Jazz/World

Miért legyünk Eric Truffaz-rajongók?

2002.10.15. 00:00
Ajánlom
Ha az olvasó hajlamos a cinizmusra, visszakérdezhet: miért, legyünk Eric Truffaz-rajongók? Ennek így nyilván semmi értelme, rábeszélésre semmilyen szeretés nem megy. Mégsem véletlen, hogy ilyesmi eszünkbe jut, hiszen a Truffaz-jelenség egyre jobban körvonalazható, s mintha ennek alapkövei már az első lemez idején le lettek volna téve.

Rosszhiszeműek lennénk, ha azt feltételeznénk, minden ki volt fundálva a kezdetektől fogva: borítóterv, hangzásvilág, hangszerelés, a lemezenkénti újdonságok adagolása, s különösen akkor, ha azt gyanítanánk, a cél az eladott lemezek példányszámának minél nagyobb növelése lehetett.
Tény azonban, hogy kisebbfajta kultusza lett Truffaznak. Mind a jazz, mind a mai partyzenék kedvelői nagy érdeklődést mutatnak iránta, hallgatják, beszélnek róla, és már viszonyítanak is hozzá – „ez olyan truffazosan szól” –, bár nemrég inkább még őt volt szokás másokhoz viszonyítani. Igen, Miles Davishez elsősorban, még ha Truffaz ezt az evidenciát úgy próbálta is tompítani, hogy más trombitásokat, Chet Bakert vagy Don Cherryt, mint számára meghatározó figurákat szintén kiemelte.

Életrajzokból megtudható, hogy a fiatal francia trombitást 16 évesen taglózta le Davis Kind Of Blue-ja, hogy aztán meg se állt a genfi konzervatóriumig. Elmélyült a klasszikus zenében is, mielőtt saját zenéjét kezdte volna elővarázsolni a csőből. Először dobosával, Marc Erbettával hozta össze a sors, akivel az Orange nevű bandában játszott, aztán jött Patric Muller billentyűs és Marcello Giuliani basszer, s az 1997-es debütáló Blue Note-album, az Out Of A Dream már velük készült el. No meg Nyával, aki nem cica, hanem rapper, ő erősíti a modernitást a zenében.

Truffaz saját weboldalát leszámítva mindenhol bajban vannak diszkográfiájának összeállításával, ami nem is csoda, hiszen pl. az 1998-as The Dawn és a 2000-es The Mask totál egyforma dizájnnal készült. Gondot okozhat az is, hogy bizonyos számok több lemezen is hallhatók különböző variációkban (pl. a slágerré vált Sweet Mercy, a More, a Less, a bending New Corners vagy a Betty). Mindez valószínűleg nem a gyanútlan hallgatóság bosszantására szolgál, Truffaz inkább azt szeretné, ha ügyelnénk a részletekre, csakúgy, mint ő.

Sok tekintetben minimalista: nem halmoz el sűrű dallamfolyamokkal, inkább az adott helyre leginkább illő hangokat keresi; szeret hosszan kitartani egy-egy hangot arra összpontosítva, hogy a megfelelő hangszínt fújja ki; nem a hagyományos témákkal keretezett szerkezetet preferálja, látszólag szabadon kalandozik, ráül egy groove-ra, sodortatja magát az árral, amit a dob, a basszus meg a billentyű – illetve a 2001-es Mantison már a gitár – duzzaszt neki. Hol is hallotunk már ilyesmit anno? Persze, megint Davis, méghozzá először modális korszakában, majd a jazzrock-érában.

Viszont nem ment volna sokra Truffaz, ha ennyivel beéri, Miles-epigonokkal ugyanis tele van a padlás, de még a pince is. Tudja, de legalábbis érzi, hogy a korszellemre való ráhangolódás nyomán lehet érvényes zenét létrehozni. Beleszimatolt a levegőbe a XXI. század előestéjén, érezte, amint drum and bass-, ambient-, electronica-, hip-hop- meg acid-szagot visz a szél, és azt is, hogy mindez összhangban van az ő lelkivilágával. Eddig hat Blue Note-CD-n adta ezt hírül – közülük a legutóbbi, a Mantis, melyen új játszótársak kaptak megszólalási lehetőséget, már a world music felé is elmozdul. Kisvártatva pedig az is kiderült, hogy Truffaz zenéje is sokak lelkivilágával van összhangban. Ők a Truffaz-rajongók.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Színház

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World quincy jones

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.