Murakami Haruki a nyugati klasszikus zenétől a popon át jazzkánonig sokféle zenére tesz utalást műveiben. Nemrég az Open Culture magazin végigböngészte a Norvég erdő, a Hallgasd a szél dalát! és az 1Q84 című műveit, és készített az azokban szereplő zenei utalásokból, valamit az interjúkban emlegetett kedvenceiből egy lejátszási listát.
Murakamiról köztudott, hogy szereti a jazzt. Ahogy arról korábbi cikkükben is írtunk, 1974-ben jazzbárt is nyitott Tokióban Peter Cat néven, amit 1981-ben bezárt, amikor eldöntötte, hogy hivatásos író lesz. A jazz azonban továbbra is része maradt életének, aminek legnagyobb tanúbizonysága regényeinek jazz-utalásai mellett a Portrait in Jazz és Portrait in Jazz 2. című - magyarul még nem olvasható - esszégyűjteményei. A jazzbe akkor szeretett bele, amikor 15. születésnapjára egy Art Blakey and The Jazz Messengers koncertjegyet kapott ajándékba. Ez a zene akkora hatást gyakorolt rá, hogy elhatározta, a „jazz-érzetet” megpróbálja átültetni az írásba.
Úgy vélte, az írásban és a jazzben is ugyanazokra az elemekre, természetes ritmusra, dallamra, harmóniára és szabad improvizációra van szükség.
A jazz mellett azonban nem vetette meg a nyugati klasszikus zene a pop legnagyobbjait sem. A szövegeiben szereplő zenei utalásokból készült, 96 tételes lejátszási listán Miles Davis, Benny Goodman, Ray Charles, Duke Ellington mellett ott találjuk Richard Wagner, Beethoven, Schubert, Schumann, Bach, valamint Mozart műveit is, a popzenei részlegből pedig nem hiányozhat a The Beatles, Elvis Presley, és Michael Jackson sem.
De itt még nem áll meg a Haruki zenei univerzum! Az írónak ugyanis hatalmas vinyl gyűjteménye is van. Ebből egy csekély 3350 számos lejátszási lista készült, ami kiváló aláfestő zene lehet műveinek olvasásához. Sőt, íme egy lista, amin pedig legutóbbi, magyarra még le nem fordított művének a Killing Commendatore (A parancsnok meggyilkolása) című regénynek a zenei utalásai szerepelnek.
A szerző már a címet is egy Mozart operából, a Don Giovanniból kölcsönözte,
és egy olyan egy 36 éves, Tokióban élő portréfestőről szól, aki válása után eldönti, saját maga kedvére fog festeni. A magányos művész mindezt egy vidéki, hegy tetején álló házban teszi, ahol naphosszat olvas, főz, nézi az üres vásznat és közben klasszikus zenét hallgat.
(Fejléckép: Ole Jensen/Corbis via Getty images)
hírlevél
