Jazz/World

Mi a Magyar? Mi.

2012.10.14. 18:55
Ajánlom
Tóth Viktor és Lukács Miklós szlovák és lengyel muzsikusokkal adták meg a Műcsarnok kérdésére a felemelő zenei választ - írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Mi a magyar? Kortárs válaszok című kiállítás visegrádi nézőpontot behozó finissage-án a Műcsarnokban nem csak Tóth és Lukács szerepelt nemzetközi együttesekben, de sajnos az első napi koncertre nem tudtam elmenni. Ugyancsak a visegrádi országokból jött vendégek részvételével az ID4-en lezajlott egy szimpozium is - de az igazi kontextust ahhoz, hogy szlovák, cseh, lengyel és magyar muzsikusok együtt legyenek, maga a kiállítás adta. Nem csak azért mert, a kifejtős, hosszú, dokumentumfilmbe kívánkozó videóinterjúkat bemutató részben Dresch Mihály is beszélt, hanem mert a Műcsarnokban számtalan olyan választ láthattunk, amelyek relevánsak egy ilyen négyországos jam session számára is. Boldogan éltem tehát a lehetőséggel, hogy a finissage alkalmából este nyolcig lehetett megnézni a kiállítást.

A tárlat válaszai döntő többségükben szellemesek és eredetiek (a plakátja sajnos egyik sem). Azt hiszem, azok találták el kevésbé a célt, akik a felvetés "kortárs" elemére koncentráltak (mint a pillepalackkal telezsúfolt szénásszekér). A fő kérdésre adott egyik válasz például az, hogy maga a történelem, vagy egy térfigyelő (kamera árnyékaként egy) turul, azután Mikszáth, Márai, Mészöly és még tízszer ennyi klasszikus és kortárs szerző hatalmas intertextusba applikált válaszai. Sok alkotás a sors áldása-verése és a magyar lét sajátosságai közé tesz egyenlőségjelet: besúgásra használt lakások házainak fényképeit látjuk, a Bibliában jövendölt földrengés által éppen összedöntött Parlamentet, egy levegővel felfújt focilabdafejet, máshol játékra alkalmatlanná tett, képtelen félkarú rablókat - ebből is látszik, hogy igenis az élet utánozza a művészetet. Két paradoxon a kedvencem: az előrefelé pedált tekerő, de hátrafelé mozgó kerékpáros (Eperjesi Ágnes) és az a ketrec, amely magába zárkózásra hívogat, de belülről kilépésre szólít fel (Benczúr Emese).

A címben idézett, felülmúlhatatlanul frappáns (és eredeti? - ebben nem vagyok teljesen biztos) választ a négy fellépő zenekar közül az utolsó élén Tóth Viktor szaxofonos adta meg, szóban is. A művészi kérdésekben kérlelhetetlen, kompromisszumkerülő, belemenősséget és buddhista erényeket egyszerre mutató, sokszor enigmatikus formákban gondolkodó művész néhány számmal később meg is magyarázta, hogy hogy kell érteni szavait: hát mi magunk, például ő, aki ezeket a számokat írta, és - ilyen szépen egybefűzve, viszonyítási pontokat is kínálva - előadja most nekünk. Azt is felidézte, hogy az egyik szerzeménye például egy erdélyi tanyán született, az öreg parasztnéni népdalaitól és hangjától elbűvölve. Az én értelmezésemben egyébként ez elsősorban az ihletről szól, Tóth konokon vállalt útja ebben az összefüggésben az ihlet eltéríthetetlen keresése. Ha már Erdélyt (mint a népi kultúrkincs kapszuláját) és Drescht emlegettem, nem állhatom meg, hogy megosszam érzésemet: Tóth képes lehet egy, a magyar etno-jazz legfontosabb élő alakjától eltérő, szellemében azzal rokon, de teljesen saját utat megtalálni. Konkrétabban szólva: ostinato jellegű basszus alapra rakott, parlando előadott, rapszodikus felfogásban megszólaltatott népdalforma, majd variálása és rögtönzésbeli teljes elvonatkoztatása közös szerkezetnek tűnik a két alkotónál, de a megvalósítás erősen eltér kettőjüknél. Tóth Viktor szeretett felállása, a tercett (bőgős és dobos), sokkal inkább a messzi világok felé való kalandozásra csábítja, míg Dresch kvartettjei régóta lokális ízt adnak zenéjüknek a harmóniahangszer (régebben inkább második dallamhangszer) segítségével.

Partnerektől is meríthetünk ihletet, és ebben is élen jár Tóth Viktor: ugyan eredetileg a szlovákiai szupertehetség Hodek Dávid szerepelt volna vele ebben a programban, de szervezési nehézségek miatt végül nem ő, hanem idősebb honfitársa, Peter Solarik dobolt, és Orbán György, Tóth egyik állandó társa nagybőgőzött. Amolyan featuring felállásában játszottak, vagyis a zenekarvezető témáiban a négyezések során és egy-két szóló erejéig tág teret nyitott a cineken szépen színező, mindig pontos és figyelmes Solariknak.

Ha a Tóth-trió a vörösbor komolyságát idézte fel bennem, akkor a Grzegorz Karnas Trio és Lukács Miklós felállás egy ánizsos, bódító, kevert ital hatását. A lengyel énekes és zenei testvére, Adam Oleś csellista párosa izgalmas és különleges: a basszus szólam csellón szólal meg, amire a tenor énekes feszíti ki a harmónia ívét. Ehhez jön Sebastian Frankiewicz dobos, aki ugyanolyan puhán nyúl hangszereihez, mintha csak ütőhangszerek volnának előtte, vagy csak seprűzne, persze nem így volt. A koncert fénypontja Lukács Miklós becsatlakozása volt ebbe a formációba úgy, mintha mindig is oda tartozott volna. A tenorfekvésű- illetve felfogású három muzsikus teremtette szövetet még szorosabbra fonta, harmóniái a cselló és az ének közé finom szálakkal kapcsolódtak. Szólói hatalmas ovációt váltottak ki a közönségből, méltán. A produkció érettsége, megformáltsága annak köszönhető, hogy ez már lemezbemutató koncert volt, a felvételt a tavalyi Budapest Jazzfórum alkalmával adott közös koncertjükön rögzítették. Karnas, bár nem mindig értettem, mert lengyel szövegeibe csak néha iktat be angol részeket, csodálatos mesélő, bűbájok és álmok tudója, varázsigék kimondója. Joni Mitchell pasztellbe oldott Black Crow-jában pedig azt is megmutatták, hogy az egyetemes, híres meséket is a maguk szája íze szerint tudják elmondani. Karnas az egész koncertet izgalmas keretbe foglalta a lábakat növesztett kígyó és társa, az elvágyódó asszony történetével.

Mi a magyar? Az én egyik válaszom erre: Lukács Miklós, aki lassan Európa minden nemzetének zenészeivel tudott maradandót alkotni azon a hangszeren, amely a tárogatóval együtt priméren magyar - néhány más néppel osztozva rajta, naná. Zárójelben jegyzem meg, a vernissage-on Borbély Mihály (tárogatón és szaxofonon) zenélt Farkas Rózsával (cimbalom). A hiperérzékeny, delejes erőkkel bíró Karnas, aki a közönséget meg is dícsérte, mondván, érzi, ahogy szívják magukba a zenét, ugyancsak adott egy választ a főkérdésre: maguk magyarok biztosan beleszomorodtak a magányosságukba, amiért senki sem érti a nyelvüket. Aztán feloldotta jópofán: viszont mondhatnak akármit!

Zenében persze nem mondhatunk bármit, de amíg ilyen szószólóink beszélnek, mint Lukács, vagy Tóth, addig mindenhol komolyan fogják venni a szavunkat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.
Klasszikus

Megújul a Virtuózok, május elejétől már nézheti a tévében

Idén kamaraegyüttesek versenyeznek a Virtuózok 5. évadában, május 3-án lesz a széria első adása. Mutatjuk, kik versenyeznek!
Színház

Udvaros Dorottya: „Mintha az élet direkt adná nekem ezeket a szerepeket”

Világhírű román rendező, Silviu Purcărete állította színpadra a Nemzeti Színházban Csehov utolsó, összegző főművét, a Meggyeskertet. A román és az orosz színházi iskoláról, Csehovról és a tavaszról is beszélt a női főszerepet alakító Udvaros Dorottya.
Klasszikus

A Kodály-módszer hírnöke: Szőnyi Erzsébet 95 éves

A kilencvenöt éves Szőnyi Erzsébet rengeteget tett a Kodály-módszer megőrzéséért, de saját jogán is kiváló zeneszerző. Születésnapján köszöntjük.
Jazz/World

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World nemzetközi jazznap

Melbourne-ben rendezik meg idén a Nemzetközi Jazznap gáláját

Több mint 190 országban, köztük Magyarországon is koncertekkel ünneplik a jazzt, mint a „béke univerzális nyelvét” április 30-án.
Jazz/World ajánló

Budapesten játszik a (női) jazzbőgősők egyik legjobbika

Linda May Han Oh már unja, ha arról kérdezik, milyen érzés nőként egy erősen férfias szerepben, jazzbőgősként és basszusgitárosként létezni. Csak teszi a dolgát szívből, az emberek pedig nem győznek ámuldozni.
Jazz/World interjú

Salamon Soma: „A népzene vibráló energiája átjön a színpadon is"

Salamon Soma nemrég az USA egyik legnagyobb presztízsű zeneoktatási intézményében, a Berklee College of Music-on szemléltette a magyar népzenekutatás módszereit Hodorog András moldvai furulyással. Erről az útról is kérdeztük a Népzene Tanszék oktatóját, aki zenészként is praktizál.
Jazz/World magazin

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.
Jazz/World ZSIMÜ 2019

Szabad Hangok - Dés László Free Sounds Quartet

Dés László és zenekara csak hangszeres tudásukra, a fülükre és érzékenységükre hagyatkozva, minden előzetes próba, egyeztetés nélkül játszanak, a teljes szabadság örömével május 27-én az Óbudai Társaskörben.