John Coltrane egész életében arra törekedett, hogy a jazzt szakrális magasságokba emelje, vallási élménnyé változtassa. Ugyanakkor ez nem holmi légből kapott eszmeiség volt részéről, hiszen tisztában volt azzal, hogy mindehhez technikailag is meg kell haladnia elődjeit és önmagát. Sokat gondolkozott tehát a zene rendszerén, eszmefuttatásait olykor ábrákban is papírra vetette. Az egyik legfontosabb ilyen a Coltrane-kör, mandala, vagy mátrix, amin az improvizáció során a megszokott harmóniákon túli lehetséges akkordokat ábrázolta. Ezt az újítását először a Bags & Trane című albumon alkalmazta, majd 1960-as legendás albumán, a Giant Steps címűn fejlesztette tovább.
Kapcsolódó
Szakrális jazz, avagy ki volt John Coltrane?
John Coltrane megszállottsága olyan életművet ihletett, amely túllépve a jazzen, visszanyúlt a zene forrásához, hogy megsemmisítse és vallásos élménnyé változtassa azt. Coltrane nem csak egy teljes műfaj határait tágította ki, jelenléte mélyen beleivódott a korszak zenéjébe, hatása pedig máig érzékelhető. Közel ötven évvel a halála után is ugyanaz a megmagyarázhatatlan, transzcendens nyugalom árad minden hangjából, pályafutásának ívén végigtekintve azonban szépen kikristályosodik, hogy telítődött meg a pusztán a technikai fogások elsajátításán dolgozó útkeresés egy olyan gondolatisággal, ami aztán teljesen új távlatokat nyitott meg a jazz előtt.
Coltrane ezt a "mandala ábrát" 1967-ben megmutatta a multiinstrumentalista jazz-zenésznek, Yusef Lateef-nek, aki mellesleg professzor is volt, és aki beépítette azt Repository of Scales and Melodic Patterns című alapművébe. Yuseef, aki Coltrane zenéjét spirituális utazásként írja le, úgy vélte, ugyanaz a geometriai minta motiválta Einstein kvantumelméletét, mint ami ezen az ábrán is megfigyelhető. Az, hogy Coltrane matematikailag gondolkodott a zenéről, nincs kizárva. A zenész és blogger Roel Hollander megjegyzi: „Thelonius Monk is azt állította egy alkalommal, hogy
ha pedig megfigyeljük Coltrane zenéjét, elképzelhető, hogy amögött matematikai tudatosság is rejlik" - írta.
John Coltrane
Azt is lehet tudni, hogy Coltrane nagyon is tisztában volt Einstein elméletével és sokszor beszélt is erről. A zenész David Amram felidézte, hogy
Coltrane egyszer azt mondta neki, hogy ő valami hasonlót szeretne véghezvinni a zenében, mint amit Einstein a fizikában.
Roel Hollander két esszében is alaposan tanulmányozta Coltrane „matematikáját”: az egyik általánosabb és a Music és Geometry címet kapta, míg a másik, a Tone Circle című speciálisan a tonális körrel foglalkozik. Coltrane maga nem beszélt nyilvánosan elméleteiről, amik korszakalkotó szerzeményei mögött álltak. Valószínűleg úgy gondolta, a műveknek magukért kell beszélniük.
hírlevél
