Jazz/World

Mother Africa

2007.12.07. 00:00
Ajánlom
Nőnemű a föld, mely egy életen át megtart, s amely majd egyszer elfed mindannyiunkat; nőnemű a haza (anyaföld), ahol otthon vagyunk; s nőnemű az ősök földje is, például a jazzben Édenkertté, aranykori Elíziummá stilizált Afrika, mely előbb-utóbb szinte valamennyi fekete bőrű jazzmuzsikusnak témája lesz.

Dee Dee Bridgewater sem lehet kivétel. Az ötvenhét éves énekesnő a műfaj bölcseinek egyike, aki új, afrikai zenéket tartalmazó albumán (Red Earth) megfontoltan és szűkszavúan ír az ősi kontinens felé fordulás értelméről, szükségességéről. Bridgewater szerint Afrika a fekete amerikai előadók életében az összegzések, a világgal és az önmagukkal való őszinte szembenézések idején kell, hogy zenévé tematizálódjon. Az ősök földjére lépve a fekete művészeknek nem kell többé bizonyítaniuk, kik-mik is ők, egyszerűen csak létezniük kell.

Ma, a 21. század zavaros, fejtetőre állt világában, folytatja gondolatmenetét Bridgewater, különösen aktuális a számvetés, s az ősök kultúráján keresztül a magunkkal való szembenézés. Ehhez azonban a fekete előadónak Afrikába kell utaznia, mert csak ott kezdheti meg az önmagához visszavezető időutazást. Ez a témája a Red Earth albumnak, valamint a lemez zeneanyagát bemutató európai turnénak.

Alig több mint egy év múlt el azóta, hogy Bridgewater francia chansonfeldolgozásokból álló programjával lenyűgözte a budapesti közönséget. Szinte hihetetlen, hogy a 2006 szeptembere óta eltelt néhány hónap alatt sikerült felépítenie egy teljesen új világot, melyben láthatóan-hallhatóan épp oly könnyedén és otthonosan mozog, mint az előzőben. S ha a francia lemez – Két szerelmem van – címét maga így magyarázta: „J’ai deux amours, mon pays et Paris.”, akkor az új vállalkozásnak akár a La patrie retrouvée – az újra megtalált haza címet is adhatta volna.

Bridgewater ezúttal is mindent elsöprő profizmussal énekelte, mutogatta, beszélte és táncolta tele a hatalmas termet, világossá téve, hogy a telt házas Wembley Stadionnal szintén könnyedén elbánna. Fekete óriásmasnikból álló haute couture ruhájában és magas sarkú cipőjében kígyóként hajladozott a törzsi hangszerek erdejében, s miután hosszú bevezetőjével alaposan megváratta közönségét, végre csodálatos hangjából is megmutatott valamit az elnyűhetetlen Afro Blue-ban. Érdekes ma meghallgatni tőle ezt a számot, melyet már pályája kezdetén (1974-ben) is műsorára tűzött, akkor még hosszú-hosszú egzotikus intróval, nagyon afrikaiasan. Meglehet, hogy az 1974-es felvétel volt a manírosabb és zsengébb, magam mégis azt valahogy jobban szeretem, mint ezt az érett, tömör, „kései” változatot. Nem, mintha nem illene a mostani műsorba. Ellenkezőleg: nagyon jó nyitó szám, különösen az énekesnő picit túlméretezett bevezetője után. Mert sajnos, míg a párizsi élő projektben a spontaneitás és a megszerkesztettség aránya tökéletes szimmetriává állt össze, az afrikai koncerten az arány felborult, s a látványos színpadi fogások alkalmanként a zene fölé nőttek. Dee Dee például most se mellőzte az erotikus show-t, s a szerelmi kitárulkozásra nagyszerűen alkalmas Oh My Love (Djarabi) című szám közben (miután a közönséget már szinte transzba hozta a szerelmi varázsszóként ismételgetett djarabival), csupa-masni ruháját se kímélve a színpad szélére feküdt, és forró szerelmi vallomást imitált az első sorban ülő egyik férfi fülébe. Nem mindennapos látvány ez egy jazzkoncerten.

A hangverseny elsőrangú terep lett volna egy tömegpszichózissal foglalkozó szakember számára. A Djarabival ugyanis működésbe lendült a varázslónő hatalmában álló szerelmi mágia: a djembe, a talking drum és a balafon monoton ritmikája, s a bőgő vezérelte ritmusszekció statikus harmóniái felett a székeikből felpattant hallgatók izgalommal lesték Bridgewater újabb s újabb utasításait. Vajon mi mindenre lehetett volna még rávenni a hűvösen elegáns (egyesek szerint rideg) hangversenyterem állva hurrázó, tapsoló, táncoló, néhány perc alatt szinte extatikus állapotba került közönségét? Mire lett volna hajlandó Dee Dee Bridgewater egyetlen csettintésére vagy vezényszavára a drága kosztümében vonagló kétgyermekes családanya, a zsöllye első sorában párzó mozdulatokat mímelő egyetemista lány, vagy a tiszteletjeggyel érkezett, Hugo Boss „Rossellini Movie” öltönyös, a magyar zenei élet támogatására mindig kész, de most magáról megfeledkezve rángatózó, visító topmenedzser? Már sose tudjuk meg. Lebilincselő és félelmetes pillanatok voltak ezek, de a varázslat ugyanolyan váratlanul ért véget, ahogy kezdődött. Az együttes egy újabb számba fogott, az emberek visszaültek a helyükre, nem volt már se dzsungel, se láz, csak egy koncert és egy nagyon jó énekesnő.

Bridgewater, illetve az együttes zenei igazgatója, Ira Coleman bőgős igazán jól összeszedte a főleg Maliból származó afrikai muzsikusokat. Nem lehet panasz se a kíséretre, se a szólókra. Az énekesek színvonala között azonban túlságosan nagy eltérés mutatkozott. A néha éneklő, néha pedig termékenységi táncot lejtő Mamani Kèita afro deklamálása még csak-csak színesített valamit a programon, de az énekesnő másik vokalista társa, a citromízű szaloncukorra emlékeztető cipőjében ide-oda tipegő Kabiné Kouyaté nyugat-afrikai előadásmódja szánalmas tréfának hatott Dee Dee Bridgewaterrel egy színpadon.

Továbbra is csodálattal adózunk a nagyszerű amerikai énekesnőnek, még akkor is, ha afrikai műsora nem érte el a francia program színvonalát. Ember legyen a talpán, aki megjósolja, mi lesz Dee Dee Bridgewater következő nagy alakítása.

(2007. november 25. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Dee Dee Bridgewater's Malian Project koncertje; Jazzdívák a Palotában)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kihirdették a 2021-es Artisjus-díjazottak névsorát

Könnyű- és komolyzenei alkotókat díjazott idén is az Artisjus. Fábri Pétert zenei munkásságáért életműdíjjal tüntették ki, az év zeneszerzője a világhírű dobos Borlai Gergő lett, míg a tragikusan fiatalon elhunyt Siklósi Örs előtt, posztumusz Junior Artisjus-díjjal tisztelegtek.
Színház

Étel só nélkül, élet színház nélkül – Interjú Barnák Lászlóval, a szegedi teátrum főigazgatójával

Izgalmas produkciókkal készül megünnepelni 90 éves jubileumát a Szegedi Szabadtéri Játékok. Van is ok az örömre, hiszen szép lassan újraindul a kulturális élet. Ám az óvatosságnak is helye van, ugyanúgy, mint a reménynek. Barnák Lászlóval, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatójával a művészetbe vetett hit jegyében, a pandémia árnyékában, a színházi világon jóval túlmutató kérdésekről is beszélgettünk.
Plusz

Pentaton Hangstúdió – egy tiszta hang a belváros szívében

2021-ben új szolgáltatással bővült az ország legnagyobb múltra visszatekintő privát művészügynöksége, a Pentaton Művész- és Koncertügynökség portfóliója: megnyílt az újonnan kialakított Pentaton Hangstúdió.
Jazz/World

„Élvezem, hogy mennyi mindent nem tudok” – Interjú Fábri Péterrel, az Artisjus életműdíjasával

Az Artisjus könnyűzenei alkotói életműdíját idén Fábri Péter író, költő, dalszövegíró, műfordító kapta. Az elismerés okán beszélgetve felidéztük, hogyan inspirálták őt barátok, szerelmek, dalok és formák. Megtudtuk, miért nem ír már több verseskötetet és az is kiderült, miként vált boldogtalan költőből boldog dalszövegíróvá.
Vizuál

Ferenc Jóska visszafoglalta az egykor róla elnevezett hidat!

Újabb Kolodko-miniszobor jelent meg Budapesten: ezúttal a Szabadság hídon, amely korábban Ferenc József nevét viselte.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Egyedi hangszín és világzenei hangulat

Szól a világ címmel május 10-én jelenik meg a Napfonat együttes első nagylemeze. Az öttagú a cappella csapat 2018-ban alakult és dalaikban a saját szövegeik mellett, versfeldolgozások, valamint magyar és más nemzetek népdalai szólalnak meg egyedi hangzásban.
Jazz/World interjú

„Élvezem, hogy mennyi mindent nem tudok” – Interjú Fábri Péterrel, az Artisjus életműdíjasával

Az Artisjus könnyűzenei alkotói életműdíját idén Fábri Péter író, költő, dalszövegíró, műfordító kapta. Az elismerés okán beszélgetve felidéztük, hogyan inspirálták őt barátok, szerelmek, dalok és formák. Megtudtuk, miért nem ír már több verseskötetet és az is kiderült, miként vált boldogtalan költőből boldog dalszövegíróvá.
Jazz/World pannonia entertainment

A jazz, a rhythm'n'blues és a rock'n'roll szülővárosának portréja a mozikban

New Orleans – A zene városa címmel 2021. májusában érkezik a mozikba Michael Murphy zenei betétekkel gazdagon átszőtt dokumentumfilmje, amelyben az amerikai város páratlanul gazdag zeneiségének múltja és jelene tárul fel. A filmet Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, emellett országszerte több artmozi is műsorra tűzi.
Jazz/World hír

Három évtized lenyomata Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza új lemezén

A friss albumon moldvai dallamokat, parasztzenéket ad elő saját jellegzetes értelmezésében Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza fúvós hangszereken és kobozon.
Jazz/World hír

Megjelentek az első Raktárplusz koncertek

Az NKA-koncertek A38 hajón rögzített koncertsorozata a világjárvány miatt hosszú ideig fellépési lehetőség nélkül maradt zenészek támogatására született meg, egyben kordokumentum is.