A Medvesalja a Zoborvidék után a felvidéki magyarok talán legalaposabban feltérképezett, egyben egyik legkisebb kiterjedésű néprajzi tájegysége. E kistáj településeinek nagyobbik része: Almágy, Óbást, Egyházasbást, Tajti, Vecseklő és Medveshidegkút (valamint két népesebb pusztája, Belezsér és Bakóháza) Szlovákiához tartoznak, szlovák nemzetiségű lakosságuk aránya viszont máig elenyésző. Két falu tartozik még a Medvesaljához, az országhatár magyarországi oldalán található Cered és Zabar. A Magyar Királyság 1920-ban bekövetkezett feldarabolásáig a Medvesalja területén Gömör és Kishont, illetve Nógrád vármegyék osztoztak, nagyjából egyenlő arányban. Ám a közigazgatási tagoltság a hosszú évszázadok alatt sem tudta megbontani a medvesaljaiak összetartozás-tudatát, s e táj néprajzi képe máig egységes maradt. A falucsoport létezésének első írásos dokumentumai a 13-14. század fordulójának korából származnak.

Balogh "Savanya" Zoltán zenekarának bemutatását kezdjük talán egy első látásra könnyen elfogadható, mégis érdekesen sántító kijelentéssel, mely szerint a lemezen szereplő zenészek a város nagy múltú cigánybandáinak utolsó hírmondói. E megállapítás egyfelől helytálló, hiszen Füleken nagyapáink legénykorában, a két világháború közti időszakban több kiváló cigányzenész-dinasztia is szolgálta a lakodalmak, mulatságok vagy ipartestületi bálok zenei igényeit. Kiadványunk stúdiófelvételeinek idejére viszont már Dundi, Vitéz Ali, Huszi vagy Kapuszájú bandáinak hírmondója sem maradt, s a városban alig lakott annyi muzsikus, hogy össze tudjon állni egy teljes, hagyományos cigányzenekar. Másfelől, ha áttekintjük lemezünk szereplőinek adatait, kiderül, hogy az összes itt hallható zenész a szomszédos (néhai) Gömör és Kishont vármegye valamelyik közeli településén született (lemezünk cimbalmosa nem is költözött ki a szülőfalujából, haláláig Balogfalán lakott). Életük mégis összefonódott a várossal, amely a vendéglők, illetve a társadalmi élet megannyi ünnepi eseménye révén, ha nem is mindig rendszeres, de legalább a tanult szakmájukból származó kereset lehetőségével vonzotta őket magához. Muzsikusaink a zenélés mellett a pártállami időkben mind különféle egyéb, "jegyzett" foglalkozásban is kénytelenek voltak elhelyezkedni. Többségük a füleki zománcgyárban vagy a bútorgyár valamelyik üzemében vállalt munkát. A zenekart vezető Balogh "Savanya" Zoltán viszont ezen a téren is kiemelkedett a zenészkollégák sorából. A hetvenes évek végétől ő volt a város egyik postása, majd az 1989-es fordulat után több üzleti vállalkozást is beindított. Lemezünk stúdiófelvételeinek idején Füleken egy kávézó, valamint egy zálogház tulajdonosának mondhatta magát.

A lemezsorozat ide kattintva vásárolható meg.