9Bach - Lisa Jen

- Színészként indultál, és ha jól tudom, soha nem akartál énekes lenni. Hogyan kerültél bele mégis a popszakmába?

- Valójában a színészetbe is véletlenül keveredtem bele. 14 éves koromban beválogattak egy walesi filmsorozatba, és amikor később szerettem volna elvégezni egy színművészeti egyetemet, újabb és újabb sorozat-szerepeket kaptam, így nem volt kiszállás. Az is egyértelművé vált számomra, hogy hacsak nem rendelkezem egy széles, angol nyelvű repertoárral az önéletrajzomban, szinte lehetetlen felhívnom magamra a figyelmet a szakmában. Egy nap a húgommal üldögéltem egy irracionálisan drága londoni bárban, amikor odajött hozzánk Martin Hoyland, a későbbi férjem és zenésztársam. Megismerkedtünk, és az ő hatására lett belőlem énekesnő – belőlem, aki korábban mindig énekeltem, de csak olyan buta dolgokat, mint a Jingle bells, vagy a reklámok dallamai.

- Sokat kell magyarázkodnod a zenekarod neve, a 9Bach miatt? 

- Szeretem, hogy kérdéseket ébreszt az emberekben. A 9Bach egy szójáték: a 9, vagyis nein kiejtve nagyon hasonlít a dél-walesi Nain kifejezéshez, ami nagymamát jelent – otthonos, és a családhoz kapcsolódik, pont, mint a zenénk, amiben szeretnénk hangsúlyozni a Wales iránti erős kötelékeinket. Egyébként pedig minden nyelven lehet fogódzót találni ehhez a névhez, ha nem is túl konkrétan – és épp ettől izgalmas.

- Karriered kezdetén főként walesi népdalokat dolgoztál föl. Ezek a balladák, dalok még mindig élnek az ottani köztudatban, vagy pedig mélyre kellett ásnod értük?

- A népdalok sokunk mindennapjainak részét képezik, mivel nagyon erős nálunk az Eisteddfod hagyomány: saját szépirodalmi, zenei és előadó-művészeti kultúrája van, és minden évben nemzeti fesztivált szerveznek a régió tradicionális értékeinek bemutatására. Ez a szokás a 12. század óta él, amikor is 1176-ban először szervezte meg Rhys ap Gruffydd lord a walesi zenészek és poéták találkozóját Cradigani birtokán. Egyébként pedig kisiskolás korunk óta arra nevelnek bennünket, hogy énekeljük ezeket a dalokat. Így mire felnövünk, a vérünkké válik ez a repertoár. Ha itt betérsz egy kocsmába, biztos, hogy hallasz ilyen dalokat.

Ami viszont vicces, hogy bár szeretek romantikus történeteket mesélni arról, hogy ezek a dalok anyámhoz és nagyanyámhoz kötődnek, valójában egyikőjük sem volt énekes.

Én csak beleszerettem ezekbe az olykor sötét és nyomasztó, de mégis mesebeli szövegekbe és dallamokba.

9Bach (Fotó/Forrás: Dewi Glyn Jones)

- A zenédnek nagyon misztikus atmoszférát kölcsönöz a wales-i nyelv különös hangzása is. Erre az elemre tudatosan építesz?

- Nem ez az oka, amiért wales-i nyelven énekelek. Csak kibukott belőlem. Ez az anyanyelvem, és imádom ezt őseimtől kapott ajándékot. Persze szívesen népszerűsítem azt is világszerte, hogy mindenki énekeljen az anyanyelvén, de ha őszinte akarok lenni, nálam ez teljesen ösztönös volt. Egyébként számomra sokkal izgalmasabb hallani egy dalt az előadó saját anyanyelvén, mint angolul.

Imádom megtapasztalni a szavak ritmusán és zeneiségén keresztül megnyilvánuló diverzitást.

- A másik oldalon progresszív indie rock elemeket is használtok, ami izgalmas eklektikát kölcsönöz a zenéteknek.

- Igen, ez részben annak köszönhető, hogy a zenekarban minden tag különböző műfajból érkezett. A zenénk úgy születik, hogy én megírom a melódiát és a szöveget, majd ezt az egészet átadom a zenekarnak, akik igényesen meghangszerelik.

Ilyenkor az a szabály, hogy senki nem hallgat semmilyen más zenét – ez a kulcsa annak, hogy nem befolyásol bennünket semmilyen külső hangzásélmény.

 Azt hiszem, ennek is köszönhető, hogy egyedi hangon tudunk megszólalni.

- Legutóbbi, Anian című lemezeden a természet aggasztó állapotáról énekelsz.

- A természet a mindenem. A lányaimmal imádjuk figyelni a madarakat, érezni a lovak illatát. Minden nap úszom a hideg folyóban, még akkor is, ha havazik. Amikor belecsobbanok az Ogwen folyóba, érzem, hogy élek, és egy vagyok a bogarakkal és fákkal.

A szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogyan végezzük ki napról napra a saját élőhelyünket, a Földet. Snowdonia gyönyörű táján születtem, és soha nem tudok elszakadni innen.