Jazz/World

Második öröklét

2008.07.16. 00:00
Ajánlom
Huszonöt év elteltével újra elhatározta Chick Corea, Al Di Meola, Stanley Clarke és Lenny White, vagyis a Return to Forever klasszikus felállásában játszó tagjai, hogy egy színpadra állnak. Pontosabban vagy ötvenre, hiszen májustól augusztusig nagyjából ennyi helyszínre látogat a legendás jazz-rock csapat. Az európai turnészakasz elején, július 5-én érkeztek a Papp László Budapest Sportarénába.

A sokat emlegetett Miles Davis-féle Bitches Brew és In a Silent Way című lemezeken közreműködő muzsikusok által létrehozott csapatok, a Weather Report, a Mahavishnu Orchestra, a Tony Williams Lifetime, Herbie Hancock Headhunterse vagy Billy Cobham Dreamse a Return to Foreverhez hasonlóan mind rendkívül ihletetten, szinte világmegváltó lendülettel és szellemi töltettel vágtak neki a hetvenes éveknek. A formációkba betárazott emocionális és intellektuális patronok akkora lökést adtak a jazznek, hogy az máris egy új időszámításban, a jazz-rock érában találta magát. A muzsikusok hihetetlen mesterségbeli tudással voltak felfegyverezve, ami kiterjedt a hangszerkezelésre, a kompozíciós gondolkodásra, a zenei stílusokban való jártasságra, sőt még a hardverismeretre is. Igen sokak ízlésének megfelelt ez az újfajta képződmény, a pofon pedig akkor következett, amikor a tetszeni akarás valós vagy vélt mértéke meghaladott egyfajta ingerküszöböt a befogadókban. A jazz-rock, avagy fusion hanyatlásával megszakadt a jazz-korstílusok láncolata. Jött egyrészt némi ellaposodás (smooth jazz) meg egy jó adag retro-mozgolódás (post-bop), a kreatívabb kísérletek pedig több ágra vékonyodva próbáltak utat törni a zenerajongókhoz.

A Return to Forever 1983-as végső feloszlása után már éppen elég idő eltelt ahhoz, hogy a nosztalgiázók, a kíváncsi új generáció, meg az egykor valamiért képen kívül maradók, de Corea más munkáit nagyra tartók egyaránt felvillanyozódjanak az RTF újjáalakulása hallatán. Ők mind ott lettek volna az Arénában, ha a jegy fele annyiba került volna. Akik végül úgy kétharmadig megtöltötték a csarnokot, fontos, de valószínűleg vegyes élményeket gyűjtöttek.

Rögtön az első élményt a reménytelen hangminőség adta. Egy mikrofon kontakthibája következtében éktelen recsegés nyomta el a zenei hangokat, amire a közönség éles füttykoncerttel felelt. A hiba hamar elhárult, így már kiválóan érzékelhettük, hogy a színpaddal szemközti falról minden hang visszapattan éppen olyan késéssel, hogy az főleg a rafinált ritmikájú, pregnáns arranzsokat, vagyis a zene egyik lelkét teszi kivehetetlenné, így élvezhetetlenné. Egy kedves zenész ismerősöm – egyben zenekritikus – elmondta, hogy a koncert alatt végigsétálta a szektorokat, és egyedül a keverőpult mögött, a hátsó karéjban nem tapasztalta a bosszantó jelenséget. Én egy bal oldali szektorból viszont végig, így ahelyett, hogy a régi kedves kompozíciók és lenyűgöző hangszerszólók hallatán szárnyalni kezdtem volna, a figyelmem folytonos erőltetése jutott osztályrészül.

Pedig egyik nagyívű szerzemény után következett a másik: a Hymn of the Seventh Galaxy, a Vulcan Worlds vagy a Song to the Pharoah Kings (ez egykor DiMeola repertoárjában szerepelt) csipkés, összetett, egyre emelkedő tornyozatai és bennük a lehengerlő Corea- és DiMeola-szólók akár el is varázsolhattak volna minket. Furcsamód mégsem annyira itt, mint a szünet utáni akusztikus részben kerekedett inkább zeneire az atmoszféra – talán épp a kisebb hangerő következtében csökkenő visszhang miatt. DiMeola akkor akusztikus gitárra váltott, Corea a zongorához ült, Stanley Clarke pedig kistestű nagybőgőjét vette kézbe. Jött a No Mystery és más csemegék, meg egy-egy nem rövid szóló mind a négy nagyságtól, amitől alig ”ült le a buli”, viszont lehetett ámulni vagy elismerően bólogatni a hangszerkezelés effajta magasiskolája láttán-hallatán. Bármelyikük kivételes adottságait dicsérni nagyjából azzal lenne egyenlő, hogy megállapítjuk, a Himalája az bizony magas. Izgalmas volt viszont megfigyelni, hogy a négy, huszonöt év után is szorosan összesodródni képes szál amúgy mennyire más-más színű. Mindnyájan óriási egyéniségek, több évtizedes szólókarriert tudhatnak maguk mögött, aki szereti, más-más okból szereti őket. Ha viszont RTF-számokat játszanak, arra az időre mindenki elsősorban RTF-tag.

Befejezésképp játszottak még néhány számot ”plugged-in” formában: a Romantic Warriort, majd ráadásnak a Duel of the Jester and the Tyrantot, azaz elmondhattuk, hogy megkaptuk azt a keresztmetszetet, amire általában számíthattunk egy XXI. századi Return to Forever-koncerten, amikor a fusion jószerével már csak nosztalgikus felkiáltások formájában él. Nehéz megmondani, mi többre vágyhattunk volna, de a hiányérzet bennem mégis ott bujkált. Talán épp a helyzet emberi oldalát tekintve voltak gondok – ha megengedjük, hogy az részben elválasztható a zenészi oldaltól. Éreztem némi arroganciát abban, ahogy Corea a második szám kezdetekor akkurátusan és határozottan kitessékelte a ”csak még egy exponálást” áhító fotósokat (ez nem a biztonságiak dolga?), és kissé visszásra sikerültek a konferálások is. Lenny White szükségét érezte elmondani, hogy ők bizony jól érzik magukat ott, a színpadon, ha ez nem tűnt volna fel számunkra (akkor ennek a mondatnak mi is az üzenete?), valamint azt is, hogy a kilencvenes években köztudottan elterjedtek a popzenében az úgynevezett fiúzenekarok, az RTF viszont Férfiak zenekara (tessék?). Mindezek nélkül az epizódok nélkül vígan ellettünk volna – no meg a makacs visszhang nélkül.

(2008. július 5. 20:00 Papp László Budapest Sportaréna (Budapest) – Return to Forever; tagjai: Chick Corea (billentyűs hangszerek), Stanley Clarke (basszusgitár), Al Di Meola (gitár), Lenny White (dob))

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Lemondott Lőrinczy György az NKA alelnöki posztjáról

Az Origo értesülései szerint Kásler Miklós miniszter elfogadta Lőrinczy György indokait a lemondást illetően.
Zenés színház

Kálmán Yvonne: Nem támogatom Kerényi Miklós Gábort

Közösségi oldalán jelentette be a Budapesti Operettszínház korábbi művészeti vezetője, hogy megpályázza a Nagymező utcai teátrum főigazgatói székét. Bejegyzésében Kálmán Imre lányának öt évvel ezelőtti ajánlására hivatkozik, Kálmán Yvonne azonban visszautasítja, hogy támogatná a rendező pályázatát.
Klasszikus

Bencze Máté döntős a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyében

A Magyarországot képviselő fiatal szaxofonos az öt döntős közé jutott a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén Edinburghben.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.
Klasszikus

Jelenleg ez a tizenkilenc éves fiú a világ legtöbbet hallgatott csellistája

Már ami a lemezeladási adatokat illeti. Sheku Kanneh-Mason fellépett a brit királyi esküvőn, és 100 ezer példányban adták el a debütáló lemezét. Még nem töltötte be a huszadik életévét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World videó

A királynő varázsol - Ikonikus pillanatok Aretha Franklin pályájáról

Az augusztus 16-án rákban elhunyt soul királynő személye már életében kultikussá vált, amiről rengeteg videofelvétel is tanúskodik. Ezekből az emlékekből szemezgettünk.
Jazz/World gyász

Elhunyt Aretha Franklin

76 éves korában elhunyt Aretha Franklin, a soul legendás királynője, akinél nyolc éve állapítottak meg rákot.
Jazz/World hír

Elhunyt a Keresztapában is szereplő jazzénekesnő

Morgana Kinget a legtöbben Don Vito feleségeként ismerik a Keresztapában. A Grammy-jelölt jazzénekesnő 87 évesen hunyt el.
Jazz/World ajánló

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg augusztusban!

Júliusban indult sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent vagy megjelenés előtt álló magyar és külföldi kiadványok közül. Augusztusi válogatásunk már jellemzően az őszi hangulatra készít fel bennünket.
Jazz/World örökség

Kitagadták az örökségből Jean-Michel Jarre-t

Filmzeneszerző édesapja mindent a negyedik feleségére hagyott, Jean-Michel Jarre és féltestvére, Stéphanie azonban nem nyugszanak bele a dologba.