Jazz/World

„Mint egy gyerek, felfedezni”

2018.05.09. 08:53
Ajánlom
A kvintetté bővült Cimbiózis zenekar május 10-én a Fonó Budai Zeneházban, június 8-án pedig a Magyar Rádió Márványtermében mutatja be Lux et umbra című új lemezét. Lukács Mikós zeneszerző-cimbalomművészt és Klenyán Csaba klarinétművészt kérdeztük a felfedezésekkel teli közös munkáról.

- Miklós, korábban azt nyilatkoztad, hogy a zenekar neve, a Cimbiózis arra a szimbiózisra utal, ami Baló István dobos, Orbán György bőgős és közötted kialakult az évek során. Most, hogy két új taggal bővült a formáció, mennyire sikerült szimbiózisba kerülnötök?

Lukács Miklós: A két új zenészünk,Klenyán Csaba (klarinét) és Jankó Attila (fagott) szerves részei voltak a zene létrejöttének, tehát jóval több az ő szerepük, mintha csak vendégek volnának. Velük egy új formáció született meg, a Cimbiózis Quintet, és a lemezkészítéssel is addig vártunk, amíg teljesen egymásra hangolódtunk. A közönség általuk kap egy kis stíluskitekintést, az improvizáció során pedig egy még gazdagabb világába nyerhetnek betekintést.

Cimbiózis

Cimbiózis (Fotó/Forrás: Kondella Misi Photography)

- Már a zeneszerzésnek is azzal a szándékkal vágtál neki, hogy ezúttal nem annyira jazz, mint inkább komolyzenei kompozíciókat fogsz papírra vetni?

LM: A XX. század eleji klasszikus zene inspirált, de ez nem volt ilyen tudatos. Amikor elkezdtem komponálni, akkor próbáltam kiüríteni a bennem élő sémákat, és mint egy gyerek, felfedezni a lehetőségeket.

A profi zeneszerzők írják a darabot, az amatőrök pedig hagyják, hogy a darab írja őket. Én az amatőrök közé tartozom.

Tudtam, hogy milyen zenészekre és hangszerekre írok, és komponálás közben már az improvizáció lehetőségeit is elgondoltam: tudtam azt, hogy az adott helyen ki fog improvizálni, mivel ez a zenei folyamat őt kívánja. Bár ezen a lemezen több megírt rész van, mint az eddigi Cimbiózis-albumokon, a rögzített struktúrák csak eszközök ahhoz, hogy a közös irányt megtaláljuk. Az az érdekes, hogy ebből hova lyukadunk ki. Itt mindenki főszereplő, egy egységes kamarazenélést hallhatunk.

- Csaba, te alapvetően a komolyzenei színtérről érkeztél. Miben hozott újat számodra az jazz-zenészekkel való közös munka?

Klenyán Csaba: Szabad zenei improvizációval évek óta foglalkozom, tehát ez a része már ismerős volt számomra. Viszont mindig szerettem volna egy olyan csapatot, ahol az improvizáció keretek közé van foglalva; a teljes szabadság önmagában nem szabadság, akkor tudjuk értékelni, ha vannak kötöttségek is. Itt inkább a karakter megtalálása jelentett kihívást, tehát hogy nem lehet üresen puffogtatni a patront, elővenni a meglévő paneleket, hanem valóban jelen kellett lenni a zenében. Nekem lételemem a zenében való jelenlét, tehát ez óriási örömmel töltött el.

Számomra az a fajta mélység volt új tapasztalat, ahova ezzel a felvétellel eljutottunk, és amire rendkívül büszke vagyok.

- És hogyan élted meg azt a szerepet, amiben egyszerre voltál alkotó és előadó? Mennyire érzed sajátodénak a zenét?

KCS: Nagyon a sajátomnak érzem. Itt öten közösen hozunk létre valamit akkor is, ha Mikinek komoly elképzelése volt arról, hogy milyen jellegű improvizációt szeretne hallani. Ez befolyásolta a zenei karaktert, de ezen belül teljes szabadságunk volt. Úgy gondolom, ez az, amire a közönség is kíváncsi egy improvizációs koncerten: mi történik a megfogható elemeken, a rögzített kompozíción túl?

- Mire utal a lemez címe, a Lux et umbra, vagyis Fény és árnyék?

LM: Az életünk minden területén jelen van ez a kettősség, és én ezt szerettem volna ábrázolni.

Mi nem csak szép zenét szeretnénk mutatni, hanem azt is, hogy sokszor nem érezzük a célt, nem látjuk a fényt.

Az utolsó kompozíció, a Calm például nem ér véget. Ezzel a számmal felteszem a kérdést, hogy akkor most merre tovább? Mindenki, aki érzékeny erre a zenére, maga dönti majd el, hogy merre tovább. Én nagyon örültem annak, amikor már én is kívülállóként tudtam hallgatni a darabot, és amikor vége lett a Calmnak, még vagy 15-20 másodpercig ott maradtam, mert bennem is elindított egy folyamatot.

Fonó Records: Lux et Umbra lemezborító

Fonó Records: Lux et Umbra lemezborító

- Nem tudathasadásos állapot egyszerre benne lenni, és kívülállóként elhelyezkedni a saját zenétekhez képest?

LM: Én mindig azt a fajta zenélést szerettem, amiben én, mint ember csupán eszköz vagyok. Ha saját zenét játszok, akkor is mindig kívülről hallgatom. Vannak pillanatok, amit egyszerre megérzünk és ezekben a helyzetekben mindenki kívülálló egy picit. Mindig az új utak, az új lehetőségek keresése fontos.

Míg a klasszikus zenében a zeneszerző iránti hűség miatt inkább előadóként vagyunk jelen, addig itt teremtőként.

Érdekes, hogy a cigányzenészeknek micsoda szavuk van az improvizációra. Ők azt mondják erre, hogy teremtenek: „Teremtsél ott valamit!” Egyszerűen hangzik, de ebben benne van az, hogy nem csak úgy játszogatsz, hanem ott valami életre kel.

KCS: Ez egy ősi helyzet: a hagyományos közösségekben is voltak varázslók, akik önmagukból hozta létre valamit a közösség javára. Itt ugyanazt a szerepet tölti be a muzsika. A klasszikus zenében, ahol az ember interpretál, rengeteg szabályt kell betartani, amellett pedig már nehezebb az embernek a személyiségét is hozzátenni. Itt viszont rengeteg dolgot lehet létrehozni.

Kívül vagy a zenén, de csak azért, hogy nagyon mélyre lemehess, és valami ősit kreálj magad és a közönség számára.

Ugyanakkor annál nagyobb ajándék nincs, hogy adott egy kölcsönös bizalom, és bármit csinálsz, nem tudsz hibázni, hiszen ott rád van szükség, a te világodra, a te mesédre.

- Mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit újdonságként hozott az életetekbe ez a közös lemez, és ennek az elkészülési folyamata?

LM: Bennem a bizalom és a kockázat fontosságát erősítette. Az improvizáció mindig kockázattal jár, ez szükséges is, viszont ehhez kellenek olyan partnerek, akikkel kölcsönös bizalom van. Tudom azt, hogy ha mélybe esek, kihúznak, vagy együtt esünk a kútba. Tehát olyan széles skálát kell bejárnunk, ahol

a hangok csak eszközök arra, hogy a saját lelkedet felfedezd.

KCS: Ha egy koncert után nem érzem azt, hogy kimerültem, de legalább háromszor annyira feltöltődtem, akkor nem éltem meg. Az Opus Jazz Clubban tartott elő-lemezbemutató után én a fellegekben jártam. Olyan energiabombát kaptam vissza a közönségtől, ami megfoghatatlan. A párom azt mondta, hogy ő még ilyen felszabadultnak soha nem látott, pedig engem nem lehet azzal vádolni, hogy gátlásos és görcsös lennék a színpadon.

Azt éreztem, hogy kapkodom a levegőt és boldog vagyok.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

HVG: Kiszivárgott az SZFE huszonhat új oktatójának neve

Eljuttatták a hvg.hu-hoz az összes olyan főállású oktató nevét, akik újonnan kerültek a Színház- és Filmművészeti Egyetem állományába.
Zenés színház

„Nessun dorma” – Minek köszönheti rendkívüli népszerűségét Puccini operaáriája?

„Vincerò! Vincerò-ò-ò!!!” – És a fejünkben máris megszólal Pavarotti hangja, amint elnyújtva a magas H hangot, üdvrivalgásra készteti a stadionok közönségét. Kerülőúton vált Puccini áriája mindenki kedvencévé, és egy futball-világbajnoksággal indult az egész.
Klasszikus

Budapest, Amszterdam és Berlin együtt ünnepli Fischer Iván 70. születésnapját

Január 20-án ünnepli hetvenedik születésnapját Fischer Iván. A jeles alkalomból az általa is alapított Budapesti Fesztiválzenekar az amszterdami Concertgebouworkest és a Konzerthausorchester Berlin együttesekkel közös, az interneten közvetített koncertösszeállítással készül.
Színház

„Minden szerettem volna lenni” – Sinkovits Imre élete képekben

A Tizedes, Dobó István és Tót, a tűzoltóparancsnok a tévénézők számára, Mózes, Macbeth és a Tudós a színház szerelmeseinek. Nem volt olyan szerep és karakter, amelyben Sinkovits Imre ne remekelt volna. A húsz éve elhunyt színészlegendára fotókkal emlékezünk.
Vizuál

Tiziano-kiállítással ünnepli fennállásának 130. évfordulóját a bécsi Szépművészeti

Az évforduló alkalmából ingyenjeggyel és Tiziano-kiállítással kedveskedik látogatóinak a Kunsthistorisches Museum.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World Film

Film készül Billie Holiday hírhedt kábítószeres peréről

Február végén érkezik a legendás jazzénekesnőről szóló életrajzi dráma, amely azt mutatja be, miként vált Billie Holiday az Egyesült Államok drogellenes háborújának egyik legfontosabb ellenségévé egy protest song miatt.
Jazz/World ajánló

Magyarországra jön a modern trubadúr, Estas Tonne

Estas Tonne 2020-as nemzetközi őszi turnéja a járványhelyzet miatt a 2021-es évre tolódva az eredetileg tervezett tematikával érkezik Budapestre. Csodálatos jelenséget állít a középpontba: az emberi észlelést, amit akkor érzékelünk, mikor tetten érjük a kreativitást, amely kitolja spirituális tájképünk belső határait.
Jazz/World hír

Toplistás lemezekkel indul az év a Fonónál

Online koncertekkel és új lemezekkel búcsúztatta az óévet a Fonó. A 2020-ban megjelent albumok közül több a nemzetközi toplistákra és a legjobb hazai kiadványok közé került.
Jazz/World lemez

David Bowie utolsó, legnehezebb szerepe

Öt éve, utolsó albumának megjelenése és hatvankilencedik születésnapja után két nappal elhunyt David Bowie. Hogy a Blackstar hattyúdalnak készült-e, abban az alkotótársak véleménye is megoszlik. Nézz fel, a mennyben vagyok – énekelte a popsztár, és ezt aligha lehet másképpen értelmezni.
Jazz/World hír

A legjobb lemezkiadók közé választotta a BMC-t egy rangos amerikai jazzmagazin

A 2020-as év öt legjobb dzsessz lemezkiadója közé választotta a magyar BMC Recordsot a New York City Jazz Record rangos magazin. A BMC több tavalyi albumát külön is díjazta a lap.