... Hallelujah. Leonard  Cohen dala 1984-ben jelent meg a Various Positions című albumán, de széleskörű ismertségre később tett szert, amikor John Cale, majd Jeff Buckley felvételt készített belőle. Furcsa módon a Hallelujah a Billboard toplistájára is csak Cohen 2016. novemberi halála után került fel.

A Hallelujah talán legjobb verziója sem a stúdióban rögzített, az albumon is szereplő változat, hanem egy londoni koncertfelvétel 2009-ből.

Cohen nem volt a karrierje csúcsán, amikor 1984-ben megjelent a dal. 1977-es albumát, a Death of a Ladies’ Mant, amelyet Phil Spectorral készített, sem a közönség, sem a kritikusok nem kedvelték, és a Recent Songs sem lett annál jobb. Amikor beadta az új lemeze dalait a Columbia Recordshoz, a label képviselői meg nem mondták volna, hogy a B oldal első trackje, a Hallelujah nagy dobás lesz. Sőt, meg sem akarták jelentetni a lemezt, amely végül először jött ki Európában, s csak aztán Amerikában.

Bob Dylan hamar felismerte a dal kiválóságát, elő is adta néhány koncertjén. A Velvet Undergroundban zenélő John Cale 1991-ben feldolgozta, aztán Jeff Buckley is, három évvel később. Hamarosan kultikussá vált az alkotás, és Bonótól Bon Joviig mindenki ezzel nyomult a koncerteken.

Cohen egyszer azt mondta Dylannek, hogy két évbe telt, míg megírta a dalt, a legenda szerint több mint 80 versszaka volt eredetileg. Kiadásra ezekből csak tizenöt került. „Azt jelenti, hogy sokféle halleluja létezik, és a tökéletes, valamint a csonka halleluja egyenlő értékkel bír.” Ahogy az egyik versszakban szerepel: „There’s a blaze of light in every word; / it doesn’t matter which you heard, / the holy, or the broken Hallelujah!”

Egyébként meglepően sok mindenről szót ejt ez a dal. Egyrészt több ponton is megidézi a bibliai Dávid történetét, köztük a Bethsabéval való viszonyát, a hatalommal való visszaélés és a bujaság vétkének motívumát. Szinte az egész dalban jelen van valamiféle rejtett, visszafogott szexualitás, az egyik versszakban az aktus diszkrét leírása is hallható: „But remember when I moved in you / And the holy dove was moving too / And every breath we drew was Hallelujah.”

A dalszöveg angolul és magyarul is egyaránt ismert, utóbbit talán Kulka János tette igazán népszerűvé. Mind az eredetiben, mind a fordításban szerepel egy érdekes szakasz, amely híven követi a zenében megszólaltatott akkordokat.

Now I’ve heard there was a secret chord
That David played, and it pleased the Lord
But you don’t really care for music, do you?
It goes like this
The fourth, the fifth
The minor fall, the major lift
The baffled king composing Hallelujah.

Hallom létezett egykor egy titkos akkord,
Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
S bár téged nem érdekel, elmondom újra.
Az ötös követte a négyeset, egy moll, egy dúr, s máris megszületett
S a király zavarban súgta: Halleluja.

Mi ez a titkos akkord, amely az „Úr kedvére volt”?

A bibliai történet szerint Dávid fiatalkorában pásztor volt apja, Izáj juhai mellett, és amikor Izrael királyát, Sault az „Istennek egy gonosz lelke” zaklatta, őt kerítették elő az udvari szolgák. Ilyenkor Dávid hárfán játszott, „Saul felüdült és megkönnyebbedett, mert a gonosz lélek eltávozott tőle.”

Hogy mi lehet ez a titkos akkord, abban a kérdésben a magyar szöveg kicsit félrevezet (a rím és a versritmus kedvéért más sorrendben sorolja a hangzatokat). Érdemesebb az eredeti szöveget figyelni: „It goes like this / The fourth, the fifth”. Ha megnézzük az itt szóló akkordmenetet, rögtön világos:

• „fourth”, a négyes – a C-dúr skála szubdominánsa jelen esetünkben az F-dúr;
• „fifth” – az ötös a hangsor dominánsa, tehát a G-dúr;
• „the minor fall” – a moll zuhan, itt egy a-moll akkordot hallunk, a hangsor 6. fokát, a C-dúr hangnem párhuzamos mollját;
• „the major lift” – a dúr felemel: újra egy F-dúr szextakkordot hallunk, ez azt jelenti, hogy az A hang szerepel a basszusban;
• „the baffled king” – itt újra a C-dúr dominánsát, a G-dúr hangzatot halljuk, ami azért érdekes, mert eközben egyre nyilvánvalóbb, hogy a-mollba, a C-dúr párhuzamos molljába moduláltunk.
• „composing hallelujah” – az E-dúr az a-moll domináns akkordja, tehát kívánja a frázis a-moll lezárását.

Melyik lehet a fentiek közül a „titkos akkord”? Talán a melodikus moll hangsor ötödik foka, az E-dúr hangzat, ami maga emelkedett, fenséges hatásával? Vagy az azt lezáró a-moll? Ez a kérdés már inkább filozófia, mint szolfézs, a választ a hallgatóra bízzuk.