Jazz/World

„Mindig is a kreatív megközelítésmódokat kerestem”

2017.03.06. 09:15
Ajánlom
A trombitás és képzőművész Kárpáti József Dódi egy nagyon különleges karakter mind megjelenésében, mind pedig zenéjében. A Quimby trombitásaként egyszerűen csak az „őrült művészként” emlegetik. Aki március 26-án a MOM-ban, a Get Closer Fesztiválon meghallgatja saját formációja, a Kárpáti Dódi Priváti Projekt zenéjét, megbizonyosodhat ennek az őrültségnek a legpozitívabb vonatkozásáról.
Kárpáti Dódi

Kárpáti Dódi (Fotó/Forrás: Kleb Attila)

- Egyszerre vagy képzőművész és zenész. Hogyan kapcsolódnak nálad össze ezek a területek?

- Onnan kezdeném, hogy engem mindig is azok az alkotók érdekeltek, akiknél volt a művészeti ágazatok között átjárás, például a dadaizmus vagy a pop art képviselőinél. Ebből a szempontból a kilencvenes évek eleje izgalmas időszak volt, mert konstellálódott egy olyan nyitott közeg a művészetben, ami emlékeztetett a számomra meghatározó ifjúkori világomra, ahol a barátaimmal, köztük Vasvári Palival, a kifejezési formák különböző szféráit kerestük. A példákat akkoriban többek között olyan nagyságok adták, mint Kőszegi Imre vagy Szakcsi Lakatos Béla. A jazz a népszerűsége csúcsán volt. A kisebb klubkoncertek előtt is kígyózó sorok álltak és a Erkel Színház is megtelt általuk.

Létrejött egy kreatív, előremutató közeg a kortárs zenében és mi “mindenhol ott voltunk”, ahol történt valami.

Sokat jártunk koncertekre, kiállításokra. Ezen kívül nem kis veszélyt vállalva szívesen látogattuk meg a pesti háztetőket, ahol többnyire lelkes viták folytak koccintások között, művészeti albumokat tanulmányoztunk. A háztető remek hely volt arra, hogy elvonuljunk a dolgok sűrűjéből, és más perspektívából lássuk a világot.

- A másképp látás, másképp láttatás ezek szerint mindig is a személyiséged része volt?

- Mindig is a kreatív megközelítésmódokat kerestem. Már gyerekkoromban a szüleim 78-as fordulatszámú lemezeinek hallgatása közben is az érdekelt, hogy milyen hangok jönnek ki akkor, ha lassabban vagy gyorsabban játszom le őket, ha ujjaimmal akadályozom a korongot, vagy csak kapcsolgatom a sebesség gombot. Elindult bennem egy olyan irányú gondolkodás, aminek eredményeképp rájöttem, hogy nem kell ugyanúgy hallgatnom a dolgokat, mint mások. Később Harry Partch zenéi gyakoroltak rám hasonlóan nagy hatást, aki egy teljesen önálló rendszert dolgozott ki. Amikor meghallottam az ő hangsorait, úgy éreztem, fontos igazolást kapok:

nem kell törődnöm túlságosan az ismert zenei struktúrákkal, amikor a különvéleményemet fejezem ki a zenében.

És lassan elkezdtem írni azt, amit én gondolok.

- A zenétekben nagyon domináns az elektronika használata is, ami még mindig nagyon modernnek hat, holott néhány évtizede azért már voltak, akik beemelték a jazzbe is. Te mikor fedezted fel a magad számára és miért fontos?

- Számomra ebben az egyik mértékadó művész Jon Hassel. Ő a nyolcvanas években alkotott meg egy saját trombitasoundot elektronikával; ő egy hasonlóan innovatív művész, mint például Jimmy Hendrix, akinek a zenéje ma is érvényes. Úgyhogy ezek már nagyon régi művészeti eredmények. Ugyanezért szeretem például Lester Bowie-t is. És természetesen mindig is adott volt számomra a wah pedál, és az effektek. Vannak persze más összetevők is a zenében, amik legalább annyira inspirálnak, mint a sound.

A széles alapról indított kollektív improvizáció. Az a részegítő állapot, amit ott, a koncert jelenidejében alkotunk meg.

Kárpáti Dódi Priváti Projekt

Kárpáti Dódi Priváti Projekt (Fotó/Forrás: Attila Kleb)

- Ezek szerint nincs is szükség próbára?

- Azért ez nem ilyen egyszerű. A széles alapot az ötletek, az eszközök gazdagsága alkotja, amivel színpadra lépünk. Ehhez a művészet alapkérdéseit is érintő tapasztalatok kellenek, rengeteg zenekari beszélgetés, valamint a képesség, amivel egymás iránti érdeklődésünket játék közben is fent tudjuk tartani. A próba mint olyan, nálunk másképpen zajlik, mint például a „Familytugedörben” (ahogy mi hívjuk a Quimbyt), ahol többnyire adott struktúrákat csiszolunk sokáig, míg úgy nem érezzük: na most megvan! Ott a trombita színeket hoz, illusztrál, és karakterkiemelő szerepben van jelen. A Kárpáti Dódi Priváti Projektben sokszor próbán csak átbeszéljük a struktúrát, vagy az előzőleg egymásnak átküldött kis dallamötleteket, dallamsorokat, témákat variáljuk, tesszük át saját fordításba. Fellépéskor egy rakás alapgondolattal érkezünk, történetekkel, amiket meg akarunk osztani, csiszolatlanul.

- A spoken word stílust, a beszélt szöveget is alkalmazod a zenédben. Ebben a szavak zeneisége érdekel elsősorban, vagy vannak bizonyos témák, amiket csak szavakkal tudsz kifejezni?

- A szöveg, a verbalitás számomra nagyon fontos. Régóta voltak olyan szövegötleteim, amiknek a formája nem feltétlenül volt alkalmas arra, hogy dalszöveggé váljanak. Így találtam rá erre a stílusra. Egyrészt számomra a szavak önmagukban is zenei értéket képviselnek. Másrészt abban is segítenek, hogy eljusson a gondolat a közönséghez, mert van, amit csak szavakkal lehet elmondani.

Szeretem a szavakat mint zenei értékű hangokat és viszont: a hangokat mint verbális értékű zenét.
Kárpáti Dódi

Kárpáti Dódi (Fotó/Forrás: Kleb Attila)

- Júniusban hunyt el a zenekar egyik alapítója, Vasvári Pál, de a tavaly tavasszal megjelent, Tak-tak című lemezeteken még ő játszik. Hogyan változtak a zenekaron belüli erőviszonyok az ő távozásával?

- Valószínűleg már a lemezkészítés is azért ment olyan gördülékenyen, mert Paliban és bennem is volt egy olyan sugallat, hogy ezt most gyorsan meg kell csinálni. Pali tudhatott valamit, amit csak rejtjeles módon adagolt. A zenekarban a fia, Marci vette át a szerepét. Ő előtte már billentyűzött nálunk, és komoly előtanulmányai voltak a basszusgitározásban is, de ekkor áthangszereltük az összes számot. Érdekes, hogy milyen sokrétű az a kohézió, ami ezt a zenekart összetartja: Marciban látom továbbélni az apját, akivel még tinédzserként jártunk Kőszegi Imre koncertjeire, aki most a dobos ebben a formációban. És ott van még Szaniszló Richárd, aki Pali egyik legkedvesebb zenésztársa volt. Nagy szerencsénkre a formáció szerves része még Gróh Ádám is, aki hangmérnökként mindig elkísér bennünket és mindenféle körülmények között biztosítja a zenekar soundját.

- Kleb Attila rólad készült művészi portréján szinte kapaszkodsz a trombitába. Milyen a viszonyod most a hangszereddel?

- A trombita egész életemben a középpontban volt nálam, még a hadseregbe is elvittem. Nemrég a tanítást abba kellett hagynom, aminek az egyik oka az volt, hogy egy rendelet következtében az iskolában, ahol kreatív képzőművészetet tanítottam, az üresjáratokban nem gyakorolhattam. Mivel szükségem volt minden nap háromórányi gyakorlásra, ezért abba kellett hagynom az általam nagyon szeretett tanítást. Tehát biztos ez a hiányérzet is benne van abban, ahogyan én a hangszerhez ragaszkodom a képen.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Hajdu Kláráért szurkolhatunk A Dal 2019 előválogatójában

A Dal 2019 legjobb 30 mezőnyébe bekerült a magyar jazzélet egyik kiemelkedő énekese, Hajdu Klára a You’re gonna rise című dalával, amit január 26-án mutat be élő adásban.
Jazz/World videó

A kecskeméti zeneiskola a Trónok harca zenéjével támadott a plázában

Kétszáz zenész és énekes ünnepelte villámcsődülettel az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 125. évfordulóját. Videó!
Jazz/World ajánló

„…a jó dolgok úgyis összekapcsolódnak"

A 2019. esztendőben több jubileumi programmal lép a Pesti Vigadó színpadára a Kaláka együttes: Kiss Anna 80. születésnapja, Kányádi Sándor születésének 90. évfordulója, valamint Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. A rendezvényekről és az 50 éves együttes titkáról Gryllus Dániellel, a Kaláka alapítójával, a Gryllus Kiadó vezetőjével beszélgettünk.
Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.