Jazz/World

Mi a Magyar? Mi.

2012.10.14. 18:55
Ajánlom
Tóth Viktor és Lukács Miklós szlovák és lengyel muzsikusokkal adták meg a Műcsarnok kérdésére a felemelő zenei választ - írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Mi a magyar? Kortárs válaszok című kiállítás visegrádi nézőpontot behozó finissage-án a Műcsarnokban nem csak Tóth és Lukács szerepelt nemzetközi együttesekben, de sajnos az első napi koncertre nem tudtam elmenni. Ugyancsak a visegrádi országokból jött vendégek részvételével az ID4-en lezajlott egy szimpozium is - de az igazi kontextust ahhoz, hogy szlovák, cseh, lengyel és magyar muzsikusok együtt legyenek, maga a kiállítás adta. Nem csak azért mert, a kifejtős, hosszú, dokumentumfilmbe kívánkozó videóinterjúkat bemutató részben Dresch Mihály is beszélt, hanem mert a Műcsarnokban számtalan olyan választ láthattunk, amelyek relevánsak egy ilyen négyországos jam session számára is. Boldogan éltem tehát a lehetőséggel, hogy a finissage alkalmából este nyolcig lehetett megnézni a kiállítást.

A tárlat válaszai döntő többségükben szellemesek és eredetiek (a plakátja sajnos egyik sem). Azt hiszem, azok találták el kevésbé a célt, akik a felvetés "kortárs" elemére koncentráltak (mint a pillepalackkal telezsúfolt szénásszekér). A fő kérdésre adott egyik válasz például az, hogy maga a történelem, vagy egy térfigyelő (kamera árnyékaként egy) turul, azután Mikszáth, Márai, Mészöly és még tízszer ennyi klasszikus és kortárs szerző hatalmas intertextusba applikált válaszai. Sok alkotás a sors áldása-verése és a magyar lét sajátosságai közé tesz egyenlőségjelet: besúgásra használt lakások házainak fényképeit látjuk, a Bibliában jövendölt földrengés által éppen összedöntött Parlamentet, egy levegővel felfújt focilabdafejet, máshol játékra alkalmatlanná tett, képtelen félkarú rablókat - ebből is látszik, hogy igenis az élet utánozza a művészetet. Két paradoxon a kedvencem: az előrefelé pedált tekerő, de hátrafelé mozgó kerékpáros (Eperjesi Ágnes) és az a ketrec, amely magába zárkózásra hívogat, de belülről kilépésre szólít fel (Benczúr Emese).

A címben idézett, felülmúlhatatlanul frappáns (és eredeti? - ebben nem vagyok teljesen biztos) választ a négy fellépő zenekar közül az utolsó élén Tóth Viktor szaxofonos adta meg, szóban is. A művészi kérdésekben kérlelhetetlen, kompromisszumkerülő, belemenősséget és buddhista erényeket egyszerre mutató, sokszor enigmatikus formákban gondolkodó művész néhány számmal később meg is magyarázta, hogy hogy kell érteni szavait: hát mi magunk, például ő, aki ezeket a számokat írta, és - ilyen szépen egybefűzve, viszonyítási pontokat is kínálva - előadja most nekünk. Azt is felidézte, hogy az egyik szerzeménye például egy erdélyi tanyán született, az öreg parasztnéni népdalaitól és hangjától elbűvölve. Az én értelmezésemben egyébként ez elsősorban az ihletről szól, Tóth konokon vállalt útja ebben az összefüggésben az ihlet eltéríthetetlen keresése. Ha már Erdélyt (mint a népi kultúrkincs kapszuláját) és Drescht emlegettem, nem állhatom meg, hogy megosszam érzésemet: Tóth képes lehet egy, a magyar etno-jazz legfontosabb élő alakjától eltérő, szellemében azzal rokon, de teljesen saját utat megtalálni. Konkrétabban szólva: ostinato jellegű basszus alapra rakott, parlando előadott, rapszodikus felfogásban megszólaltatott népdalforma, majd variálása és rögtönzésbeli teljes elvonatkoztatása közös szerkezetnek tűnik a két alkotónál, de a megvalósítás erősen eltér kettőjüknél. Tóth Viktor szeretett felállása, a tercett (bőgős és dobos), sokkal inkább a messzi világok felé való kalandozásra csábítja, míg Dresch kvartettjei régóta lokális ízt adnak zenéjüknek a harmóniahangszer (régebben inkább második dallamhangszer) segítségével.

Partnerektől is meríthetünk ihletet, és ebben is élen jár Tóth Viktor: ugyan eredetileg a szlovákiai szupertehetség Hodek Dávid szerepelt volna vele ebben a programban, de szervezési nehézségek miatt végül nem ő, hanem idősebb honfitársa, Peter Solarik dobolt, és Orbán György, Tóth egyik állandó társa nagybőgőzött. Amolyan featuring felállásában játszottak, vagyis a zenekarvezető témáiban a négyezések során és egy-két szóló erejéig tág teret nyitott a cineken szépen színező, mindig pontos és figyelmes Solariknak.

Ha a Tóth-trió a vörösbor komolyságát idézte fel bennem, akkor a Grzegorz Karnas Trio és Lukács Miklós felállás egy ánizsos, bódító, kevert ital hatását. A lengyel énekes és zenei testvére, Adam Oleś csellista párosa izgalmas és különleges: a basszus szólam csellón szólal meg, amire a tenor énekes feszíti ki a harmónia ívét. Ehhez jön Sebastian Frankiewicz dobos, aki ugyanolyan puhán nyúl hangszereihez, mintha csak ütőhangszerek volnának előtte, vagy csak seprűzne, persze nem így volt. A koncert fénypontja Lukács Miklós becsatlakozása volt ebbe a formációba úgy, mintha mindig is oda tartozott volna. A tenorfekvésű- illetve felfogású három muzsikus teremtette szövetet még szorosabbra fonta, harmóniái a cselló és az ének közé finom szálakkal kapcsolódtak. Szólói hatalmas ovációt váltottak ki a közönségből, méltán. A produkció érettsége, megformáltsága annak köszönhető, hogy ez már lemezbemutató koncert volt, a felvételt a tavalyi Budapest Jazzfórum alkalmával adott közös koncertjükön rögzítették. Karnas, bár nem mindig értettem, mert lengyel szövegeibe csak néha iktat be angol részeket, csodálatos mesélő, bűbájok és álmok tudója, varázsigék kimondója. Joni Mitchell pasztellbe oldott Black Crow-jában pedig azt is megmutatták, hogy az egyetemes, híres meséket is a maguk szája íze szerint tudják elmondani. Karnas az egész koncertet izgalmas keretbe foglalta a lábakat növesztett kígyó és társa, az elvágyódó asszony történetével.

Mi a magyar? Az én egyik válaszom erre: Lukács Miklós, aki lassan Európa minden nemzetének zenészeivel tudott maradandót alkotni azon a hangszeren, amely a tárogatóval együtt priméren magyar - néhány más néppel osztozva rajta, naná. Zárójelben jegyzem meg, a vernissage-on Borbély Mihály (tárogatón és szaxofonon) zenélt Farkas Rózsával (cimbalom). A hiperérzékeny, delejes erőkkel bíró Karnas, aki a közönséget meg is dícsérte, mondván, érzi, ahogy szívják magukba a zenét, ugyancsak adott egy választ a főkérdésre: maguk magyarok biztosan beleszomorodtak a magányosságukba, amiért senki sem érti a nyelvüket. Aztán feloldotta jópofán: viszont mondhatnak akármit!

Zenében persze nem mondhatunk bármit, de amíg ilyen szószólóink beszélnek, mint Lukács, vagy Tóth, addig mindenhol komolyan fogják venni a szavunkat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Elhunyt Magyar Gábor gordonkaművész

Életének 60. évében, 2021. február 23-án súlyos betegség után elhunyt Magyar Gábor, az Opera Zenekar gordonkaművésze.
Könyv

Nem véleményezheti az új érettségi vizsgamodellt a Magyartanárok Egyesülete

Növekszik a magolandó anyag mennyisége az új érettségi vizsgamodellben, az olvasás öröme helyett a „műcímek bemagolása” lesz a cél a Magyartanárok Egyesülete szerint. Hiába mondanák el a véleményüket, nem kaptak erre lehetőséget.
Színház

Ingyenes stream-előadásként láthatók a Magyar Színház jelenetíró pályázatának döntősei

A Pesti Magyar Színház 2020 novemberében jelenetíró pályázatot hirdetett, melynek témája a karantén utáni élet volt. A beérkezett 193 pályamű közül a legjobb 7 bemutatkozási lehetőséget is kap, melyet az érdeklődők a színház Facebook-oldalán és honlapján ingyenesen megtekinthetnek.
Klasszikus

Virtuóz fiatalokkal ad koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Online koncertet ad a Liszt Ferenc Kamarazenekar február 26-án. A szólisták közül a legfiatalabb 11 éves, mindannyiukat számos díjjal ismerték már el, és van köztük, aki a világhírű Carnegie Hallban is fellépett.
Vizuál

Itt nézheti meg a Természetes fény első előzetesét!

Megérkezett a Závada Pál regényéből készült film első előzetese. Nagy Dénes filmje a Berlinale versenyprogramjában is szerepel. Egy II. világháborús alakulatról szól, amely a keleti fronton teljesít szolgálatot.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Az üveghegyen túl – Új nagylemezt készített a Free Style Chamber Orchestra

Az album azokat a népzenei- és jazz elemeket ötvöző dalokat tartalmazza, melyeket a zenekar a járványügyi korlátozások miatt őszre halasztott, ingyenes ifjúsági koncertsorozatán fogja játszani. A lemezbemutató koncert a tervek szerint április 12-én lesz a Budapest Jazz Clubban.
Jazz/World ajánló

Egy teljes hét zene és együttlét: Fonó Selection

Ebben az időszakban még fontosabb az egymásra figyelés, a beszélgetés, a másik szempontjainak megértése, a támogatás. A Fonó Selection sorozata idén erről szól. Hétfőtől kezdve minden reggel 8 órakor podcastban beszélgetnek a szakma részvevői, művészek, intézményvezetők, újságírók a piac szereplőit mozgató kérdésekről, esténként pedig duó formációban különleges művészek találkozásaira kerülhet sor, így együtt lép fel Dresch Mihály és Tóth Viktor, Bede Péter és Unger Balázs, Kacsó Hanga és Szabó Dániel, Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza, Varga Veronika és Réti Benedek, ifj Szerényi Béla és Fekete Márton. A hét vasárnap a Fonó 25 díj átadásával zárul, amely a közönség és a szakmai zsűri szavazatai alapján állt össze, tíz kategóriában díjazzák az alkotókat. A Fonó Selection tartalmai ingyenesen érhetők el a Fonó YouTube- és Facebook-csatornáján.
Jazz/World magazin

Chick Corea – Hogyan kezdjünk ismerkedni a legendás billentyűs zenéjével?

Összeszedtünk tíz felvételt – stúdiólemezeket és élő felvételeket egyaránt –, amelyek remekül bevezetnek Chick Corea világába, ha még nem ismered a művészetét. Azok számára pedig, akik ismerik már az életművet, lehetőséget teremtünk az emlékezésre.
Jazz/World felhívás

Jelentkezőket vár a Snétberger Zenei Tehetség Központ

Elindult a jelentkezés a Snétberger Zenei Tehetség Központ 11. évfolyamára. Az idén jubileumát ünneplő Snétberger Program keretén belül hatvan hátrányos helyzetű, elsősorban roma származású fiatal kezdheti meg tanulmányait júniusban a felsőörsi központban. Online formában, április 30-ig várják a bemutatkozó videókat.
Jazz/World magazin

Több dalt adtak ki a zenészek tavaly, a koronavírus alatt, mint a korábbi években

A kifizetett jogdíjak fele – 4,74 milliárd forint – jutott hazai dalok, zeneművek alkotóinak. 2020-ban 15 468 magyar zenei szerző részesült jogdíjban és rekordszámú új dal született. A pandémiás helyzet miatt megnőtt a jogdíjak jelentősége, ugyanakkor az Artisjus tavalyi bevételei már 17,7 százalékkal csökkentek, ezen belül az élőzenei jogdíjbevételek a felére zuhantak – tette közé friss zeneipari statisztikáit a szerzői egyesület.