Jazz/World

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

Nők a klasszikus zenében és a jazzben
2019.04.23. 22:45
Ajánlom
A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.
GettyImages-535801825-141507.jpg

Mary Lou williams (Fotó/Forrás: Getty Images)

Mary Lou Williams élete bizonyos szempontból hasonlatos Miles Daviséhez: egyetlen emberöltő alatt többször megújította saját – és ezzel indirekt módon a kor – zenéjét, amiben bizonyára segítségére volt tévedhetetlen női ösztöne, amellyel jóval mások előtt ráérzett a korszellemre.

 „Én vagyok az egyetlen élő jazz-zenész, aki az összes érában játszott”

– nyilatkozta egyszer fejlett magabiztossággal, és igaza volt. A huszadik századi jazz változása szépen nyomon követhető pályáján, hiszen alkotott a blues, a boogie woogie, a stride, a swing, a bebop, sőt – ha a Cecil Taylorral adott kétzongorás koncertjét vesszük, amit a Carnegie Hallban adtak – még a free jazz műfajában is. Őt nem kellett felfedezni, felfedezte magát négyévesen, amikor először ült oda a zongorához, és innentől kezdve legtöbb energiáját a hangszer megismerésére fordította. Autodidakta módon képezte magát, és hatévesen már profikkal játszott Pittsburgben. A húszas években utazó vaudeville társulatban tanulta a szakmát, a harmincas években pedig a legnagyobb zenészek keze alá dolgozott: bigband slágereket írt Duke Ellington, Benny Goodman és Andy Kirk zenekarai számára. Utóbbi sztárszólistájaként és hangszerelőjeként a Twelve Clouds of Joy című albummal szerzett magának országos hírnevet;

ő lett az első női jazz-alkotó, akit elismertek férfitársai is.

Ablak nyílt számára a kor legnagyobb jelentőségű jazzközegére, a Kansas City-i jazzszcénára, amely olyan óriásokat termelt ki ebben az időben, mint Count Basie, Lester Young vagy Charlie Parker. Ráragadt a The Lady Who Swings the Band becenév. Híres mondása ebből az időből: „Manapság erős bal kezed kell legyen, különben nem figyelnek fel rád”. Ő viszont tudatosan figyelt másokra. Amikor 1942-ben elhagyta állandó munkahelyét, Andy Kirk zenekarát, saját harlemi lakásában nyitott koncertszobát, ahol a fiatal modernisták kísérletezésének adott helyet. A forradalmian új stílus, a bebop egyik fészekalját is jelentette ez a lakás, hiszen olyan megkerülhetetlen zenészek is megfordultak itt, mint Thelonious Monk, Bud Powell, Dizzy Gillespie, Charlie Parker vagy Miles Davis. Már ebben az időben gyakran hangsúlyozta, hogy őt a zene gyógyító aspektusa érdekli, de először 1944-ben vált nyilvánvalóvá spirituális érdeklődése, amikor megírta a tizenkét égövi jegyhez kapcsolódóan a The Zodiac Suit című 12 tételes művét, amelyet zenészkollégáinak, többek között Billie Holiday-nek és Art Tatumnak dedikált. Ő a föld elemhez tartozó bika jegy szülötte volt, így a Taurus című, melankolikus, groove-központú tétellel indította a sorozatot 1944-ben:

A későbbiekben azonban a spirituális keresés nem a keleti filozófiák irányába mozdította őt, mint a spirituális jazz atyjaként emlegetett John Coltrane-t – Mary Lou Williams a római katolicizmusban találta meg azt, amit keresett. 1952-ben egy kilencnapos európai turnéből kétéves kitérő lett, megtorpanásában szerepet játszott növekvő depressziója is. Saját bevallása szerint ebben az időszakban, egy kis párizsi kertben találkozott Istennel. Ezt követően csendbe burkolózott, és figyelmét a transzcendens irányába fordította. Bár 1954-ben visszatért az Egyesült Államokba, távol tartotta magát a nyilvánosságtól, visszautasította a felkéréseket. Drogfüggőséggel küzdő zenészeken igyekezett segíteni, valamint a jazztörténet spirituális aspektusait kutatta.

1956 végén találkozott két lelkésszel, akik Dizzy Gillespie-vel együtt meggyőzték, hogy a színpadon a helye. A nagy visszatérésre az 1957-es Newport Jazz Festival-on került sor, ahol Dizzy zenekarával lépett fel. A lelkészek egyikével, Father Peter O'Briennel szoros barátságot kötött, akivel a hatvanas években új koncerthelyszíneket is szerveztek a jazz-zenészek számára. Mary Lou Williams újra elképesztően aktív lett, a klubélet mellett televíziós és rádióműsorokban is feltűnt, miközben elkezdett a szakrális zenére koncentrálni, himnuszokat, miséket komponált. Egyik első vallásos művét az 1963-as Black Christ of the Andes jelentette, első kórusra írt miséjét (Mass – 1967) pedig tananyagként komponálta, amikor egy Pittsburg-i katolikus leányiskolában tanított zenét. Cselekedeteivel, zenéjével is az emberek lelki fejlődését akarta elősegíteni. Ahogy egy 1964-es cikkben fogalmazott:

„Az ujjaimmal imádkozom játék közben. Ez eredményezi azt a lelki töltetű hangot, amivel igyekszem megérinteni az embereket.”

Az általa alapított Bel Canto Foundation segítségével a zenélésből befolyt bevételének tíz százalékát rászoruló, harlemi zenészeknek adományozta. Ő volt az első jazz-zenész, akinek templomban adták elő művét. Ez 1975-ben történt, amikor a Mary Lou's Mass címen elhíresült, jazz-rock és gospel hatásoktól hemzsegő mű felhangzott a New York-i Szent Patrik székesegyházban. A mű valójában 1970-ből származik, amire az Alvin Ailey Dance Theater vezetője is készített koreográfiát ’71-ben.  Az eredetileg Music For Peace címet viselő darabról Alvin Ailey úgy nyilatkozott: „Ha van Bernstein Mise, Mozart Mise és Bach Mise, miért ne lehetne Mary Lou Williams-nek is miséje?”

Mary Lou Williamsnak nemcsak miséje volt, hanem mély hite is a zene erejében. 1981-ben bekövetkezett haláláig még többször megerősítette a jazztörténetben elfoglalt hangsúlyos szerepét, például a bevezetőben is említett, Cecil Taylorral közös, Carnegie Hallban 1977-ben adott koncerttel, amivel már a free jazz irányába lépett, vagy a Duke University rezidens művésztanáraként, ahol egészen elképesztő népszerűségre tett szert tanítványai között. Halála előtt három évvel szólókoncertet adott az 1978-as Montreux-i Jazz Fesztiválon, ahol összegezte életművét, játszott spirituálékat, ragtime-ot, bluest és swinget is. Életére vissszatekintve úgy fogalmazott:

„Megcsináltam, nemde? Trágyán és sáron keresztül.”

Mary Lou Williams több területen szakította át elsőként a célszalagot. Nemcsak az első női jazz-zongoristát tisztelhetjük az ő személyében, nemcsak az első női jazzpedagógust, vagy az első jazz-zenészt, akinek műve templomban csendült föl. Az elsők között – nagyjából a szakrális jazz atyjaként ismert John Coltrane-nel fej-fej mellett haladva – imádságként használta a zenét, és felhívta a hallgatók figyelmét a zene szentségére, ami nélkül minden zenei kísérlet pusztán hangok egymásutánja lenne.

Szakrális jazz, avagy ki volt John Coltrane?

Kapcsolódó

Szakrális jazz, avagy ki volt John Coltrane?

John Coltrane megszállottsága olyan életművet ihletett, amely túllépve a jazzen, visszanyúlt a zene forrásához, hogy megsemmisítse és vallásos élménnyé változtassa azt. Coltrane nem csak egy teljes műfaj határait tágította ki, jelenléte mélyen beleivódott a korszak zenéjébe, hatása pedig máig érzékelhető. Közel ötven évvel a halála után is ugyanaz a megmagyarázhatatlan, transzcendens nyugalom árad minden hangjából, pályafutásának ívén végigtekintve azonban szépen kikristályosodik, hogy telítődött meg a pusztán a technikai fogások elsajátításán dolgozó útkeresés egy olyan gondolatisággal, ami aztán teljesen új távlatokat nyitott meg a jazz előtt.

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Klasszikus

Koltai Katalin feltalált egy új eszközt a gitárhoz, hogy el tudja játszani Bartók műveit is

De nemcsak Bartók, hanem a 20-21. századi zene egészen új repertoárja tárul fel Koltai Katalin új találmányának, az egyhúros kapodaszternek köszönhetően.
Vizuál

Elzavarták a Szent Márk térről a festményeit áruló Banksy-t

A Biennále miatt május eleje óta az egész művészvilág Velencére figyel, mégis mindenki elsiklott az ismert street artist felbukkanása felett. Pontosabban elsétált mellette, ahogy ez a most posztolt videójából kiderül.
Tánc

A videó, ami után soha többé nem mondod azt, hogy a balett unalmas

A Hongkong Balett alapításának 40. évfordulójára készült videó minden balettal kapcsolatos negatív sztereotípiával leszámol.
Vizuál

13 éves magyar fiú nyert díjat Cannes-ban

Százados Ábel mobiltelefonnal forgatott kisfilmjéért nyerte el a Legígéretesebb Fiatal Filmes díját a rangos francia filmfesztiválon.
Színház

Tiltakozik a Kritikus Céh az állami támogatások elosztása miatt, veszélyben az Átrium

A Katona és az Örkény Színház nem ad be pályázatot idén az NKA-hoz új produkció létrehozására, hogy ezzel segítse a független és befogadó színházak pénzhez jutását. Közben a Színházi Kritikusok Céhe arról ír, mind a szakma, mind a közönség lehetőségei kárt szenved a pénzosztók döntése nyomán. - CIKKÜNK FRISSÜLT!

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Ülj föl a balatoni jazzhullámokra! – Jön az első Babel Jazz Fesztivál

A Babel Sound világzenei fesztivál szervezői ezúttal a jazz műfaján belül teremtik meg azokat az ünnepi találkozásokat, amik immár a Babel védjegyét jelentik. Május 27. és 29. között Budapesten, május 30-tól június 1-ig pedig Balatonbogláron várnak az izgalmas hazai és külföldi együttesek.
Jazz/World ZSIMÜ 2019

A gothic metál egyik legnépszerűbb énekesnője a Zsidó Művészeti Napokon

Izgalmas zenei fúzióval érkezik az idei Zsidó Művészeti Napokra Moran Magal izraeli származású énekesnő.
Jazz/World interjú

„Aki azért lépi át ajtaja küszöbét, hogy a maga igazát bizonyítsa, könnyen pórul jár”

Berecz András mesemondó, énekes ezúttal a szövevényes görög mitológia labirintusában és a görög népdalokban keresi az igazságot, test és lélek harmóniáját. Síp és lant - Tisztelet Arisztotelésznek című estje május 26-án látható a Nemzeti Színházban. Interjú.
Jazz/World kritika

Omara, a napfény hangja

Omara Portuondo, a Buena Vista Social Club egykori dívája valószínűleg utolsó koncertjét adta Budapesten május 18-án és 19-én, amin beteljesítette az összes Kubáról alkotott pozitív előítéletünket: napfényt hozott az esős budapesti vasárnapba.
Jazz/World ajánló

Zeneünnep - Pop, swing, klezmer

Szűcs Gabi, Falusi Mariann és Váczi Eszter közös koncertje június 1-jén,19 órától látható a MOMkult Színháztermében, a Zsidó Művészeti Napok keretében.