Jazz/World

Mother Africa

2007.12.07. 00:00
Ajánlom
Nőnemű a föld, mely egy életen át megtart, s amely majd egyszer elfed mindannyiunkat; nőnemű a haza (anyaföld), ahol otthon vagyunk; s nőnemű az ősök földje is, például a jazzben Édenkertté, aranykori Elíziummá stilizált Afrika, mely előbb-utóbb szinte valamennyi fekete bőrű jazzmuzsikusnak témája lesz.

Dee Dee Bridgewater sem lehet kivétel. Az ötvenhét éves énekesnő a műfaj bölcseinek egyike, aki új, afrikai zenéket tartalmazó albumán (Red Earth) megfontoltan és szűkszavúan ír az ősi kontinens felé fordulás értelméről, szükségességéről. Bridgewater szerint Afrika a fekete amerikai előadók életében az összegzések, a világgal és az önmagukkal való őszinte szembenézések idején kell, hogy zenévé tematizálódjon. Az ősök földjére lépve a fekete művészeknek nem kell többé bizonyítaniuk, kik-mik is ők, egyszerűen csak létezniük kell.

Ma, a 21. század zavaros, fejtetőre állt világában, folytatja gondolatmenetét Bridgewater, különösen aktuális a számvetés, s az ősök kultúráján keresztül a magunkkal való szembenézés. Ehhez azonban a fekete előadónak Afrikába kell utaznia, mert csak ott kezdheti meg az önmagához visszavezető időutazást. Ez a témája a Red Earth albumnak, valamint a lemez zeneanyagát bemutató európai turnénak.

Alig több mint egy év múlt el azóta, hogy Bridgewater francia chansonfeldolgozásokból álló programjával lenyűgözte a budapesti közönséget. Szinte hihetetlen, hogy a 2006 szeptembere óta eltelt néhány hónap alatt sikerült felépítenie egy teljesen új világot, melyben láthatóan-hallhatóan épp oly könnyedén és otthonosan mozog, mint az előzőben. S ha a francia lemez – Két szerelmem van – címét maga így magyarázta: „J’ai deux amours, mon pays et Paris.”, akkor az új vállalkozásnak akár a La patrie retrouvée – az újra megtalált haza címet is adhatta volna.

Bridgewater ezúttal is mindent elsöprő profizmussal énekelte, mutogatta, beszélte és táncolta tele a hatalmas termet, világossá téve, hogy a telt házas Wembley Stadionnal szintén könnyedén elbánna. Fekete óriásmasnikból álló haute couture ruhájában és magas sarkú cipőjében kígyóként hajladozott a törzsi hangszerek erdejében, s miután hosszú bevezetőjével alaposan megváratta közönségét, végre csodálatos hangjából is megmutatott valamit az elnyűhetetlen Afro Blue-ban. Érdekes ma meghallgatni tőle ezt a számot, melyet már pályája kezdetén (1974-ben) is műsorára tűzött, akkor még hosszú-hosszú egzotikus intróval, nagyon afrikaiasan. Meglehet, hogy az 1974-es felvétel volt a manírosabb és zsengébb, magam mégis azt valahogy jobban szeretem, mint ezt az érett, tömör, „kései” változatot. Nem, mintha nem illene a mostani műsorba. Ellenkezőleg: nagyon jó nyitó szám, különösen az énekesnő picit túlméretezett bevezetője után. Mert sajnos, míg a párizsi élő projektben a spontaneitás és a megszerkesztettség aránya tökéletes szimmetriává állt össze, az afrikai koncerten az arány felborult, s a látványos színpadi fogások alkalmanként a zene fölé nőttek. Dee Dee például most se mellőzte az erotikus show-t, s a szerelmi kitárulkozásra nagyszerűen alkalmas Oh My Love (Djarabi) című szám közben (miután a közönséget már szinte transzba hozta a szerelmi varázsszóként ismételgetett djarabival), csupa-masni ruháját se kímélve a színpad szélére feküdt, és forró szerelmi vallomást imitált az első sorban ülő egyik férfi fülébe. Nem mindennapos látvány ez egy jazzkoncerten.

A hangverseny elsőrangú terep lett volna egy tömegpszichózissal foglalkozó szakember számára. A Djarabival ugyanis működésbe lendült a varázslónő hatalmában álló szerelmi mágia: a djembe, a talking drum és a balafon monoton ritmikája, s a bőgő vezérelte ritmusszekció statikus harmóniái felett a székeikből felpattant hallgatók izgalommal lesték Bridgewater újabb s újabb utasításait. Vajon mi mindenre lehetett volna még rávenni a hűvösen elegáns (egyesek szerint rideg) hangversenyterem állva hurrázó, tapsoló, táncoló, néhány perc alatt szinte extatikus állapotba került közönségét? Mire lett volna hajlandó Dee Dee Bridgewater egyetlen csettintésére vagy vezényszavára a drága kosztümében vonagló kétgyermekes családanya, a zsöllye első sorában párzó mozdulatokat mímelő egyetemista lány, vagy a tiszteletjeggyel érkezett, Hugo Boss „Rossellini Movie” öltönyös, a magyar zenei élet támogatására mindig kész, de most magáról megfeledkezve rángatózó, visító topmenedzser? Már sose tudjuk meg. Lebilincselő és félelmetes pillanatok voltak ezek, de a varázslat ugyanolyan váratlanul ért véget, ahogy kezdődött. Az együttes egy újabb számba fogott, az emberek visszaültek a helyükre, nem volt már se dzsungel, se láz, csak egy koncert és egy nagyon jó énekesnő.

Bridgewater, illetve az együttes zenei igazgatója, Ira Coleman bőgős igazán jól összeszedte a főleg Maliból származó afrikai muzsikusokat. Nem lehet panasz se a kíséretre, se a szólókra. Az énekesek színvonala között azonban túlságosan nagy eltérés mutatkozott. A néha éneklő, néha pedig termékenységi táncot lejtő Mamani Kèita afro deklamálása még csak-csak színesített valamit a programon, de az énekesnő másik vokalista társa, a citromízű szaloncukorra emlékeztető cipőjében ide-oda tipegő Kabiné Kouyaté nyugat-afrikai előadásmódja szánalmas tréfának hatott Dee Dee Bridgewaterrel egy színpadon.

Továbbra is csodálattal adózunk a nagyszerű amerikai énekesnőnek, még akkor is, ha afrikai műsora nem érte el a francia program színvonalát. Ember legyen a talpán, aki megjósolja, mi lesz Dee Dee Bridgewater következő nagy alakítása.

(2007. november 25. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Dee Dee Bridgewater's Malian Project koncertje; Jazzdívák a Palotában)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Ősanya és végzetasszony – Interjú Gál Erika operaénekessel

Gál Erika mindkét karaktert elsőrendűen hozza, azonban az egyik sokkal közelebb áll hozzá. Beszélgetésünkben azt is elmondta, melyik. Az operaénekes azt is bevallotta, hogy keveset ácsingózik az újságírók figyelmére. Ezt azonban egyáltalán nem bánja.
Zenés színház

„Legyünk rá büszkék, és soha ne felejtsük el, honnan érkeztünk!”

Molnár Levente – a nemcsak itthon, de világszerte is ismert és népszerű bariton – nem először alakítja egyik legjelentősebb nemzeti operánk, a Bánk bán címszerepét. Ezúttal augusztus 19-én, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Co-Opera 2020-as bemutatójában, a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila által rendezett produkcióban kelti majd életre a magyar történelem egyik legismertebb alakját. Az operaénekessel a közelgő premier kapcsán többek között arról is beszélgettünk, mennyire érzi közel magához a kősziklaként helytálló, hazájához és királyához hűséges nemes karakterét.
Klasszikus

Az idei Arcus Temporum „házhoz megy”

A Pannonhalmi Főapátság kortárs művészeti fesztiváljának hangversenyeit élőben is közvetítik az arcustemporum.com oldalon, augusztus 21-23. között.
Vizuál

75 éves lett nemzedékének egyik legnagyobb német rendezője, Wim Wenders

Neki köszönhetjük többek között a Berlin fölött az ég, a Párizs, Texas, A Föld sója című alkotásokat és a Pina Bausch-ról készült dokumentumfilmet is.
Jazz/World

Ezek a zenekarok adnak majd raktárkoncertet

A 13 hazai fesztivál idei tervezett fellépőlistája alapján választották ki azt a száz zenekart, akiknek lehetőségük lesz részt venni a raktárkoncerteken. A raktárkoncertek intézményét kifejezetten a koronavírus-járvány miatt lehetetlen helyzetbe került könnyűzenei szektor támogatására hozták létre.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Különleges eseménnyel készül a Modern Art Orchestra

Augusztus 22-én a zenekar a Nimród Rendezvényhajón áll színpadra a késő délutántól estig tartó Swingin’ On The Danube fesztivál programjával.
Jazz/World pályázat

Ismét elektronikus zenei pályázatot hirdetnek a Hangfoglaló Programban

A Hangfoglaló Program hetedik évadában két feltörekvő elektronikus zenei előadó és producer kaphat támogatást az induló előadói alprogram pályázatán. Idén alkotóközösségek is jelentkezhetnek a másfélmillió forintos támogatásra szeptember 10-ig.
Jazz/World koronavírus

Ezek a zenekarok adnak majd raktárkoncertet

A 13 hazai fesztivál idei tervezett fellépőlistája alapján választották ki azt a száz zenekart, akiknek lehetőségük lesz részt venni a raktárkoncerteken. A raktárkoncertek intézményét kifejezetten a koronavírus-járvány miatt lehetetlen helyzetbe került könnyűzenei szektor támogatására hozták létre.
Jazz/World interjú

Korb Attila, a harsonás-zeneszerző

A Modern Art Orchestra harsonása – a zenekar számos tagjával egyetemben – zeneszerzőként is közreműködik a MAO alkotói műhelyében. Attila már gyermekként egy professzionális nagyzenekari projekt harsonása volt, melynek köszönhetően belföldön és külföldön is építhette koncertrutinját. A húszas évek big band vénáját tanulmányozva a harsonás-zeneszerző több hangszeren játszó művésszé érett, s ennek a zenei utazásnak egy mérföldköve a nemsokára megjelenő Swinging on the Danube című szerzői lemez.
Jazz/World hír

5,3 milliárd forint a zenészeknek, kluboknak, fesztiváloknak és technikusoknak

Kezdjünk barátkozni a raktárkoncert fogalmával! A kormány a rendezvényszervezők, a klubok és a technikai személyzet támogatását tervezi a most bejelentett csomaggal. Gulyás Gergely az SZFE-t érintő kérdésekre is válaszolt.