Jazz/World

Múltidézés

2008.09.05. 00:00
Ajánlom
Lehet-e manapság bármi újat mondani a louisianai zenéről? Persze, hogy lehet, ám ilyesmivel nálunk alig próbálkoznak. Könnyebb a bevált recept szerint koncertet szervezni, nem fenyeget annak a veszélye, hogy esetleges állításainkkal vihart kavarunk: irány a langymeleg brüggölő, érezzük jól magunkat, felejtsük el a szürke hétköznapokat, tegyünk úgy, mintha a mához semmi közünk nem volna!

E nemesnek korántsem nevezhető eszme lengi be az immár negyedszer megrendezett New Orleans Swing fesztivált, középpontjában most a műfaj remek képviselőjével, a tombitás-énekes Leroy Jonesszal. Igaz, a műfaj kérdésében nehéz pontosan állást foglalni, mert csakugyan végig megy a szvingelés, de a játszott darabok többsége bizony eredendően nem szving, hanem dixieland, ragtime és hagyományos amerikai popzene (Johnny Mercer, Hoagy Carmichael, Jack Teagarden, stb. szerzőkkel). De hát az ember nem egy műfajeredetről szóló szakmai konferenciára ült be, hanem egy tájegység, még inkább egy város jellegzetes muzsikáját hallgatni. És ennek az elvárásnak – még ha műsorukat egy hosszabb időívre fűzik is fel – tökéletesen meg is felelnek Jonesék: az est folyamán gyakran lehetett olyan érzésünk, mintha a Bourbon Streeten menetelnénk. Az első fél záró számaként el is hangzott a Bourbon Street Parade. Jones ennek a valójában nevenincs kvartettnek nem vezetője – ahogy a lekonferálásnál a dobos (és vélhetően a csapat alkalmi egyben tartója), Trevor Richards mondta: a trombitás egy nagyon kedves ”szpesöl geszt”. És Jones annyira ”szpesöl”, hogy figyelmünket nagyon nehéz volt a többiekkel megosztani, annak ellenére, hogy a mennyiséget és az egyedi szólókat tekintve a német zongorista, Olaf Polziehn talán többször is szerepelt nála.

Jones jól él egyedi hangvételével, a kompozíciók előadásai csak éppen annyira mások, hogy a tudatalattit megérintve ne rögtön a klasszikus előadók, pontosabban az ”Előadó” jusson eszünkbe. A két ráadással együtt másfél tucatnyi közismert melódia akár Louis Armstrongnak egy hetven évvel ezelőtti előadásának is képezhette volna az anyagát. A daraboknak vagy maga Armstrong a szerzője, vagy számára írták az akkor már befutott szerzők, vagy valamely ismert előadás az ő nevéhez kötődik; mert mondjuk ő mutatta be először azokat. A századot meghatározó, elképesztően sikeres slágerekről van szó: nyitásképpen rögtön a Basin Street Blues, majd utána az Old Man River, vagy Armstrong ”névjegye”, a When it's Sleepy Time Down South hangzottak el például az első részben. Szünet után többek között a Stompin' at the Savoy, a Sweet Georgia Brown és természetesen a What a Wonderful World, no meg ráadásként a When the Saints Go Marching In szolgált a közönség és előadók közötti kommunikáció alapjául. Jones mind trombitajátékával, mind énekstílusával felülírta a lehetséges helyeken a konvenciókat, ám hogy mégis tudjuk, hol járunk, a jelzőpontokat meghagyta. Szerencsére nem akarta magára ölteni a Satchmo-jelmezt, simulékony, tenorba hajló hangja inkább egy mai popénekest idéz, mint a nagy idolját. Feltűnő, hogy mennyire pontosan, a hangokat teljes értékükön kitartva, mintegy tenuto énekel: nyilvánvalóan a trombitára vezethető vissza ez az előadási képesség. Tulajdonképpen ez nagyobb truvájnak tűnt, mint az ügyes trombitaszólam-csavarintások, amelyek azonban nem voltak elég merészek, így újszerűek sem.

A ritmusszekció pontosan azt hozta, amit bármely zenekar hozott volna egy korabeli Armstrong-koncerten. A mai zeneszemlélet, az elvárható technikai képzettség és az, hogy innen már csak kívülállóként tekinthetünk a múltra, unalmassá teszi a koridézést. Úgy érezhettük, Jones mellett epigonkodás folyik, és a helyzetet még az sem menti, hogy az itt színpadra álló zenészek bizonyosan oda-vissza tudják a dixie, a rag és a swing szabályait, biztosan kívülről tudnak még három koncertnyi slágert. Ugyanis ha erre kíváncsi az ember, meghallgat egy korabeli felvételt, míg az élő zenének a színpadra lépő egyénről is kellene szólnia, mégha az illető sideman is. Lám-lám, a bőgős Bob Culverhouse annyira beleszürkült a nagy koridézésbe, hogy csak így a végén jutott eszembe leírni a nevét.

(2008. augusztus 30. Müpa – Fesztivál Színház (Budapest) - New Orleans Swing a Cadilackkel, Leroy Jones New Orleans Quartet)

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

Martha Argerich és Misa Majszkij a Zeneakadémián ad koncertet

A Cziffra György-emlékév egyik záróeseményeként Martha Argerich zongoraművész és Misa Majszkij csellóművész ad kamaraestet január 28-án a Zeneakadémián.
Klasszikus

Közösen megélt pillanatok a Müpa karácsonyi kisfilmjében – VIDEÓ

Idén is ünnepi videóval kedveskedik nézőinek a Müpa, ezzel mondva köszönetet a közönségnek a figyelemért és szeretetért. A kisfilmből kiderül, mennyire fontosak a meghitt pillanatok és közösen megélt élmények.
Plusz

Színpompás advent – Mit jelentenek a koszorú színei?

Bár a gyertyaláng ősidők óta a világ világosságának a szimbóluma, és az örökzöld koszorúk már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálták, a kereszténység elterjedésével a fenyőgallyakból fonott adventi koszorúk vallásos jelentőséget kaptak.
Klasszikus

„A zene az egészséges mentális lét kulcsa” – beszélgetés Hollerung Gáborral

Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész karmesterrel, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezető zeneigazgatójával beszélgettünk zenei pályájának alakulásáról, a zenekar sikereiről, valamint a fiatal generáció zenei neveléséről.
Plusz

Sztárénekes és magyarországi bemutató a 2022-es Bartók Tavasz műsorán

Áprilisban immár másodjára rendezik meg a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek programsorozatát, melynek huszonnégy izgalmas programját már a nagyközönség elé tárták.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Biblia Show a Zsidó Művészeti Napokon

Bibliai témájú történetekre, értékekre épülő pop-sanzonokból készít estet Kováts Kriszta színművész-énekesnő, a dalok zeneszerzője Wolf Péter, szövegírója Fábri Péter író lesz.
Jazz/World ajánló

Bacsó Kristóf és David Dorůžka közreműködésével folytatódik a MAO jazz sorozata

Folytatódik a Modern Art Orchestra "Art of Virus" elnevezésű zenei projektje. A nagyzenekarra hangszerelt, friss kortárs és jazz kompozíciók december 12-én este a Budapest Music Centerben hallhatók, a MAO 2021/22-es évadban zajló koncertsorozatának részeként.
Jazz/World ajánló

25 év után újra színpadon a Sziámi együttes

Müller Péter Sziámi egykori zenekara az 1991 és 1997 közötti felállásban a zenész december 4-i koncertjén tér vissza.
Jazz/World hír

Növények „zenélnek” két budai villamosmegállóban

Egy klímaváltozás elleni kampány részeként különleges installációt telepítettek két budai villamosmegállóba, ahol – szonifikációs technológia segítségével – növények biorezgéseiből generált zene szól.  
Jazz/World ajánló

A Showtime Budapest adventi ajánlatai

Falusi Mariann 2022. május 7-én Darabjaim címmel ad koncertet a Budapest Kongresszusi Központban, a Dead Can Dance pedig „Europa – 2022” turnéjukon látogat el Budapestre, a Papp László Arénába 2022. május 8-án.