A Rákfogóval teljesen új zenét játszottunk. Akkor, 1972-ben jött be a fusion jazz – emlékszik vissza Szakcsi Lakatos Béla. – A Magyar Jazz Quintet formáció létrehozásában ugyanez érdekelt, valami újat csinálni. Talán ez az, ami a kettőben közös. Afro zenészek kezdték el egy tíz éve Amerikában, hogy nagy jazz zeneszerzők számait alapul véve hoztak létre teljesen új zenét. Én is „megszereltem” például egy Miles Davis-számot úgy, hogy bár felismerhető, mégis merőben más. Mások az akkordok, felcserélem a motívumokat, egészen más a ritmus. A Fender-zongora, Fenyvesi Márton elektronikus gitárhangzása, Fekete-Kovács Kornél elektronikus trombitajátéka adja a hangzást, Orbán György és Kőszegi Imre normál bőgőt és dobot használ, nem jazz ritmust, komplikáltabb, nyolcados ritmust játszanak. Ezt a gondolatot – nem a zenét – vettem át az amerikai zenészektől.

Herbie Hancock, Miles Davis, John Coltrane számait veszik alapul. A hozzájuk való visszatérés emlékezet meg egyfajta folytonosság is?

Nem igazán emlékezetállítás, inkább a zeneszerzés más formája. A nagyon ismert jazz zeneszerzők népszerű zenéit használom – határtalan a lehetőség!

Az új megoldások folyamatos keresése volt mindig is a legmeghatározóbb?

Ez volt, de egy ponton mindig abbahagyom. Dés László mondta, hogy mindig kitalálok valami jót, aztán abbahagyom, és megyek valami más felé.

Szakcsi Lakatos Béla (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Müpa)

Megunja, a kíváncsisága viszi új utakra?

A Gypsy Jazzt is csináltam egy ideig, elkészítettük a Na dara! című lemezt, Európa számos helyén ismert lett, majd továbbléptem. Még a Covid előtt írtam egy operát 70 fős szimfonikus zenekarra, nagy énekkarra. Valójában ez egy misztériumjáték, én találtam ki a témáját, a négy fejezetből álló mű arról szól, hogy az emberiség mindig a rosszat választotta, s jó lenne már, ha a jó felé haladna. Bolyki Györgyöt kértem fel a librettó megírására. Nem vallásos téma, de a Biblia történeteit vettem alapul, Ádám és Éva bűnbeesését, a Vízözön pusztulástörténetét, Nimród történetét. Az utolsó kép egy vízió: négy halott feltámad és szembesít bennünket azzal, hogy rossz irányba haladunk. Nyitva hagytam a végét, egy váratlan futammal abbamarad a történet. A lemez borítóján is egy nagy kérdőjel van, hogy mindenki gondolkodjon el azon, mi a felelősségünk a Világgal. Mindenki azt mondja, hogy teljesen új zenét szereztem. Nem jazz, klasszikus zene. Ha megérem, a nyolcvanadik születésnapomon mutatják be az Erkel Színházban s még néhány helyen. Megöregedtem, sajnos a mostani születésnapomat kórházban éltem meg.

Számos műfajban alkotott, írt musicalt, játssza a fúziós zenét, a jazzt, ötvözi olykor klasszikussal. A jazz, az improvizáció a végtelen szabadság zenéje. Ez a szabadság a legfontosabb?

Ma már nem jazz-zenésznek tartom magam, nem nagyképűségből, improvizáló művészként gondolok magamra.

Ők nem a jazzra értették, a modern zenéket is improvizáltam, többek között Eötvösnek.

Szakcsi Lakatos Béla (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Müpa)

Az összes formációját az improvizáció határozza meg. Ennyi ember szabadsága hogyan tud jól összesimulni?

Megvannak a szabályai, hogyan cserélődik, változik a ritmus, a játék, arra improvizálunk, olyan, mint a jazz. De ha egyedül zongorázom, az teljesen más, a modern zenétől a klasszikusokig mindent tudok. Az improvizáció művészete nagyon fontos dolog, nem minden zenész tudja. A régi nagyok, Bach, Mozart, Liszt, mindannyian hatalmas improvizáló művészek voltak, ezért tudtak jó zenét szerezni. Ez csak a 20. század második felével szűnt meg, az oktatásban is, valahogy kihalt. Jó volna, ha visszajönne.

Ön éppen ezért hagyta félbe a Zeneművészetit, úgy érezte, sok mindenben megköti. Amikor tanított, szembement ezekkel a hagyományokkal?

Három évig tanultak nálam a növendékek, az első évben csak tanítottam őket, de ezt követően közösen gondolkoztunk a problémákról,

A fiait, Bélát és Robit is tanította, játszanak közösen vagy ők is járják a maguk útját?

Sokan mondják, hogy nekik könnyű volt, de ez nem igaz. Én nem tanítottam őket, de nem is egészséges, rossz vért szül, elvisz az erdőbe, és az sem jó, ha felnéznek az apára. De rengeteg kotta, lemez volt otthon, belenőttek a zenébe. Ennyi az előnyük.

Magyar Jazz Quintet (Fotó/Forrás: Óbudai Társaskör)

Amikor létrehoz egy új formációt, mi kell ahhoz, hogy élvezze a közös zenélést, mint anno Babosékkal.

Babos volt az eredeti gitáros, Kőszegivel még a Rákfogóból. John Coltrane mondta, hogy nagyon nehéz új zenét kitalálni, de még nehezebb megfelelő embereket találni, akik ezt meg fogják csinálni. S ez nagyon igaz. Amikor kitalálok egy új zenét, az a könnyebb, de megtalálni hozzá a társakat... A Magyar Jazz Quintetben ez sikerült, mindenki élvezi az új zenét.

Lábadozik, még kérdéses, hogy fellép-e a július 23-i koncerten. Ezt hogyan éli meg?

Az egészségem fontosabb, hallgatnom kell a professzorokra. Feláldozol egy kicsit, hogy tovább csinálhasd. A fiaim csodálatosan zongoráznak, ha én nem tudok fellépni, Robi helyettesít majd.

Támogatott tartalom.