Mindezt persze a zenészek eddig is tudták. Egyszer megkérdezték Keith Jarrettől – aki Bach-előadóként és intuitív jazz-zongoristaként is világhírű –, hogy lesz-e valaha olyan koncertje, amelyen mind klasszikus, mind pedig jazz zenét játszik majd, amire ő így felelt:
„Nem, mert az idegrendszeredtől teljesen mást követel meg a két dolog”.
Daniela Sammler idegtudós ezt így magyarázza: „Ez nem a szigorú értelemben vett biológiai folyamatokra vonatkozik, hanem az eltérő gondolkodási sémákra, amelyek között nagyon nehéz váltani”. A tanulmány egyik szerzője, Robert Bianco hozzáteszi: „Ahogy a kutatás is kimutatta, a jazz-zongoristák gyorsabban képesek újratervezni a zenei folyamatokat, mint a klasszikus zongoristák. Jobban reagáltak a váratlan helyzetekre és gördülékenyebben tudták folytatni az előadást, amikor arra kértük őket, hogy játszanak szokatlan harmóniákat egy megszokott harmóniamenetben”. (Lásd a grafikont)
jazz-vs-classical-graph-155901.jpg (Fotó/Forrás: Openculture.com)
Másrészről az is kiderült, hogy a klasszikus zenészek agya pontosabban működött az akkordok lefogása, a technikai kivitelezés közben.
Ők tehát sokkal inkább a „hogy játsszak” kérdésére összpontosítottak, míg a jazz-zongoristák a váratlan adaptációra, tehát a „mit játsszak” kérdésére koncentráltak.
Az ilyen tanulmányok hatására még jobban csodálhatjuk azokat a zenészeket, akik könnyedén tudnak váltani a klasszikus és a jazz-zene között. Így például Nina Simone, aki klasszikus zenésznek készült, és akinek Bach-imádatát számos szerzeményében és improvizációjában tetten érhetjük. Hallgasd csak meg Bach-ihletésű Love Me or Leave Me című számát!
(Forrás: openculture.com)
hírlevél
