Jazz/World

Második öröklét

2008.07.16. 00:00
Ajánlom
Huszonöt év elteltével újra elhatározta Chick Corea, Al Di Meola, Stanley Clarke és Lenny White, vagyis a Return to Forever klasszikus felállásában játszó tagjai, hogy egy színpadra állnak. Pontosabban vagy ötvenre, hiszen májustól augusztusig nagyjából ennyi helyszínre látogat a legendás jazz-rock csapat. Az európai turnészakasz elején, július 5-én érkeztek a Papp László Budapest Sportarénába.

A sokat emlegetett Miles Davis-féle Bitches Brew és In a Silent Way című lemezeken közreműködő muzsikusok által létrehozott csapatok, a Weather Report, a Mahavishnu Orchestra, a Tony Williams Lifetime, Herbie Hancock Headhunterse vagy Billy Cobham Dreamse a Return to Foreverhez hasonlóan mind rendkívül ihletetten, szinte világmegváltó lendülettel és szellemi töltettel vágtak neki a hetvenes éveknek. A formációkba betárazott emocionális és intellektuális patronok akkora lökést adtak a jazznek, hogy az máris egy új időszámításban, a jazz-rock érában találta magát. A muzsikusok hihetetlen mesterségbeli tudással voltak felfegyverezve, ami kiterjedt a hangszerkezelésre, a kompozíciós gondolkodásra, a zenei stílusokban való jártasságra, sőt még a hardverismeretre is. Igen sokak ízlésének megfelelt ez az újfajta képződmény, a pofon pedig akkor következett, amikor a tetszeni akarás valós vagy vélt mértéke meghaladott egyfajta ingerküszöböt a befogadókban. A jazz-rock, avagy fusion hanyatlásával megszakadt a jazz-korstílusok láncolata. Jött egyrészt némi ellaposodás (smooth jazz) meg egy jó adag retro-mozgolódás (post-bop), a kreatívabb kísérletek pedig több ágra vékonyodva próbáltak utat törni a zenerajongókhoz.

A Return to Forever 1983-as végső feloszlása után már éppen elég idő eltelt ahhoz, hogy a nosztalgiázók, a kíváncsi új generáció, meg az egykor valamiért képen kívül maradók, de Corea más munkáit nagyra tartók egyaránt felvillanyozódjanak az RTF újjáalakulása hallatán. Ők mind ott lettek volna az Arénában, ha a jegy fele annyiba került volna. Akik végül úgy kétharmadig megtöltötték a csarnokot, fontos, de valószínűleg vegyes élményeket gyűjtöttek.

Rögtön az első élményt a reménytelen hangminőség adta. Egy mikrofon kontakthibája következtében éktelen recsegés nyomta el a zenei hangokat, amire a közönség éles füttykoncerttel felelt. A hiba hamar elhárult, így már kiválóan érzékelhettük, hogy a színpaddal szemközti falról minden hang visszapattan éppen olyan késéssel, hogy az főleg a rafinált ritmikájú, pregnáns arranzsokat, vagyis a zene egyik lelkét teszi kivehetetlenné, így élvezhetetlenné. Egy kedves zenész ismerősöm – egyben zenekritikus – elmondta, hogy a koncert alatt végigsétálta a szektorokat, és egyedül a keverőpult mögött, a hátsó karéjban nem tapasztalta a bosszantó jelenséget. Én egy bal oldali szektorból viszont végig, így ahelyett, hogy a régi kedves kompozíciók és lenyűgöző hangszerszólók hallatán szárnyalni kezdtem volna, a figyelmem folytonos erőltetése jutott osztályrészül.

Pedig egyik nagyívű szerzemény után következett a másik: a Hymn of the Seventh Galaxy, a Vulcan Worlds vagy a Song to the Pharoah Kings (ez egykor DiMeola repertoárjában szerepelt) csipkés, összetett, egyre emelkedő tornyozatai és bennük a lehengerlő Corea- és DiMeola-szólók akár el is varázsolhattak volna minket. Furcsamód mégsem annyira itt, mint a szünet utáni akusztikus részben kerekedett inkább zeneire az atmoszféra – talán épp a kisebb hangerő következtében csökkenő visszhang miatt. DiMeola akkor akusztikus gitárra váltott, Corea a zongorához ült, Stanley Clarke pedig kistestű nagybőgőjét vette kézbe. Jött a No Mystery és más csemegék, meg egy-egy nem rövid szóló mind a négy nagyságtól, amitől alig ”ült le a buli”, viszont lehetett ámulni vagy elismerően bólogatni a hangszerkezelés effajta magasiskolája láttán-hallatán. Bármelyikük kivételes adottságait dicsérni nagyjából azzal lenne egyenlő, hogy megállapítjuk, a Himalája az bizony magas. Izgalmas volt viszont megfigyelni, hogy a négy, huszonöt év után is szorosan összesodródni képes szál amúgy mennyire más-más színű. Mindnyájan óriási egyéniségek, több évtizedes szólókarriert tudhatnak maguk mögött, aki szereti, más-más okból szereti őket. Ha viszont RTF-számokat játszanak, arra az időre mindenki elsősorban RTF-tag.

Befejezésképp játszottak még néhány számot ”plugged-in” formában: a Romantic Warriort, majd ráadásnak a Duel of the Jester and the Tyrantot, azaz elmondhattuk, hogy megkaptuk azt a keresztmetszetet, amire általában számíthattunk egy XXI. századi Return to Forever-koncerten, amikor a fusion jószerével már csak nosztalgikus felkiáltások formájában él. Nehéz megmondani, mi többre vágyhattunk volna, de a hiányérzet bennem mégis ott bujkált. Talán épp a helyzet emberi oldalát tekintve voltak gondok – ha megengedjük, hogy az részben elválasztható a zenészi oldaltól. Éreztem némi arroganciát abban, ahogy Corea a második szám kezdetekor akkurátusan és határozottan kitessékelte a ”csak még egy exponálást” áhító fotósokat (ez nem a biztonságiak dolga?), és kissé visszásra sikerültek a konferálások is. Lenny White szükségét érezte elmondani, hogy ők bizony jól érzik magukat ott, a színpadon, ha ez nem tűnt volna fel számunkra (akkor ennek a mondatnak mi is az üzenete?), valamint azt is, hogy a kilencvenes években köztudottan elterjedtek a popzenében az úgynevezett fiúzenekarok, az RTF viszont Férfiak zenekara (tessék?). Mindezek nélkül az epizódok nélkül vígan ellettünk volna – no meg a makacs visszhang nélkül.

(2008. július 5. 20:00 Papp László Budapest Sportaréna (Budapest) – Return to Forever; tagjai: Chick Corea (billentyűs hangszerek), Stanley Clarke (basszusgitár), Al Di Meola (gitár), Lenny White (dob))

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Színház

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Vizuál

Öt híres művész, akiket megihletett a karácsony

Ki gondolná, hogy Andy Warhol imádta a karácsonyt, olyannyira, hogy egyenesen a Karácsony Királyának nevezték, Salvador Dalí pedig egy időben karácsonyi lapok tervezésére adta a fejét? Szubjektív válogatásunkban öt képzőművész karácsonyhoz kapcsolódó művét ajánljuk, az ünnepre hangolódva. 
Vizuál

Csaknem száz év után tért haza Rippl-Rónai remekműve

160 millió forintos kikiáltási árról indul a Virág Judit Galéria december 19-i aukcióján A geszti kastély kertje című alkotás, amely Rippl-Rónai egyik legmerészebb festménye. Az árverésen Vaszary János ritkán látható művét is bemutatják. December 17-én pedig kortárs festményekre licitálhatunk.
Vizuál

KÉP-regény: A modernista zseni

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal véletlenszerűen kiválasztott képe adott okot rá, hogy felidézze Brazíliavárosban tett látogatását és megossza velünk Oscar Niemeyer iránti rajongásának okát.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Akkor vagyok boldog, ha azt játszhatom, amit szeretek” – Beszélgetés Horváth Balázzsal

A cimbalomtól indult, a zongorához érkezett. Tanul, tanít, próbál, fellép, versenyez és új együttest alapít. Horváth Balázs jazz-zongoraművészt kérdeztük, akinek tehetségét a napokban Junior Prima Díjjal ismerték el az MVM Zrt. támogatásával.
Jazz/World ajánló

Ünnepváró forgatag a Hagyományok Házában

Karácsonyhoz közeledve ünnepi díszbe öltözik a Hagyományok Háza, ahol december 9. és 11. között adventi élményhétvégére hívják az érdeklődőket. Ünnepváró forgatagjukban többek között koncertek, bábelőadások, ringató, színpadi műsorok, mese, gyerektáncház, múzeumpedagógiai foglalkozások várják a családokat.
Jazz/World ajánló

Macskák között forgatta új klipjét a Fenyves Quartet

A zenekar novemberben megjelenő új, negyedik nagylemezükkel ünnepli ötödik születésnapját november 30-án az Opus Jazz Clubban.
Jazz/World ajánló

Pajtatulajdonosok és fesztiválszervezők találkoztak a Magyar Zene Házában

Kihívásokkal teli időszak következik a kultúrában és az élet minden területén, kérdés azonban, hogy milyen programok lehetnek életképesek. Ezzel a felvetéssel indult a Magyar Fesztivál Szövetség és a Pajtakult által szervezett kétnapos konferencia az elmúlt napokban a Magyar Zene Házában.
Jazz/World ajánló

Új időpontban a 100 Tagú Cigányzenekar ünnepi koncertje

2023. április 23-án tartja meg az eredetileg januárra tervezett Arénás koncertjét a 100 Tagú Cigányzenekar. A szervezők a zenekarral és a helyszínnel egyetértésben, az emelkedő energiaárak miatt döntöttek a halasztás mellett. így az esemény a fűtési szezonon kívüli időpontban lesz megtartva.