Jazz/World

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

Nők a klasszikus zenében és a jazzben
2019.04.23. 22:45
Ajánlom
A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.
GettyImages-535801825-141507.jpg

Mary Lou williams (Fotó/Forrás: Getty Images)

Mary Lou Williams élete bizonyos szempontból hasonlatos Miles Daviséhez: egyetlen emberöltő alatt többször megújította saját – és ezzel indirekt módon a kor – zenéjét, amiben bizonyára segítségére volt tévedhetetlen női ösztöne, amellyel jóval mások előtt ráérzett a korszellemre.

 „Én vagyok az egyetlen élő jazz-zenész, aki az összes érában játszott”

– nyilatkozta egyszer fejlett magabiztossággal, és igaza volt. A huszadik századi jazz változása szépen nyomon követhető pályáján, hiszen alkotott a blues, a boogie woogie, a stride, a swing, a bebop, sőt – ha a Cecil Taylorral adott kétzongorás koncertjét vesszük, amit a Carnegie Hallban adtak – még a free jazz műfajában is. Őt nem kellett felfedezni, felfedezte magát négyévesen, amikor először ült oda a zongorához, és innentől kezdve legtöbb energiáját a hangszer megismerésére fordította. Autodidakta módon képezte magát, és hatévesen már profikkal játszott Pittsburgben. A húszas években utazó vaudeville társulatban tanulta a szakmát, a harmincas években pedig a legnagyobb zenészek keze alá dolgozott: bigband slágereket írt Duke Ellington, Benny Goodman és Andy Kirk zenekarai számára. Utóbbi sztárszólistájaként és hangszerelőjeként a Twelve Clouds of Joy című albummal szerzett magának országos hírnevet;

ő lett az első női jazz-alkotó, akit elismertek férfitársai is.

Ablak nyílt számára a kor legnagyobb jelentőségű jazzközegére, a Kansas City-i jazzszcénára, amely olyan óriásokat termelt ki ebben az időben, mint Count Basie, Lester Young vagy Charlie Parker. Ráragadt a The Lady Who Swings the Band becenév. Híres mondása ebből az időből: „Manapság erős bal kezed kell legyen, különben nem figyelnek fel rád”. Ő viszont tudatosan figyelt másokra. Amikor 1942-ben elhagyta állandó munkahelyét, Andy Kirk zenekarát, saját harlemi lakásában nyitott koncertszobát, ahol a fiatal modernisták kísérletezésének adott helyet. A forradalmian új stílus, a bebop egyik fészekalját is jelentette ez a lakás, hiszen olyan megkerülhetetlen zenészek is megfordultak itt, mint Thelonious Monk, Bud Powell, Dizzy Gillespie, Charlie Parker vagy Miles Davis. Már ebben az időben gyakran hangsúlyozta, hogy őt a zene gyógyító aspektusa érdekli, de először 1944-ben vált nyilvánvalóvá spirituális érdeklődése, amikor megírta a tizenkét égövi jegyhez kapcsolódóan a The Zodiac Suit című 12 tételes művét, amelyet zenészkollégáinak, többek között Billie Holiday-nek és Art Tatumnak dedikált. Ő a föld elemhez tartozó bika jegy szülötte volt, így a Taurus című, melankolikus, groove-központú tétellel indította a sorozatot 1944-ben:

A későbbiekben azonban a spirituális keresés nem a keleti filozófiák irányába mozdította őt, mint a spirituális jazz atyjaként emlegetett John Coltrane-t – Mary Lou Williams a római katolicizmusban találta meg azt, amit keresett. 1952-ben egy kilencnapos európai turnéből kétéves kitérő lett, megtorpanásában szerepet játszott növekvő depressziója is. Saját bevallása szerint ebben az időszakban, egy kis párizsi kertben találkozott Istennel. Ezt követően csendbe burkolózott, és figyelmét a transzcendens irányába fordította. Bár 1954-ben visszatért az Egyesült Államokba, távol tartotta magát a nyilvánosságtól, visszautasította a felkéréseket. Drogfüggőséggel küzdő zenészeken igyekezett segíteni, valamint a jazztörténet spirituális aspektusait kutatta.

1956 végén találkozott két lelkésszel, akik Dizzy Gillespie-vel együtt meggyőzték, hogy a színpadon a helye. A nagy visszatérésre az 1957-es Newport Jazz Festival-on került sor, ahol Dizzy zenekarával lépett fel. A lelkészek egyikével, Father Peter O'Briennel szoros barátságot kötött, akivel a hatvanas években új koncerthelyszíneket is szerveztek a jazz-zenészek számára. Mary Lou Williams újra elképesztően aktív lett, a klubélet mellett televíziós és rádióműsorokban is feltűnt, miközben elkezdett a szakrális zenére koncentrálni, himnuszokat, miséket komponált. Egyik első vallásos művét az 1963-as Black Christ of the Andes jelentette, első kórusra írt miséjét (Mass – 1967) pedig tananyagként komponálta, amikor egy Pittsburg-i katolikus leányiskolában tanított zenét. Cselekedeteivel, zenéjével is az emberek lelki fejlődését akarta elősegíteni. Ahogy egy 1964-es cikkben fogalmazott:

„Az ujjaimmal imádkozom játék közben. Ez eredményezi azt a lelki töltetű hangot, amivel igyekszem megérinteni az embereket.”

Az általa alapított Bel Canto Foundation segítségével a zenélésből befolyt bevételének tíz százalékát rászoruló, harlemi zenészeknek adományozta. Ő volt az első jazz-zenész, akinek templomban adták elő művét. Ez 1975-ben történt, amikor a Mary Lou's Mass címen elhíresült, jazz-rock és gospel hatásoktól hemzsegő mű felhangzott a New York-i Szent Patrik székesegyházban. A mű valójában 1970-ből származik, amire az Alvin Ailey Dance Theater vezetője is készített koreográfiát ’71-ben.  Az eredetileg Music For Peace címet viselő darabról Alvin Ailey úgy nyilatkozott: „Ha van Bernstein Mise, Mozart Mise és Bach Mise, miért ne lehetne Mary Lou Williams-nek is miséje?”

Mary Lou Williamsnak nemcsak miséje volt, hanem mély hite is a zene erejében. 1981-ben bekövetkezett haláláig még többször megerősítette a jazztörténetben elfoglalt hangsúlyos szerepét, például a bevezetőben is említett, Cecil Taylorral közös, Carnegie Hallban 1977-ben adott koncerttel, amivel már a free jazz irányába lépett, vagy a Duke University rezidens művésztanáraként, ahol egészen elképesztő népszerűségre tett szert tanítványai között. Halála előtt három évvel szólókoncertet adott az 1978-as Montreux-i Jazz Fesztiválon, ahol összegezte életművét, játszott spirituálékat, ragtime-ot, bluest és swinget is. Életére vissszatekintve úgy fogalmazott:

„Megcsináltam, nemde? Trágyán és sáron keresztül.”

Mary Lou Williams több területen szakította át elsőként a célszalagot. Nemcsak az első női jazz-zongoristát tisztelhetjük az ő személyében, nemcsak az első női jazzpedagógust, vagy az első jazz-zenészt, akinek műve templomban csendült föl. Az elsők között – nagyjából a szakrális jazz atyjaként ismert John Coltrane-nel fej-fej mellett haladva – imádságként használta a zenét, és felhívta a hallgatók figyelmét a zene szentségére, ami nélkül minden zenei kísérlet pusztán hangok egymásutánja lenne.

Szakrális jazz, avagy ki volt John Coltrane?

Kapcsolódó

Szakrális jazz, avagy ki volt John Coltrane?

John Coltrane megszállottsága olyan életművet ihletett, amely túllépve a jazzen, visszanyúlt a zene forrásához, hogy megsemmisítse és vallásos élménnyé változtassa azt. Coltrane nem csak egy teljes műfaj határait tágította ki, jelenléte mélyen beleivódott a korszak zenéjébe, hatása pedig máig érzékelhető. Közel ötven évvel a halála után is ugyanaz a megmagyarázhatatlan, transzcendens nyugalom árad minden hangjából, pályafutásának ívén végigtekintve azonban szépen kikristályosodik, hogy telítődött meg a pusztán a technikai fogások elsajátításán dolgozó útkeresés egy olyan gondolatisággal, ami aztán teljesen új távlatokat nyitott meg a jazz előtt.

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Klasszikus

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.
Fidelio Tours

Tudod, hol áll Petőfi, Erkel és Anne Frank fája?

Naponta sétálunk el óriási törzsű, sokat megélt fák mellett, ám szinte sosem gondolunk bele, hogy mennyi történetet, mennyi legendát hordozhatnak magukban. Ha a fák mesélni tudnának, talán többet mondanának, mint a legtöbbet megélt nagyszülők. Most összegyűjtöttünk 8 híres fát, amelyeknek érdemes megismerni a történetét.
Plusz

Fáy Miklós: Férfias erények

Fáy Miklós kritikus ezúttal a Robert Capa Központ új kiállításával, a Zeneakadémia szeptemberi Bartók-hangversenyével, Az öreg halász és a tenger új kiadásával, valamint egy Maria João Pires összkiadással foglalkozik.
Zenés színház

Csábító francia dallamok a Benczúr Kertben

Három fiatal, de a startvonalon már túl járó művész, madarak kórusától kísért estjét élvezhetik augusztus 16-án a lombok alatt. Offenbachtól Delibes-ig, a zenés színházi irodalom legjavából válogatva tíz népszerű operaária, illetve duett szólal meg Horti Lilla és Lusine Sahakyan előadásában.
Klasszikus

A koronavírus ellen harcol, most koncertet ad a Medikus Zenekar

A koronavírus-járvány kezdete óta először lép színpadra teljes létszámmal a Medikus Zenekar augusztus 18-án a Pesti Vármegyeháza Díszudvarában.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Korb Attila, a harsonás-zeneszerző

A Modern Art Orchestra harsonása – a zenekar számos tagjával egyetemben – zeneszerzőként is közreműködik a MAO alkotói műhelyében. Attila már gyermekként egy professzionális nagyzenekari projekt harsonása volt, melynek köszönhetően belföldön és külföldön is építhette koncertrutinját. A húszas évek big band vénáját tanulmányozva a harsonás-zeneszerző több hangszeren játszó művésszé érett, s ennek a zenei utazásnak egy mérföldköve a nemsokára megjelenő Swinging on the Danube című szerzői lemez.
Jazz/World hír

5,3 milliárd forint a zenészeknek, kluboknak, fesztiváloknak és technikusoknak

Kezdjünk barátkozni a raktárkoncert fogalmával! A kormány a rendezvényszervezők, a klubok és a technikai személyzet támogatását tervezi a most bejelentett csomaggal. Gulyás Gergely az SZFE-t érintő kérdésekre is válaszolt.
Jazz/World interjú

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World mao

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Jazz/World lemezajánló

10+1 magyar jazzlemez, amit hallanod kell idén

Összeszedtük az elmúlt hónapok legfontosabb megjelenéseit a magyar jazzben: Lukács Miklós, a Subtones, Dés András, a Modern Art Orchestra és Juhász Gábor, valamint egy külföldi csapat tisztelgése Bartók előtt – a Fidelio válogatásában.