Jazz/World

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

Nők a klasszikus zenében és a jazzben
2019.04.23. 22:45
Ajánlom
A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.
GettyImages-535801825-141507.jpg

Mary Lou williams (Fotó/Forrás: Getty Images)

Mary Lou Williams élete bizonyos szempontból hasonlatos Miles Daviséhez: egyetlen emberöltő alatt többször megújította saját – és ezzel indirekt módon a kor – zenéjét, amiben bizonyára segítségére volt tévedhetetlen női ösztöne, amellyel jóval mások előtt ráérzett a korszellemre.

 „Én vagyok az egyetlen élő jazz-zenész, aki az összes érában játszott”

– nyilatkozta egyszer fejlett magabiztossággal, és igaza volt. A huszadik századi jazz változása szépen nyomon követhető pályáján, hiszen alkotott a blues, a boogie woogie, a stride, a swing, a bebop, sőt – ha a Cecil Taylorral adott kétzongorás koncertjét vesszük, amit a Carnegie Hallban adtak – még a free jazz műfajában is. Őt nem kellett felfedezni, felfedezte magát négyévesen, amikor először ült oda a zongorához, és innentől kezdve legtöbb energiáját a hangszer megismerésére fordította. Autodidakta módon képezte magát, és hatévesen már profikkal játszott Pittsburgben. A húszas években utazó vaudeville társulatban tanulta a szakmát, a harmincas években pedig a legnagyobb zenészek keze alá dolgozott: bigband slágereket írt Duke Ellington, Benny Goodman és Andy Kirk zenekarai számára. Utóbbi sztárszólistájaként és hangszerelőjeként a Twelve Clouds of Joy című albummal szerzett magának országos hírnevet;

ő lett az első női jazz-alkotó, akit elismertek férfitársai is.

Ablak nyílt számára a kor legnagyobb jelentőségű jazzközegére, a Kansas City-i jazzszcénára, amely olyan óriásokat termelt ki ebben az időben, mint Count Basie, Lester Young vagy Charlie Parker. Ráragadt a The Lady Who Swings the Band becenév. Híres mondása ebből az időből: „Manapság erős bal kezed kell legyen, különben nem figyelnek fel rád”. Ő viszont tudatosan figyelt másokra. Amikor 1942-ben elhagyta állandó munkahelyét, Andy Kirk zenekarát, saját harlemi lakásában nyitott koncertszobát, ahol a fiatal modernisták kísérletezésének adott helyet. A forradalmian új stílus, a bebop egyik fészekalját is jelentette ez a lakás, hiszen olyan megkerülhetetlen zenészek is megfordultak itt, mint Thelonious Monk, Bud Powell, Dizzy Gillespie, Charlie Parker vagy Miles Davis. Már ebben az időben gyakran hangsúlyozta, hogy őt a zene gyógyító aspektusa érdekli, de először 1944-ben vált nyilvánvalóvá spirituális érdeklődése, amikor megírta a tizenkét égövi jegyhez kapcsolódóan a The Zodiac Suit című 12 tételes művét, amelyet zenészkollégáinak, többek között Billie Holiday-nek és Art Tatumnak dedikált. Ő a föld elemhez tartozó bika jegy szülötte volt, így a Taurus című, melankolikus, groove-központú tétellel indította a sorozatot 1944-ben:

A későbbiekben azonban a spirituális keresés nem a keleti filozófiák irányába mozdította őt, mint a spirituális jazz atyjaként emlegetett John Coltrane-t – Mary Lou Williams a római katolicizmusban találta meg azt, amit keresett. 1952-ben egy kilencnapos európai turnéből kétéves kitérő lett, megtorpanásában szerepet játszott növekvő depressziója is. Saját bevallása szerint ebben az időszakban, egy kis párizsi kertben találkozott Istennel. Ezt követően csendbe burkolózott, és figyelmét a transzcendens irányába fordította. Bár 1954-ben visszatért az Egyesült Államokba, távol tartotta magát a nyilvánosságtól, visszautasította a felkéréseket. Drogfüggőséggel küzdő zenészeken igyekezett segíteni, valamint a jazztörténet spirituális aspektusait kutatta.

1956 végén találkozott két lelkésszel, akik Dizzy Gillespie-vel együtt meggyőzték, hogy a színpadon a helye. A nagy visszatérésre az 1957-es Newport Jazz Festival-on került sor, ahol Dizzy zenekarával lépett fel. A lelkészek egyikével, Father Peter O'Briennel szoros barátságot kötött, akivel a hatvanas években új koncerthelyszíneket is szerveztek a jazz-zenészek számára. Mary Lou Williams újra elképesztően aktív lett, a klubélet mellett televíziós és rádióműsorokban is feltűnt, miközben elkezdett a szakrális zenére koncentrálni, himnuszokat, miséket komponált. Egyik első vallásos művét az 1963-as Black Christ of the Andes jelentette, első kórusra írt miséjét (Mass – 1967) pedig tananyagként komponálta, amikor egy Pittsburg-i katolikus leányiskolában tanított zenét. Cselekedeteivel, zenéjével is az emberek lelki fejlődését akarta elősegíteni. Ahogy egy 1964-es cikkben fogalmazott:

„Az ujjaimmal imádkozom játék közben. Ez eredményezi azt a lelki töltetű hangot, amivel igyekszem megérinteni az embereket.”

Az általa alapított Bel Canto Foundation segítségével a zenélésből befolyt bevételének tíz százalékát rászoruló, harlemi zenészeknek adományozta. Ő volt az első jazz-zenész, akinek templomban adták elő művét. Ez 1975-ben történt, amikor a Mary Lou's Mass címen elhíresült, jazz-rock és gospel hatásoktól hemzsegő mű felhangzott a New York-i Szent Patrik székesegyházban. A mű valójában 1970-ből származik, amire az Alvin Ailey Dance Theater vezetője is készített koreográfiát ’71-ben.  Az eredetileg Music For Peace címet viselő darabról Alvin Ailey úgy nyilatkozott: „Ha van Bernstein Mise, Mozart Mise és Bach Mise, miért ne lehetne Mary Lou Williams-nek is miséje?”

Mary Lou Williamsnak nemcsak miséje volt, hanem mély hite is a zene erejében. 1981-ben bekövetkezett haláláig még többször megerősítette a jazztörténetben elfoglalt hangsúlyos szerepét, például a bevezetőben is említett, Cecil Taylorral közös, Carnegie Hallban 1977-ben adott koncerttel, amivel már a free jazz irányába lépett, vagy a Duke University rezidens művésztanáraként, ahol egészen elképesztő népszerűségre tett szert tanítványai között. Halála előtt három évvel szólókoncertet adott az 1978-as Montreux-i Jazz Fesztiválon, ahol összegezte életművét, játszott spirituálékat, ragtime-ot, bluest és swinget is. Életére vissszatekintve úgy fogalmazott:

„Megcsináltam, nemde? Trágyán és sáron keresztül.”

Mary Lou Williams több területen szakította át elsőként a célszalagot. Nemcsak az első női jazz-zongoristát tisztelhetjük az ő személyében, nemcsak az első női jazzpedagógust, vagy az első jazz-zenészt, akinek műve templomban csendült föl. Az elsők között – nagyjából a szakrális jazz atyjaként ismert John Coltrane-nel fej-fej mellett haladva – imádságként használta a zenét, és felhívta a hallgatók figyelmét a zene szentségére, ami nélkül minden zenei kísérlet pusztán hangok egymásutánja lenne.

Szakrális jazz, avagy ki volt John Coltrane?

Kapcsolódó

Szakrális jazz, avagy ki volt John Coltrane?

John Coltrane megszállottsága olyan életművet ihletett, amely túllépve a jazzen, visszanyúlt a zene forrásához, hogy megsemmisítse és vallásos élménnyé változtassa azt. Coltrane nem csak egy teljes műfaj határait tágította ki, jelenléte mélyen beleivódott a korszak zenéjébe, hatása pedig máig érzékelhető. Közel ötven évvel a halála után is ugyanaz a megmagyarázhatatlan, transzcendens nyugalom árad minden hangjából, pályafutásának ívén végigtekintve azonban szépen kikristályosodik, hogy telítődött meg a pusztán a technikai fogások elsajátításán dolgozó útkeresés egy olyan gondolatisággal, ami aztán teljesen új távlatokat nyitott meg a jazz előtt.

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Könyv

„Írás és olvasás ikrek” - Vámos Miklós a Lírástudókban

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio május 12-én, szerda este fél 8-kor jelentkező irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Vámos Miklós író.
Vizuál

Nézze meg ingyenesen az európai film legjobbjait a Lux-díj online csatornáján

A Lux Közönségdíj online mozicsatornáján május 16-ig ingyenesen megtekinthető három sokszorosan díjazott európai film: az Oscar- és Európa-díjas Még egy kört mindenkinek, az Oscar-jelölt Kollektíva és a Corpus Christi című alkotás. A közönség szavazatait is várják.
Színház

Lehoczky Zsuzsa a Nemzet Színésze

Május 11-én új tagot választottak a Nemzet Színésze cím birtokosai. A Törőcsik Mari halálával megüresedett helyre Lehoczky Zsuzsát választotta a jelenlegi tizenegy tag.
Klasszikus

„Újraéled a karanténba zárt kultúra”- kihirdette a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadát

Fischer Iván rendezte új operaelőadás, Richard Strauss-maraton és nemzetközi sztárok, köztük Danyiil Trifonov vagy Jordi Savall is szerepelnek a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadjában.
Színház

Gyabronka József, Háy János és Alföldi Róbert az újranyitó Átrium színpadán

Május 21-től újra élő előadásokat tart az Átrium. A budai intézmény első produkciója a Fehér nyuszi, vörös nyuszi című darab Gyabronka József előadásában, ezt követően egy Háy János-premierrel, valamint a Mefisztó című kortárs zenés kabaréval várják a közönséget.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Megjelent a Zűrös Banda 2021 című új lemeze

A Zűrös második lemeze a 2021 címet viseli, egy nehéz évben született, de tele alkotó energiákkal és saját számokkal! A zenekar talán nem is fejezhette volna be jobbkor az albumot, hiszen itt a nyitás: a lemezbemutatóra már élőben, közönség előtt kerül sor a Fonó nagytermében június 4-én.
Jazz/World hír

"Tragikus végű játszma" – A kékszakállú herceg várát új formába öntötte Sárik Péter

Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájára Sárik Péter zeneszerző, jazz-zongoraművész készített jazzátiratot, melyet először élőben augusztusban hallhat a közönség a Zempléni Fesztiválon.
Jazz/World ajánló

Kocsmazene magyarul – ezért könnyű beleszeretni az Aurevoir.-ba

Ma már egyre inkább elmosódnak a könnyűzene műfaji határai, de még ebben a sokszínű felhozatalban is akadnak karakteres, azonnal felismerhető stílusok. Az Aurevoir. rengeteg forrásból táplálkozó zenéje ethno-beat névre hallgat, és alig pár év alatt hódította meg a hazai klubszínpadokat. Népzene és angolszász beat-folk, lélekig hatoló mélységek és őrült elszállás: mutatjuk, miért ne hagyjátok ki a zenekar május 16-i ingyenes online koncertjét!
Jazz/World hír

Egyedi hangszín és világzenei hangulat

Szól a világ címmel május 10-én jelenik meg a Napfonat együttes első nagylemeze. Az öttagú a cappella csapat 2018-ban alakult és dalaikban a saját szövegeik mellett, versfeldolgozások, valamint magyar és más nemzetek népdalai szólalnak meg egyedi hangzásban.
Jazz/World interjú

„Élvezem, hogy mennyi mindent nem tudok” – Interjú Fábri Péterrel, az Artisjus életműdíjasával

Az Artisjus könnyűzenei alkotói életműdíját idén Fábri Péter író, költő, dalszövegíró, műfordító kapta. Az elismerés okán beszélgetve felidéztük, hogyan inspirálták őt barátok, szerelmek, dalok és formák. Megtudtuk, miért nem ír már több verseskötetet és az is kiderült, miként vált boldogtalan költőből boldog dalszövegíróvá.