennünket azok részéről, akik bulizni akartak, hogy éjfélkor már sehova nem tudnak menni, maximum a Cili néni kocsmájába. Két éve ezt is oldani kezdtük, de a cél az volt, hogy legyen táncház vagy olyan zenei programok is, amelyek színesítik, sokfélévé teszik a völgyéjszakai életet. Megjelentek aztán azok az udvarok, például a Gólya-udvar, akik saját maguk csináltak bulikat a falu szélén. Idén kiderül, hogy ez a rengeteg és rendkívül gazdag, szinte egész napos könnyűzenei kínálat hogy fog működni, nem telepszenek-e teljesen rá a völgyhagyományt őrző - például Kaláka-udvar által reprezentált - költészeti-irodalmi vonalra, vagy a Hobo által képviselt dalokra, a Muharay udvarra, vagy épp a dörögdi Éltető Völgy programokra.

- A nosztalgiázóknak Mártapista-emlékudvar is lesz, ahol felidézik az elmúlt 25 év legemlékezetesebb pillanatait. Ezt tekinthetjük búcsúzásnak?

- Az „emlékudvar" meg a „nosztalgia" nagyon rossz szó, felejtsük is el. Wahorn Andrással értek egyet, aki szerint a nosztalgiázás hülyeség. „TörzsKávéHáz a 25. évhez" lesz a hely neve, zárójelben „Mártapista-udvar". Nagyon nem akartam ezt a nevet, de a kollégáim rávettek, egyszer talán nem bűn ezt így használni. Ide az alapítókat és az alakítókat hívom meg. Nem, nem búcsúzom, ez egy mese, a jó mesék pedig szabadon alakíthatók. A jó mesében mindig vannak meglepetések, sose tudni, hogy a szálak merre kanyarognak, hova vezetnek. Ez a kapolcsi mese is okozhat még meglepetéseket. Lehet, az idén be kellett volna fejezni, de erre nem vagyok képes. Sőt, a jövőt illetően mindenféle eretnek gondolataim vannak a Művészetek Völgyével kapcsolatban, de ezeket most még nem osztanám meg.

- A minap látott napvilágot a hír, hogy kérte a nyugdíjazását, ezért augusztus végén távozik a pécsi Zsolnay Örökségkezelő Kft. éléről. Elképzelhető, hogy több ideje lesz Kapolcsra?

- Való igaz, de nem szakadok el Pécstől, hiszen egy újabb és rendkívül izgalmas feladatot vállalok el szeptembertől; Páva Zsolt felkért, hogy legyek kulturális stratégiai főtanácsadója. Ez azt jelenti, hogy eddigi pécsi tapasztalataimat hasznosítva - a város teljes kulturális vertikumát illetően - a polgármester részére lesznek konzultációs, képviseleti és javaslattételi feladataim. A részben kommunikációs és reprezentációs tevékenység mellett részt vállalok Pécs kulturális turizmus stratégiájának átgondolásában is. A város rendkívül gazdag kulturális életét ismerem, bizonyítottam az ezzel kapcsolatos elkötelezettségemet. Persze - remélhetőleg - egy kicsit több idő marad a zeneszerzésre és természetesen Kapolcsra is.

- Oszkó Péter - aki többször is fellépett már a fesztiválon a Blue sPot zenekarral, és 2012-től kezdődően kapcsolódott be aktívan a rendezvény stábjába - az idei Völgyet beharangozó sajtótájékoztatón a magánszponzorok fontosságát hangsúlyozta, illetve azt, hogy jubileumi fesztiválon a szokásosnál valamivel nagyobb az állami szerepvállalás, de ezt egyszeri alkalomnak tekintik. Jövőre mi várható?

- Nem tudjuk, a jövő mit hoz, én az elmúlt 24 fesztivál alatt elég sokat megtapasztaltam a szponzorációról és az állami pénzek odaítéléséről. Nincs új a nap alatt. Minden évben elhatároztuk, hogy majd a jegybevétel, és egyéb tényezők behozzák a pénzt - ez sose jött össze. Most remélem, sikerült valamennyire stabilizálni a helyzetet. De azt is látni kell, hogy a Völgy - épp a különlegességét adó helyszínei és értékelvűsége miatt - soha nem lesz, nem lehet profitorientált vállalkozás. Ha az lesz, az már nem a Művészetek Völgye lesz.

- Most már ott tartunk, hogy a falvak között elektromos autók is fuvarozzák majd a völgyközönséget. Stoppolnak még a völgylakók?

- Most én is stoppolni fogok. Az ember úgy ismer meg egy folyamatot, ha a teljesen más fénytörésben is látja az eseményeket. Mindig vettem fel stopposokat, és mindig az volt a legjobb, ha nem ismertek fel, mert ilyenkor elmeséltek olyan dolgokat is, amik fesztiválvezetőként nem jutottak volna a tudomásomra. Egyszer stopposokat vittem Monostorapátiba, és megkérdeztem tőlük, mi is az a Monostorapáti. Elmagyarázták, hogy ott fesztivál van, meg egy nagy koncerthelyszín. Közeledtünk a színpadhoz, én meg áthajtottam a kordonon. Rohadt nagy csönd és rémület keletkezett, akkor fogták fel, hogy gáz van, mert előtte elmesélték, hogy úgy lehet belógni, hogy a kukoricásban a patakon lefektetnek egy deszkát. Kiszálltam, bemutatkoztam és megnyugtattam őket, hogy semmilyen retorzió nem lesz, sőt, kaptak 10 darab ingyenjegyet, azzal a feltétellel, hogy felszedik az illegál-hidat. Ez a módszer jellemző volt később is. Mikor tizenvalahány évvel ezelőtt elkaptuk a jegyhamisítókat, öt tapolcai diákot, nem tettem feljelentést a rendőrségen, hanem arra büntettük őket, hogy reggel takarítaniuk kellett a falut, valamint az ingyenes Völgyfutárt terjeszteniük. Az egyik kereskedelmi csatornába is bekerültek: Jegyhamisítók néven csináltak egy együttest, megzenésítették a Völgyfutárt, és ezzel promotálták a fesztiválmagazint.

- 2015-ben is belefér ez a lazaság?

- Én azt kívánom az elkövetkező időszakra, hogy az irónia, a humor, a lazaság megmaradjon. Nem lehet karót nyelve fesztivált csinálni. A Művészetek Völgyére mindig jellemző volt az, hogy az irdatlanul komoly szervezés mellett is tudtunk, mertünk hülyéskedni. Ebben a világban fokozottan szükséges, hogy iróniával és kérdőjelekkel nézzük a világot és önmagunkat is. Most mindenki görcsös, egyrészt a politika, másrészt a pénztelenség miatt, és az élet, a kinyílt világ miatt, ahol jogos, de néha túlzó elvárások vannak, amiknek muszáj megfelelni, különben senki nem vagy. Legalább ebben a tíz napban tudjunk mosolyogni is.

- Bizonyára rengeteg sztorija van az elmúlt 25 évből. Mit emelne ki közülük?

- Ezermillió ilyen pillanat van. Amikor megmentettük a 18. századi kovácsműhelyt, és múzeumot csináltunk belőle; az első kovács, amint elkezdett kovácsolni; a kapolcsi kisöregek, akik hozták a bútorokat. Kitörölhetetlen élmény az is, mikor Cseh Tamással közösen koncerteztünk Pulán, és felrepült egy tornacipő a színpadra. Majdnem eltalálta. Egymásra néztünk, láttam rajta, hogy dührohamot kap, és abbahagyja a koncertet. Ott van előttem, mint egy film, ahogy alig észrevehetően megrázom a fejem és próbálom megnyugtatni. Vagy mikor a dörögdi Klastromnál egy színházi előadás ment, és majd megőrültem, mert olyan hangok hallatszottak a romból, mintha egy síró csecsemő lett volna elrejtve a kövek között. Halálos, horrorisztikus hangok voltak, rémálmaim voltak tőle. Később kiderült, hogy egy bagolycsalád lakott fönn a romban, és csak a kis baglyok hívogatták a szüleiket. Vagy mikor az első évben játszottuk Csokonai Özvegy Karnyónéját, és a színészekkel együtt építették a színpadot Csórompuszán a helyiekkel, a Karnyóné boltját pedig a rendezői koncepció szerint helyi állatokkal népesítettük be. Nemcsák Károly, Kubik Anna is szerepelt, Karnyónét pedig Bereg Kati játszotta, aki rájött, hogy ha felviszi a hangját, a pulyka elkezd gurgulázni. Vicces dialógokat hoztak létre. Aztán a főpróbahéten az állat nem bírta a megpróbáltatásokat, és katatón állapotba került, nem tudott megszólalni. Jött a rendező, hogy mi van a pulykával? Lecserélték egy újra, de az nem volt ennyire tehetséges.

- A fesztiválon mindig is fontos volt a helyiek szerepe. Most is szoros a kapcsolat?

- Akikkel 89-ben elkezdtük, azok közül sokan meghaltak, velük nemcsak együtt dolgoztunk, a barátaim voltak. A fiatal generáció máshogy gondolkozik, ahhoz pedig keveset vagyok Kapolcson, hogy alaposabban megismerhessem őket. Nem tudom, hogy a virtuális világ mennyire hat rájuk. Most már a kapolcsi gyerek se tudja elképzelni, milyen volt, mikor nem volt telefon, mikor bezáródott a falu, ami boldogságos és gyönyörű állapot volt a kívülálló számára, persze nem biztos, hogy ez az ottlakóknak is jó volt. Ez a zárt közösség sok mindent megőrzött; az a kérdés, hogy az örökséget a következő generáció hogyan fogja kezelni, megőrzi-e vagy eldobja. Ha van még valamilyen „missziója" a fesztiválnak, akkor az az, hogy ezeket a kérdéseket fokozottan feltegye. Lehet, hogy nem lesz rá válasz, de ameddig én vagyok, ezekkel a kérdésekkel birizgálni fogok mindenkit.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Átadták a Prima Primissima Díjakat

Átadták a tíz kategóriában meghirdetett Prima Primissima Díjakat és a Közönségdíjat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselőinek a Müpában megtartott pénteki gálaesten. A Kult50 több szereplőjét is elismerték.
Zenés színház

70 éves Molnár András, a legendás magyar Wagner-tenor

December 8-án ünnepli 70. születésnapját Molnár András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenorista, érdemes művész.
Jazz/World

Örökre megjegyzem ezt a két szót Lantos Zoltán új lemezéről

Lantos Zoltán új lemeze nagyszerű, felemelő és profi, mégsem ez az, ami elsősorban megragadott benne. Hanem két szó: Nada Brahma. A hang Isten. Mit jelent ez?
Tánc

Ezekben a feldolgozásokban láthatod idén A diótörőt

Vannak, akik számára nem telhet el az adventi időszak Csajkovszkij klasszikusa nélkül. Nekik igyekszünk segíteni gyűjtésünkkel.
Könyv

80 éves a verebek, a lóverseny, a plüssmacik és a gombfoci megszállottja

Tandori Dezsőt köszöntjük születésnapja alkalmából. Az író, költő, műfordító és intermediális grafikus művész irodalmi próbálkozásait Nemes Nagy Ágnes bátorította, rajta keresztül került szoros kapcsolatba többek között Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával és Mándy Ivánnal.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Úttörő könyv jelent meg az európai jazz történetéről

Az európai jazz már régen kilépett az amerikai őshaza árnyékából: önállóságának újabb bizonyítéka a The History of European Jazz című könyv, az európai jazz történetének első átfogó feldolgozása.
Jazz/World lemez

Örökre megjegyzem ezt a két szót Lantos Zoltán új lemezéről

Lantos Zoltán új lemeze nagyszerű, felemelő és profi, mégsem ez az, ami elsősorban megragadott benne. Hanem két szó: Nada Brahma. A hang Isten. Mit jelent ez?
Jazz/World interjú

"Néha remek dolog levetni a hírnevet" – Interjú Gregory Porterrel

A Grammy-díjas jazzénekest még november 19-ei, budapesti koncertje előtt értük el telefonon. Családjáról, a folytonos úton lét nehézségeiről, alkotói metódusáról és édesapjával való bonyolult viszonyáról is őszintén mesélt. Na meg jellegzetes jazzkalapjáról.
Jazz/World józsef attila színház

Mert adni jó!

A József Attila Színház idén a MikulásGyár kulturális partnereként nemcsak gyűjtőponttá avanzsált, hanem rendszeresen fellép a Millenárison, ezzel is kifejezve köszönetét a támogatóknak.
Jazz/World Monsieur Doumani

Zenével a megosztottság ellen – Interjú a ciprusi Monsieur Doumanival

A Monsieur Doumani legújabb, nagy népszerűségnek örvendő albumával, a korunk aktuális problémáira reflektáló Angathinnal december 9-én érkezik a Müpába.