Jazz/World

Megtalálták a kiégés ellenszerét, úgy hívják: Chick Corea

2019.07.06. 15:10
Ajánlom
A zongorista két év után július elsején vadonatúj, The Spanish Heart Band nevű formációjával tért vissza Budapestre a Get Closer Concerts szervezésében. Ünnep volt a Kongresszusi Központban. Írásos párbeszédben rekonstruáltuk a történéseket.

Goór Gábor: Hát ez valami fantasztikus volt, Chick tényleg egy géniusz... Szinte el sem hiszem, hogy mindazt amit láttunk és hallottunk, 78 évesen "követte el". Bejött, bemutatta a zenekart és az új album első dalával, az Antidote-tal indított, beadva a közönségnek az első ellenanyagot az unalmas hétköznapok ellen.

Chick Coreáról köztudott, hogy felmenői között spanyolok is vannak, így a "Spanish Heart" nem csupán költői kép nála. A madridi Jorge Pardo tenorszaxofonos és fuvolista, valamint Nino Josele flamencogitáros mindketten Paco de Lucia zenekarának tagjai voltak, ők az andalúz, dél-spanyol hagyományok újragondolói, akik magas szinten beszélik az eredeti flamencót is. Csakígy a ritmuszekcióhoz csatlakozó flamencotáncos, Nino de los Reyes, akia tradicionális flamencoösszejövetelekhez hasonlóan táncával szerves része lett a zenének. A kubai bőgős, Carlitos Del Puerto és a venezuelai ütőhangszeres Luisito Quintero a latin-amerikai zenét képviselték. Míg a New York-i szcéna krémjéből érkező Marcus Gilmore dobos, Steve Davis pozanos és Michael Rodriguez trombitás – ugyan nem latin származásúak – mindannyian hangszerük élvonalbeli játékosai, akiknek stílusérzéke kiváló.  

Szász Emese: Corea azt nyilatkozta egyszer, hogy számára a kubai tánczene volt az ellenszer „a komolyabb, heves jazz utáni kiégettségére”. Az pedig a koncert első taktusaiból is nyilvánvalóvá vált, hogy 78 évesen nem akar már bizonygatni semmit, csak ünnepelni. A turnét beharangozó interjúban mondta is, hogy a barátaival közös örömzenéléseket szerette volna megörökíteni – milyen szerencsés, hogy a barátai hozzá hasonlóan világklasszis muzsikusok! Ráadásul úgy válogatta társait, hogy

egy esetleges apokalipszis esetén ez a nyolc ember egy másik bolygón is képes lenne rekonstruálni a teljes afro-kubai és latin zenei hagyományt.

Így amikor belekezdtek az Antidote fúvós uniszónójába, a közönség kénytelen volt azonnal megadni magát ennek a súlyos dallam- és ritmustámadásnak, és az intellektus egy időre pihenni tért.

TheSpanishHeartBand190701-048-182223.jpg

Michael Rodriguez (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

GG: Már itt megcsillogtatta mindenki tudásának legjavát, az eredetileg alig kilencperces opuszt közel húsz percben adták elő – megannyi improvizatív játékkal. Jorge Pardo szaxofonszólóját nem lehet nem kiemelni, akkorát fújt, hogy a szám is tátva maradt. S a dal végén jött a lényeg, hiszen a spanyol zene tánc nélkül elképzelhetetlen: Nino de los Reyes tánca mindenkit lenyűgözött.

Ahogy beszélgettek Chickkel, egy komplett dialógus hangzott el, ahol a tánccipő kopogása felelt a zongora hangjaira változatos ritmikával és hangsúllyal.

A végén Chick azért kibökte, amit mindenki megtapasztalt: “Ez tényleg egy jó dal!”

TheSpanishHeartBand190701-063-181433.jpg

Nino de los Reyes táncol (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

SZE: Volt egy sajátos humora annak, hogy Chick Corea úgy zongorázott, ahogy a táncos “fütyült”. Persze szokás mondani, hogy a flamenco táncos karmester is – Corea esetében mégis lenyűgöző volt látni azt az alázatot, amivel a világ egyik legnagyobb jazz-zongoristájaként követte Nino de los Reyes lábkopogását, és fordítva. Jorge Pardo pedig számomra is a csapat egyik legüdítőbb jelensége volt, aki egész lényével – beleértve pimasz és elegáns szólót – a déli lazaságot és sármot sugározta. A tenorszaxofon mellett a későbbiekben a fuvolát is elővette, hiszen ő az új flamenco, vagy ahogy ők mondják, “nuevo flamenco” egyik letéteményese, az elsők között használta a fuvolát ebben a zenei környezetben. Számomra a fuvola valahol analóg a női énekesek hangjával, Padro pedig különösen érthető tagmondatokban, énekszerűen játszik, ami nem meglepő annak tudatában, hogy ő maga énekes is. Egyébként a lemezen a híres panamai Ruben Blades énekel, Corea felesége, Gayle Moran Corea és Maria Bianca pedig vokálozik. Ők most nem jöttek el az európai turnéra – amelynek második állomása volt Budapest (!) – így a zenészek adták elő a fontosnak vélt vokális szólamokat, ami fűszernek jó volt, de ha elmaradt volna, sem lett volna ízetlen az étel.

GG: Nem lett volna ízetlen nélküle se, de azt vallom:

minden zenének része az emberi hang, s ezért szeretem kiemelten a vokális jazzformációkat.

Egy régi klasszikus, a Duende érkezett meg a színpadra, amit Chick Corea  Paco de Lucia-nak dedikált, aki nagy hatással volt rá. Ahogy a felkonfban elmondta, Nino a gitárját is Paco de Luciától kapta, akinek a zenekarában játszott. A dalt egyfajta fájdalmas zongorajáték vezette be, melyet a fuvola finoman hozzásimulva kerekített ki. Gyönyörű megemlékezés ez az elhunyt szerzőről. Kisírva bánatukat egy kis “life goes on”-hangulatban játszanak tovább, s a dal a végére igazi tiszta, fúziómentes jazzműbe torkollik az előadás.

SZE: Ennek a dalnak a sötétebb tónusaiban szinte életre kelt az a belső démon, amiről a duende a jelentését kapta. De mindez fokozatosan világosodott a fúvósok fényei által. Nagyon tetszett, hogy Corea nem imitálta a flamencós frazírvilágot, hanem a saját nyelvére fordította le ezt az életérzést, ami szerintem nem áll távol a magyarok sírva vigadásától. Örültem annak is, hogy teret és lehetőséget biztosított Nino Joselének egy hosszabb szólóra, akinek visszhangzó húrjain megnyilvánulhatott a flamenco magánya, a fájdalom égbekiáltása, ami a közös zenében oldódik. 

TheSpanishHeartBand190701-050-181433.jpg

Nino Josele (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

GG: A harmadik dal egy Paco de Lucia-szerzemény volt, amit egy későbbi feldolgozásban közösen is rögzítettek Chick Coreával. Jorge itt letette a szaxofont, és előkapta fuvoláját, mellyel a lassú, merengős dalt remek érzelmekkel tolmácsolta. Nino Josele megmutatta a flamencogitározó “fogafehérjét”, autentikusságához kétség sem férhetett. Pulzáló, változatos ritmika jellemezte játékát. Persze a fúvós szekció többi tagja sem volt rest, mindenki odatette magát, igazi mediterrán hangulatot hozva a színpadra. A végén ismét egy kis tánc és zongora játszott kérdezz-feleleket könnyed vitajelleggel, a nézők pedig kezükkel tapsoltak a ritmusra. Csoda, hogy a dal végén ováció és tapsvihar volt a köszönet?

SZE: Ebben a Zyryab című számban már felsejlettek a flamenco arabos színei. Ebbe a keleties fuvallatba szépen kapcsolódott be Steve Davis pozanos és Michael Rodriguez trombitás is, ami a középtempójú számban is sodró flowt eredményezett. Paco de Luciának egyébként a Zyryab volt az egyik első olyan albuma, amivel megalapozta az új flamencót, aminek most egy még eggyel továbbgondolt verzióját hallhattuk Chick Corea zenekarától. De nem telepedett rá ez az értelmezés a Paco de Lucia-kompozícióra: épp az volt benne a szép, hogy

míg Jorge és Nino az autentikus flamenco felől, addig Chick az amerikai jazz felől indult el, és a mértani középpontban találkoztak.

Számomra ez az igazi világzene, ahol a kultúrák demokratikusan és organikusan szövődnek össze.

TheSpanishHeartBand190701-071-181434.jpg

Jorge Pardo (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

GG: Ezért is tudnak a különböző nációjú jazz-zenészek remekül együtt dolgozni, hiszen egy közös nyelvet, a zenét használják mindenféle kötöttség nélkül. Fel sem ocsúdtam, de már ott állnak a tapsviharban egymás kezét fogva a színpad szélén. Észre se vettem az idő múlását. Persze bezsebelik a tapsokat, majd kisvártatva újra a hangszereknél teremtek. A ráadás dalt Chick kezdi finom, klasszikus zenei színeket idéző zongoraszólóval, melyre kis idővel Nino érzelmes húrokat pengetve válaszolgat. Később a többiek is bekapcsolódnak a játékba, és ismét mindenkinek lehetősége lett a szólóra. Aki végzett a szólóval, az kiszáll a dalból is, elsőként Chick, majd Nino és Carlitos következik. A végén ismét a puskalábú Nino tánca és a fuvolával remekül bánó Jorge közös együttese maradt, mely brutálisan jól sikerült. Szépen lassan mindenki visszakapcsolódott a dalba, Chick újabb szólóba kezdett. Nagyon érdekesen járja át a kultúrák közötti mezsgyéket, mély, magvas, elgondolkodtató játéka könnyedén lép ide-oda a flamenco határán. Micsoda utazás volt!

SZE: Türelmes ember lévén nem gyakran fordul velem elő, hogy az ajtóból fordulok vissza a ráadásra - most ez történt. Persze hogy is gondolhattuk, hogy a legnagyobb sláger, a Spain nélkül hazamennek a Spanish Heart Band zenészei?! Ha már így történt, a közönség neveletlen általános iskolásként zúdult előre a széksorok között, és végre fizikálisan is feloldódtak a határok. Hiszen ez tánczene!

Chick Corea nemcsak a főtémát, a refrént, de minden egyes improvizatív frázist visszaénekeltetett, és Kodály unokái jól vizsgáztak.

Mindenféle formalitás és maszk a földre hullott, és egy emberként örültünk a  zenének, a nyárnak.

TheSpanishHeartBand190701-1551-181432.jpg

Chick Corea & The Spanish Heart Band (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

GG: Még szerencse, hogy időben meghallottam, ahogy valaki azt kiáltotta, „visszajönnek”! Ezt nagy kár lett volna kihagyni, hiszen tényleg itt szűnt meg a határ a nézőtér és a színpad között, magunk is részévé váltunk a produkciónak: önmagunkat és a zenészeket is szórakoztatva, önfeledten énekeltük vissza Chicknek talán leghíresebb dala szólamait. Mondani sem kell, hogy a végét rendesen meghúzták, és a fuvola hangjaira masíroztak ki szépen egyes sorban a backstage irányába, miközben a nézőtér felállva tapsolta a kilenctagú együttest, akik sajnos már nem jöttek vissza harmadjára. De nem volt okunk panaszra, kétórás koncertet kaptunk a 78 éves zenésztől és “friss” formációjától. A Kongresszusi Központ lépcsőjén és parkolójában sokan méltatták a remek estét, így aki ott volt, maradandó élménnyel távozott.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

„Most vagyok abban az időszakban, amikor már van jogom megformálni ezt a szerepet”

A Bánk bán című opera minden magyar szívében különleges helyet foglal el. Az egyik legjelentősebb operánk ezúttal a Coopera szervezésében, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon kel életre, Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas rendező kezei nyomán. Az előadás egyik főszereplőjét, Gertrudot a Magyar Állami Operaház népszerű mezzoszopránja, Mester Viktória alakítja majd, akivel a készülő produkció kapcsán beszélgettünk.
Zenés színház

Mutatjuk az első képeket a Puskás musicalből!

Puskás, a musical címmel nagyszabású zenés színházi produkció készült Szente Vajk rendezésében. A legismertebb magyar életéről szóló darab előzetes bemutatója augusztus 20-án lesz az Erkel Színházban.
Vizuál

Antonio Banderas abszurdnak tartja, hogy szexszimbólumnak bélyegezték

A talán legsikeresebb hollywoodi karriert befutó spanyol filmszínész, Antonio Banderas augusztus 10-én ünnepli hatvanadik születésnapját. 
Vizuál

A Pilátus is versenybe szállhat a Golden Globe-ért

Dombrovszky Linda filmjét beválogatták a legjobb idegennyelvű filmnek járó Golden Globe-díjért versenybe szálló alkotások közé, a Foreign Language Film Series 2021 elnevezésű programba.
Vizuál

Raffaello nem szerette az orrát, ezért retusálta azt önarcképein

A reneszánsz olasz festő valószínűleg saját orrának "idealizált" változatát festette meg önarcképein, vélik olasz kutatók.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Korb Attila, a harsonás-zeneszerző

A Modern Art Orchestra harsonása – a zenekar számos tagjával egyetemben – zeneszerzőként is közreműködik a MAO alkotói műhelyében. Attila már gyermekként egy professzionális nagyzenekari projekt harsonása volt, melynek köszönhetően belföldön és külföldön is építhette koncertrutinját. A húszas évek big band vénáját tanulmányozva a harsonás-zeneszerző több hangszeren játszó művésszé érett, s ennek a zenei utazásnak egy mérföldköve a nemsokára megjelenő Swinging on the Danube című szerzői lemez.
Jazz/World hír

5,3 milliárd forint a zenészeknek, kluboknak, fesztiváloknak és technikusoknak

Kezdjünk barátkozni a raktárkoncert fogalmával! A kormány a rendezvényszervezők, a klubok és a technikai személyzet támogatását tervezi a most bejelentett csomaggal. Gulyás Gergely az SZFE-t érintő kérdésekre is válaszolt.
Jazz/World interjú

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World mao

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Jazz/World lemezajánló

10+1 magyar jazzlemez, amit hallanod kell idén

Összeszedtük az elmúlt hónapok legfontosabb megjelenéseit a magyar jazzben: Lukács Miklós, a Subtones, Dés András, a Modern Art Orchestra és Juhász Gábor, valamint egy külföldi csapat tisztelgése Bartók előtt – a Fidelio válogatásában.