"Bármely műfajt nézzük, nincs sok olyan művész, akinek pályája olyan gazdag és nagy hatású, mint Hancocké, memoárja nemcsak egy figyelemre méltó élet és karrier emlékeivel kecsegtet, hanem egyedülálló krónikával is a jazz fejlődésének legvirágzóbb korszakáról" - hangsúlyozta Clare Ferraro, a kötetet gondozó Viking Press kiadó elnöke.

"Remélem ez a könyv nem csak a jazzrajongók számára lesz fontos" - jelentette ki a szerző a 2014-re várható memoárról, amelyet részben spirituális utazásnak szán, és buddhista hitéről is vall benne. Hancock nem titkolja, hogy élete sok érdekes ösvényen haladt, és rengeteget tanult mestereitől - ezt a tudását szeretné most megosztani. Színes személyes történetekkel is megismerteti majd az olvasót - ígérte. Ízelítőül felidézte egy koncertjét Miles Davisszel, melyen a fellépés csúcspontjaként vágott bele a So What című számba, de rossz hangot ütött le, és azt hitte, elrontotta az egész műsort. "Miles vett egy levegőt, és játszott egy-két hangot, amivel helyre tette. Évekbe telt, amíg megértettem, hogy Miles nem ítélkezett a játékom felett. Munkába fogta azt. Ez a lecke nem pont a zenéről szólt. Hanem az életről" - idézte fel Hancock.

A 71 esztendős zenész öt évtizeden átnyúló karrierje során 14 Grammy-díjat és egy Oscar-díjat is kapott munkájáért. Számos dala került az örökzöld slágerek" közé. A chicagói zongorista és zeneszerző az 1960-as években vált közismertté, amikor Miles Davisszel játszott. Ebből a korszakból származtak többek között olyan klasszikusai, mint a Watermelon Man, a Chameleon és a Cantaloupe Island.Hancock zenei világban kivívott tekintélyét az UNESCO jószolgálati nagyköveteként is kamatoztatja: a zene erejével töri át a kulturális határokat, hirdeti a műveltség és a kreativitás fontosságát a világ fiatalságának.