Jazz/World

Mortontól Monkig Kerekessel

2012.12.31. 12:19
Ajánlom
Maga a nagy jazz legendárium bontakozik ki Kerekes György könyvének lapjairól, csakhogy nála megkérdőjelezhetetlen a történeti hitelesség - írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Hét év után új kiadásban jelent meg a Jazz portrék első kötete, a régit már legfeljebb csak antikváriumokban lehet nagyritkán megtalálni. Ennél lebilincselőbb, a széles nagyközönséget is megszólítani képes jazztörténet évtizedek óta nem volt kapható Magyarországon, nem csoda, hogy ezúttal a T.bálint kiadó látott benne fantáziát (Jazz portrék I. Újratöltve. A kezdetektől az ötvenes évekig).

Kerekes György 1993-tól kezdődően a Civil és a Fiksz Rádió közösségi rádiók hullámhosszán indított Jazz portrék, illetve A jazz történetének gyöngyszemei címmel jazztörténeti műsorfolyamot, amelynek folytatása még jelenleg is tart a rengeteg jazz- és nonkommersz zenét sugárzó Civilen, ami Budapesten a 98.0 MHz-en, illetve bárhol interneten hallgatható. A sorozatnak egy időben élőben is volt folytatása: Kerekes a Nyitott Műhelyben közönség előtt mesélt, és tett fel illusztrációként hozzá régi lemezeket. A szerző civilben építészmérnök, akinek szociológusi végzettsége is van, tanult zongorázni is, még Budapest főépítészeként is találkozhattunk a nevével egy átmeneti időszakban. Mint a legtöbb igazán kiváló építészt, lenyűgözik a részletek, és mégis van rálátása a nagy egészre.

Erre könyvéből is lehet következtetni, ugyanis arányai gondosan mérlegeltek, funkcionalitása magas. Hogy mit tartok egy jazztörténeti könyv funkciójának? A fő cél szerintem vitathatatlan, de a célcsoporton vitatkozhatunk. Tehát ha valaki kezébe veszi a könyvet, akár belelapoz, akár módszeresen kezdi el a legelején, keltse fel az érdeklődését először is maga, majd lehetőleg azonnal a tárgya iránt is. A célcsoport tagja tehát érdeklődik a tárgy iránt, minium picikét, felső határt ebben nem ismerek. A tárgy a jazz: lemezek és koncertek, zenészek és közönség, számok és dalszövegek, önéletrajzok és cikkek, filmek és darabok. Az érdeklődést felkelteni és fenntartani csak az tudja, aki egyrészt elmélyedt tárgyában, másrészt megvan benne a mesélő talentuma. Kerekesben megvan.

Az ebbe a kötetbe került 19 jazzportré hősei fel is keltik az érdeklődést, Jelly Roll Mortontól kezdve, aki azt híresztelte magáról, hogy ő "találta fel" a jazzt, Duke Ellingtonon, a jazz első absztrakt és első elegáns művészén át Thelonius Monkig, a legtöbbet feldolgozott standard, a 'Round Midnight szerzőjéig. Portréi megfestésében Kerekes ügyel a részletekre, és mindig szem előtt tartja az egész életrajzot is. Természetesen sorra veszi a nagy jazz legendárium híres történeteit, de nem ezek (az első időkben sokszor a jogfosztottságból, törvényen kívüliségből és a bűnözés közeliségéből fakadó toposzok) határozzák meg látásmódját. Mindig tud újat mondani azoknak is, akiknek nem ez az első jazztörténeti könyve, de a célközönség a legszélesebb, a műfaj iránt nyitott olvasók köre. Megtudjuk például Joe "King" Oliverről, hogy korábbi nagy sikerei ellenére öregkorában egy vidéki billiárdszalonban volt kénytelen teremőrködni, vagy hogy Monknak nem egyszerűen a drogok, hanem a rossz minőségű anyagok ártottak igazán, és hogy Sidney Bechet-ről Párizsban is utcát neveztek el, Antibes-ban pedig szobrot is állítottak neki. Minden hősét emberi közelségbe hozza fellazított sorrendiségű életrajzai segítségével, de a hátteret másképp világítja meg: úgynevezett keretes anyagokkal különíti el a fogalom-magyarázatokat a fő szövegtől. Ezek szólhatnak például New Orleans korai történetéről, amiből kiderül, hogy milyen fontos volt nem csak a francia, hanem a spanyolajkú befolyás is a város kultúrájára, arról, hogy mi köze a New Deal gazdaságpolitikájának a műfaj történetéhez, a kornett és a trombita, a két testvérhangszer különbségeiről, a break, vagyis a kiállás zenei műszavának magyarázatáról, a stride zongorázás technikájáról, de még korabeli ételreceptek is felbukkannak. Újra és újra találkozunk olyan bekezdésekkel,  amelyek elemzik a zenét, mindig érthetően és követhetően.

Kerekes mesél, higgadt hangon sztorizik és magyarázgat, tárgyszeretetének szenvedélyessége csak annyiban mutatkozik meg, hogy a kiapadhatatlan tudás benyomását kelti, így már-már tanáros lenne, de ezt az irónia ellensúlyozza. "Személyiségében nem játszott szerepet a szerénység" tudjuk meg például az elmondhatatlanul nagyképű Mortonról, egy pirospozsgás muzsikusról pedig, hogy "megkóstolta a whiskeyt és az később is nagyon ízlett neki". Kerekesben az öniróniára is van hajlam. Fel-felcsillan egy olyan sorok közötti értelmezési réteg, hogy ő maga is naív, beavatatlan befogadóként reagál az izgalmas zenére és az érdekes tényekre, ezáltal a beavatást még közelebb hozza az olvasóhoz.

Ezt a hatalmas tudásanyagot persze Kerekes nem maga kutatta ki, és nem is a lemezgyűjteménye fölött meditálva vetette papírra: bizonyára hatalmas jazztörténeti- és elméleti könytárat sajátított el a könyvre felkészülés és a megírás évei, akár évtizedei alatt. Ezekre viszont csak jelzésszerűen hivatkozik, forrásjegyzéket, lábjegyzeteket nem közöl - azért persze ne felejtsük el, hogy ezeket a szövegeket először egy közösségi rádió mikrofonja előtt mondta el, és az ilyen hivatkozásokat a mikrofon nem tűri. A könyv eleve az általános olvasóközönséget célozza meg, és ma már szerencsére senkinek sem kell az Amerikai követség könyvtárába menni ahhoz, hogy ilyen kézikönyvekhez hozzájussunk: Kerekes forrásainak egy része is már megjelent magyarul. Én, akit minden érdekel a jazzel kapcsolatosan, persze arra is kiváncsi lennék, hogy az elismert szaktekintélyek közül kinek melyik könyvére, szövegére hivatkozik a szerző. Az első oldalakon felbukkan például Alan Lomax, Barry Kernfeld, Michael Jacobs és Gary Giddins neve. Viszont azokat a szó szerinti idézeteket, amelyeket szemtanúk, zenésztársak, stb. mondtak el a 19 jazzlegendáról, illetve ők magukról, érdemes lett volna azonosítani. Megértem, hogy vannak olvasók, akik a lábjegyzeteket zavarónak tartanák, de erre létezik jó kompromisszum: az idézetek lapszám szerinti index alapján visszakereshetők egy függelékben. Kerekes nagy felkészültsége vitathatatlan, pontossága is példamutató, és éppen mivel ilyen nagy apparátust használt, inkább tekintélyét növelte volna, ha ezekbe bepillantást enged az olvasónak.

Nem teljesen mindegy, hogy milyen forrásokra támaszkodott a szerző még egy másik szempontból sem. Az, hogy ez a 19 korszakalkotó muzsikus képviseli a jazz első, nagyjából fél évszázadának történetét, egy széles körben elfogadott, de nem abszolút kánont tükröz. A jazzel kapcsolatos viták múlhatatlanok: például a műfaj nevét adó szó eredeti jelentéséről még mindig nincs teljes egyetértés, legfeljebb annyiban, hogy nem volt szalonképes. Léteznek eltérő történeti szempontrendszerek is, még ha éppen ugyanennyi alkotót kellene éppen ugyanebből a korszakból is beválogatni, ha pedig tovább szűkítenénk a kört, akkor rögtön egymásnak ugranának a különböző álláspontok. Az utóbbi három évtizedben újra és újra fellángolt a jazz történeti kánonjáról szóló vita Amerikában és Európában, ennek két újabb epizódjáról már ebben a rovatban is beszámoltam, és ugyan ezek alig érintik a szóban forgó első fél évszázadot, az új történetírás azért bizony mindig újraírja a régit.

Mindenesetre a könyv szerkesztésének értékítélete, még egyszer leszögezem, tükrözi a jelenlegi legszélesebb konszenzust, még részletkérdésekben sem nagyon tér el attól, és tartalmazza az újabb eredményeket is - például Coltrane és Monk közös felvételeinek új, néhány éve megjelent első kiadása mindkettejük történetét módosította. Kerekes megbízhatóságát csak gördülékenysége múlja felül. Várjuk nem csak a II. kötet új kiadását, hanem a kiadó által ígért harmadik kötetet is.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Klasszikus

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Vizuál

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.
Jazz/World ajánló

Klezmer színesíti a Vajdahunyadvári Fesztivált

A 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál a hagyományos komolyzenei koncertek mellett idén is otthont ad a klezmer muzsikának. Július 16-án a Sabbathsong Klezmer Band koncertjét élvezhetjük, ezt követően pedig „Mozart est” várja a kikapcsolódni vágyókat.