Detroitban, a soul hazájában született.
Tizenévesként két iskolatársnője társaságában alakította meg a The Primettes elnevezésű formációt, amely néhány név- és személycsere után, trióra fogyatkozva The Supremes néven futott be üstökösszerű pályát. Diana Ross, Mary Wilson és Florence Ballard énekegyüttesének népszerűsége a hatvanas évek közepén már a Beatlesével vetekedett. Első nagy sikerük 1964-ben a Motown kiadó által megjelentetett a Where Did Our Love Go volt, amelyet még tucatnyi listavezető dal követett, köztük a Baby Love, a Come See About Me, a Stop! In the Name of Love és a Someday We Will Be Together. 1965-től volt hivatalosan is szólóénekese a triónak, amely 1967-től viselte a Diana Ross and the Supremes nevet.
The Supremes 1968-ban, Londonban (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)
1969-ben szóló pályafutásba kezdett, névjegyét két listavezető dallal - Reach Out and Touch (Somebody's Hand) és Ain't No Mountain High Enough - tette le. Az ezt követő időszakban további nyolc dalt röpített a csúcsra Amerikában, és jó néhányat Angliában és másutt Európában. 1972-ben rándult ki először a filmek világába, a végzetes sorsú énekesnő, Billie Holiday életéről készült Lady Sings the Blues című drámában kapott főszerepet.
A film vegyes fogadtatásra talált, őt azonban 1972-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb női főszereplő kategóriában, a Golden Globe-díjat pedig el is nyerte.
A film zenéje hatalmas siker lett, újra érdeklődést keltett az egyik legnagyobb bluesénekesnő dalai iránt. Ezután még több filmben szerepelt, 1975-ben a Mahogany, 1978-ban a The Wiz (Az Óz, a nagy varázsló afroamerikai zenés változata) című művekben aratott sikert.
Diana Ross és a sajtó munkatársai 1973-ban (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)
Az 1980-as éveket határozott felütéssel, Diana című sikeralbumával kezdte, melynek leghíresebb dalai az Upside Down és az I'm Coming Out. A R&B, a soul, a funky és a diszkó elemeit vegyítő lemez az új nemzedéket is megcélozta. Ezt követte a Lionel Richie társaságában előadott Endless Love, a sikert meglovagolva az RCA kiadóval akkor rekordnak számító, 20 millió dolláros szerződést kötött. Következő albumán szerepelt a Muscles című dal, amelynek szerzője Michael Jackson volt.
Jackson nagyon közel állt az énekesnőhöz, szinte anyjának tekintette, végrendeletében saját anyja után őt nevezte meg gyermekei gyámjául.
Diana Ross 1984-ben Julio Iglesiasszal énekelt duettet All of You címmel, ugyanebben az évben megint vezette a listát a soul óriása, Marvin Gaye emlékének szentelt Missing You című dalával, és ott volt a We Are The World című jótékonysági lemez felvételén is.
Diana Ross és Michael Jackson az American Music Awards átadóján, 1981-ben (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)
A nyolcvanas évek végére háttérbe szorult, de 1991-ben a The Force Behind the Power új színt hozott zenei repertoárjába, igaz, a korong inkább Angliában fogyott jól. Az évtized közepén ismét a kamerák elé állt, az Out of Darkness című tévéfilmben egy szkizofrén nőt játszott, 1999-ben a Double Platinumban egy híres énekesnőt alakított, aki magára hagyta lányát karrierje miatt. Eközben folyamatosan koncertezett, a kilencvenes évek derekán Budapesten is fellépett José Carreras, Placido Domingo és Rost Andrea társaságában. 1988-ban bebocsátást nyert a Rock and Roll Hírességek Csarnokába,
1993-ban a Guinness Rekordok Könyve őt minősítette minden idők legsikeresebb énekesnőjének, 1996-ban a Billboard magazin az évszázad előadóművészének nevezte, 2012-ben Grammy életműdíjjal jutalmazták.
A legrangosabb zenei kitüntetésre egyébként, 1964 és 1982 között tizenkétszer jelölték, de soha nem kapta meg.
Diana Ross ragyogó pályafutásának volt sötétebb oldala is, küzdött depresszióval, drog- és alkoholproblémákkal.
Miután 2002-ben rács mögé került - ittasan vezetett a forgalommal szemben -, egy évet töltött elvonókúrán, a reflektorfénybe csak ezt követően tért vissza. 2005-ben Rod Stewarttal énekelt duettet, az I've Got a Crush on You révén 2000 óta először tűnt fel ismét a slágerlistákon. 2010-ben indult újra turnézni, a fellépő körutat Michael Jackson emlékének ajánlotta. 2016-ban vehette át a legnagyobb civil amerikai kitüntetést, az elnöki Szabadság érdemrendet. 2017-ben az American Music Awards Lifetime Achievement-díjjal jutalmazták. 2019-ben a Grammy-gálán fergeteges fellépéssel ünnepelte közelgő hetvenötödik születésnapját. Az énekesnőt kilencéves unokája konferálta fel, aki ezután előadta a Best Years of My Life című dalát, amelyet egész családja vele énekelt. Utána ötven évvel korábban keletkezett híres nótája, a Reach Out and Touch (Somebody's Hand) következett. Produkcióját "Boldog születésnapot nekem!" felkiáltással zárta, miközben a közönség elragadtatottan tapsolt.
Saját állítása szerint háromszor volt szerelmes, a legmélyebb kapcsolat második férjéhez, a norvég hajómágnás Arne Naesshez fűzte, aki hegymászóbalesetben vesztette életét. Két házasságában öt gyermeke született, és már öt unokája is van. A rocktörténet egyik legnagyobb hatású énekesnőjének életéről számos könyvet írtak, a Supremes együttesben töltött időszakán alapul a Dreamgirls című több Oscar-díjjal kitüntetett film, és természetesen csillaga van a hollywoodi Hírességek Sétányán.
(Címlapkép: Getty Images Hungary)
hírlevél
