Jazz/World

Minden jó, ha jó a vége

2006.09.20. 00:00
Ajánlom
A MOL Jazz Fesztivál egy napjáról A bőség zavara – ezt a közcímet adhatnánk a MOL Jazz Fesztiválnak, ismét kézbe véve a műsorprogramot: a műfaj hazai élvonala mellett többek között Maria João és Miroslav Vitous, Wallace Roney és Michel Portal neve szerepel a fellépők között.

A tiszteletet parancsoló seregszemle utolsó előtti napján a Gerard Presencerrel kibővült Szakcsi Trio, a Magyarországon eddig kevésbé ismert Esperanza Spalding és a Tomasz Stańko Quartet lépett porondra a Közraktár Sátorban. A színpad előtt álló oszlopok a nézők egy részét megfosztották a maradéktalan látványtól, viszont a figyelmes szervezők két jól látható kivetítőt szereltettek fel a nézőtér túlsó végében ülők kényelmére, úgyhogy azok, akik a színpadból és a zenészekből keveset láttak, képernyőn követhették az eseményeket.

Ezen a napon is volt mit. Az elsőként színpadra lépő Szakcsi Lakatos Béla saját szerzeményeket játszott, többek között egy olyan számot, amelyet gyerekkori barátjával, a fiatalon elhunyt Lakatos Ablakos Dezsővel közösen írt. Szakcsi néhány lélegzetelállító szólójával tette emlékezetessé a hangversenyt, de az együttes szólistáit kísérő Orbán György–Lakatos Pecek András kettős érett és magabiztos játéka se maradt hatástalan. A trió kiválóan összeszokott mainstream együttes, pillanatnyilag az egyik legjobb magyar combo, amint ez a 2004-es Na dara! album óta világos. A magyar hármasfogat zenéjéhez különleges, kesernyés ízt kevert az angol Gerard Presencer trombitajátéka. A hazai jazzművészetet már korábbról jól ismerő Presencer előadásában keveredtek a brit rézfúvós jazzhangzások (Michael Gibbs, Ian Carr vagy Mike Westbrook együtteseinek világa), valamint a csak rá jellemző dirty soundok, illetve az iskolásan tökéletes elemekből felépített dallamíveket zárójelbe tevő, groteszk, nyújtott hangok. A Charlie Watts Quintet harmincnégy éves szólistája, mint afféle egyetlen stílusirányhoz sem kötődő sessionzenész könnyed biztonsággal kezelte Szakcsi „modern klasszikus” szerzeményeit is, pedig eddigi tevékenysége elsősorban sokkal populárisabb zenei keretekhez kapcsolható (Courtney Pine, Jamiroquai stb.).

A lendületes első műsorszám utáni szünetben olyan véleményt is hallottam, miszerint most következik az est tulajdonképpeni fő attrakciója, Esperanza Spalding, ez a teljesen eredeti zenei jelenség, aki törékeny termete ellenére a kemény ujjakat és jó fizikumot kívánó nagybőgőn játszik, ráadásul énekkel kíséri előadását. A beharangozás fele igaz is volt: Ms. Spalding valóban törékeny termetű a maga huszonkét évével, jól bőgőzik (a bostoni Berklee növendéke volt, s máris tanít a patinás jazziskolában), ám azt mégse merném kijelenteni, hogy fellépése jelentette az est fénypontját. Ellenkezőleg. A Szakcsi–Presencer-féle, ősziesen kesernyés bop és a Stańko Quartet képviselte zenei tökély között szerényen bújt meg a Spalding Trio – valljuk be végre – kissé egyhangú műsora. Rochelle Lyndon dobos kiszolgáló szerepet kapott a háromfős csapatban, Leo Genovese billentyűs azonban többször került szólóhelyzetbe. Hiába. Hangszeréből, a retróérzékkel megáldott modern jazzbandákban ismét szinte kötelezően alkalmazott Fender Rhodes elektromos zongorából álmosítóan törtek elő a semmitmondó, üresen klisészerű melódiák, olyan futamok, amelyeket a hetvenes évek elején Tihomir „Pop” Asanović töröltetett volna Majko Zemljo című stúdióalbuma mesterszalagjáról. Nem tette a koncertet sokszínűbbé Spalding éneke sem. A remekműveket is termett voice-hagyomány szellemében adta elő szöveg nélküli dalait, amelyeket azonban nem fűtötték át a valóban drámai előadáshoz szükséges érzelmek, indulatok, szenvedélyek. A műsor végére helyezett, és immár szöveges Autumn Leaves antiromantikus tolmácsolása ugyan hozott némi változást a műsorba, de az izgalmasan felfogott standard túl későn érkezett. Esperanza Spalding azt a fajta profizmust képviselte Budapesten, amelytől mindig óvom – persze csak utólag – a hazai közönséget.

Ám, mint ahogy a címben is írtam: minden jó, ha jó a vége. Márpedig a MOL Jazz Fesztivál e napja jobban be se fejeződhetett volna. A Tomasz Stańko Quartet élőben is bizonyította (Magyarországon sem először, gondoljunk csak a Sziget Fesztiválon elhangzott műsorukra), hogy Európa egyik legjobb jazz-zenekara. Stańko makulátlan trombitálását hallgatva olyan érzésünk támadhat, mint amikor a kései Miles Davis-albumokat szondáztuk: a kíséret nagyjából évtizedenként változik, Davis azonban idősen is ugyanolyan kristálytisztasággal képzi a hangot, mint legemlékezetesebb, ’50-es évekbeli felvételein. Nos, Stańko ezúttal vadonatúj, Lontano című ECM-albumáról mutatott be számokat az önmagában is kiváló Wasilewski–Kurkiewicz–Miskiewicz trió támogatásával. Az érdeklődők már napokkal a hangverseny előtt kézbe vehették a Gramofon legfrissebb számát, amelyben a Lontano a maximális öt csillagot kapta bírálójától. A cikk szerzője úgy véli, a trombitás mai zenéjét „átlengi a lengyel síkságon állandóan fújó szél miszticizmusa, a lengyel lélek évszázados szenvedésének jajgatása anélkül, hogy direkt módon etnikus lenne.” Pontos szavak; valami hasonlót éltek/élhettek át azok is, akik jelen voltak a szeptember 16-ai koncerten. Stańko soundjának félreismerhetetlen melankóliája most sem vált érzelgőssé, ömlöttek belőle a magasrendű természetességgel kezelt melódiák, kísérete pedig a lengyel szelek miszticizmusát alkalmasint free-be hajló improvizációkkal toldotta meg. Stańko a műfaj alkimistájának mutatkozott a Közraktár Sátorban is: bármihez nyúl, képes arannyá változtatni. S ami még ennél is több: műsorával ismét azt bizonyította, hogy a profi haknik és a jelentéssel nem bíró technicista virtuozitás világában még mindig helye lehet a megváltó erejű, szótérikus jazzelőadásoknak.

(2006. szeptember 16. 19:00 Közraktár Sátor, MOL Jazzfesztivál – A Szakcsi Trió és Gerard Presencer, az Esperanza Spalding és a Tomasz Stańko Quartet hangversenye)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.
Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.