Idén nyáron volt lehetőségem Jamie Cullummal, a barátjával beszélgetni és ő azt mondta: Ön megkerülhetetlen. Ezt a hangjára értette, a baritonjára. Ön is a hangszínében látja a sikere kulcsát?
Azt gondolom, igen: a hangom, a tónusom a legfontosabb ismertetőjegyem. Tekinthetünk a zenére egyfajta genetikai megközelítésből is. Amikor dalt írok, beleteszem az érzelmemet, próbálom a szívemet használni, de nem titkolom el senki elől a zenei intellektusomat sem. És ha már itt tartunk, természetesen nagyra értékelem Jamie munkásságát is.
Számomra a hangja egyfajta megnyugvást hoz, mondhatni békét. Ön is békét érez, amikor a színpadon énekel?
Azt hiszem. Amikor a színpadon a dalaimat tolmácsolom, megpróbálom elmagyarázni a szerelem univerzumát. Minden pillanatban, minden szóval, minden dallal ezt igyekszem átadni. Az éneklés egy érzelmi kérdés számomra, de némiképp azért taktikázni is próbálok, megtalálni az egyensúlyt a szív és az ész között.
Gregory Porter és zenekara (Fotó/Forrás: Goór Gábor)
Azt olvastam egy interjúban, hogy Ön szerint a jazzről nem beszélhetünk múltidőben. Én azt gondolom, hogy különböző generációk képviseltetik magukat a jazzben, és talán megvan az esély, hogy a műfaj sokkal populárisabbá váljon, mint eddig volt. Új klasszikusok, sztenderdek születhessenek – talán éppen az Ön tollából. Mit gondol minderről?
Igen, erre abszolút megvan az esély.
Nagyon sokféle zene születik, és az új sztenderdeknek is létre kell jönniük, „modernizálódniuk” kell, új üzenetekre van szükség.
A jelenlegi környezetünk extrém mód kontrasztos, hiszen sok szempontból gyönyörű, de másik oldalról nézve sötét és rossz. Ezt a kettősséget kell kifejezni a zenében.
Értem. Térjünk vissza a távolabbi múltba, a karriere kezdetére. Igaz, hogy ellopták az autójából első albumának stúdióverzióját, amit nem tudott újra rögzíteni? Nem értem, hogyha a dalok Önben vannak, miért nem lehetett még egyszer felénekelni őket.
(nevet)
Ezt olvastam, nem lenne igaz?
(nevet) Dehogyisnem, újra felvettem. Hogy értsd: amikor befejezek egy dalt, akkor már nem „nyúlok hozzá”, nem módosítok rajta, hiszen ha jól sikerült, akkor már maga a múlt. Ráadásul ez volt az első albumom. Szóval
újra kellett alkotnom az érzést: nem a melódiát, nem a ritmust, hanem az érzést!
Nem lettek ugyanolyanok a dalok, de az érzelmek változatlanok: vágyakozás a szerelemre, a szerelem óvása és mindazok a dolgok, amik ezt befolyásolják.
Gregory Porter (Fotó/Forrás: Goór Gábor)
Van egy fia, aki öt éves, akárcsak az én kislányom. Tapasztalom, hogy egy ekkora gyerek mennyi időt, törődést igényel, mennyi mondanivalója van nap mint nap. Kíváncsi vagyok, hogy ez hogyan oldható meg úgy, hogy szinte folyamatosan úton van, távol a családtól.
Megteszem, amit csak tudok. A Facebook, a Skype segít a kapcsolattartásban, de természetesen velem tartanak amikor csak tudnak, egyébként pedig Londonban élünk. De igen, ez nagyon bonyolult.
Ez a siker ára: távol kell lennem a családomtól.
Főleg most, hogy kezdődik az iskola időszak az alapokkal – fontos, hogy otthon, nyugodt környezetben tanulhasson a fiam. Ez nehéz, ezért is az egyik fontos téma a dalaimban az a fölött érzett szomorúság, hogy távol vagyok az otthonunktól. Erről szól a Consequence of Love is, ami valójában egy üzenet számukra, hogy gondolok rájuk.
Ha már itt tartunk, a Consequence of Love az igazi kedvencem Öntől.
Tényleg?
Le volt írva a papíromra, akár hiszi, akár nem.
Rendben. (nevet)
Szóval ez most nem egy riporteri fogás. Sokat hallgattam, hallgatom ezt a számot, ezért érdekelne, hogyan született ez a dal. Milyen gondolatok, érzelmek kavarogtak Önben, amitől ilyen gyönyörűen őszinte lett a dal?
A túl sok utazás a világban, és a szerelem útjába álló akadályok ihlették ezt a dalt. Idő és távolság, és néha a jogi feltételek. Volt például egy olyan törvény az USA-ban, hogy fekete és fehér ember nem házasodhatott. Érted? A törvény elszeparálta az embereket. Ez mindenhol megvan a világon, tudnék példálózni. Az idő távol tud tartani, a távolság távol tud tartani, a környezet távol tud tartani, és azok a problémák is, amik a járt utunk következményeként alakulnak ki. Sokat kellett harcolnom, távol lennem emberektől, akiket szeretek.
Soult, RnB-t, bluest játszik a jazzban. Tervez más stílusokat is beemelni?
Igen, mindegyik stílust próbálom használni a jazzben: blues, gospel, soul, reggae. Az afrikai és a brazil zene is nagyon érdekel, szóval tervezek ilyen irányú kooperációt is. Nem mindig tudom pontosan, hogy milyen lesz a végleges stílusa a dalnak. Nem úgy kezdek neki, hogy most brazilos, vagy bluesos legyen. Ha olyannak érzem, akkor olyan lesz.
Beszéljünk egy kicsit a legfrissebb stúdióalbumáról, a Nat King Cole & Me-ről. Az előzetesben megemlíti, hogy amikor ezeket a dalokat énekli, akkor érzi önmagát és az édesanyját a dalokban, és az édesapja hiányát. Adja magát a kérdés: megtalálta az édesapját? Mit gondol, az apának kell megkeresnie a gyermekét, vagy a gyermeknek az apját?
Igazából az lenne az elvárásom, hogy az apa találja meg a gyermeket, de mindenki öngyógyító, és engem a zene gyógyít meg. Ezt tettem már akkor is, amikor gyermek voltam, és az apám nem volt velem.
Minél több zenét hallgattam, annál jobban éreztem magamat. Ez a zene egyik igazi ereje.
Gregory Porter (Fotó/Forrás: Goór Gábor)
Végül sikerült megbocsájtani az édesapjának, hogy elhagyta Önöket?
Persze. Megtettem és minden pillanatban megteszem.
Rájöttem egy beszélgetés során, hogy nemcsak az édesanyám, de az édesapám is énekes volt, bár én sosem hallottam énekelni.
Tényleg?
Igen. És hálás vagyok neki, hogy kaptam tőle valami tehetséget. Persze szomorú vagyok a múlt miatt, de a családi kapcsolatok és a békesség megtalálása a legfontosabb.
Beszéljünk az éppen napvilágot látott lemezről, a One Night Only című élő albumról.
A London Studio Orchestrával a Nat King Cole projekt dalai hangzanak el főként, de természetesen más dalokat is tartalmaz. Ez egy remek élő koncert rögzített anyaga CDn es DVDn a Royal Albert Hallból.
Esetleg van valami előre látható új stúdióalbum a tervekben?
Dolgozunk rajta már pár hete Londonban, de a jelentős része a munkálatoknak jövő év elejére tevődött át.
Ezen saját dalok vagy inkább feldolgozások fognak helyet kapni?
Eredeti, új, saját dalok.
Tudna még mesélni erre az albumról, vagy még korai lenne?
Tényleg nem szeretnék sokat elárulni róla, a dalok elmondják a saját véleményemet az életről, a szerelemről.
Az élet sosem áll meg: talán a politika, a migráció témája is meg fog jelenni a dalokban, de nem tudom még pontosan. A fülem és a szívem nyitva van, hallgatok, figyelek.
Gregory Porter (Fotó/Forrás: Goór Gábor)
Persze, hiszen mindenki kérdez róla. (nevet)
Persze, hiszen ez a része Önnek.
Tökéletesen fogalmaztál! Képzeld, tegnap egy kávézóban ültem, valaki odajött hozzám. és csak annyit mondott: imádom, ahogy énekelsz. És ez nagyon jólesik, hogy az emberek ilyen őszintén és nyíltan jelzik a véleményüket. Ez jó!
2012-ben azt mondta, hogy még egy kicsit viselni fogja a kalapját. Most hogy gondolja, akár a haláláig így tesz?
Igen, ez már a publikus kinézetem része.
Szóval, ha nem akarja, hogy felismerjék, akkor csak szimplán leveszi? Működik ez a trükk?
Amikor a tengerparton pihenek, senki, de senki nem ismer fel.
Hidd el, néha remek dolog levetni magamról a hírnevet.
Hogyan történik a dalszerzés Önnél? Mi születik meg előbb: a szöveg, a dallam esetleg a ritmus?
Nálam a melódia és a szöveg egyszerre érkezik. Amikor beugrik, azonnal leírom, vagy felveszem a telefonommal, van, hogy sokszor megismétlem, mire olyan lesz, amilyennek igazan szeretném. Az akkordok, a ritmus, de az üzenet a melódia, a szöveg a fontos számomra. Én nem leülök és alkotok, hanem várom, hogy elkapjon az ihlet. Amikor megérkezik az ihlet, leborít a lábamról, és az ötletek csak jönnek, jönnek. Hát így alkotok.
Említette, hogy kedveli Whitney Houstont és Mariah Careyt. Hallgatva Mariah új albumát, a Caution-t, azt gondolom, hogy stílusban elég távol vannak egymástól, sőt nehéz lenne egy közös pontot találni. Azt érzem az Ön határai szűkebbek ennél. Mit gondol erről?
Nos, én nyitott embernek tartom magamat, ezért bárkivel dolgozhatok. Egy igazi jazz-zenésznél ez természetes, hiszen a zene szeretete összeköt bennünket. Érdekes próbálkozás lenne, az biztos. Az ő hangja egy nagyon érdekes hangszer. Benne lennék!
Ha lesz lehetőségem vele is beszélni egyszer, akkor összehozom Önöket.
(nevet) Mondd el neki, hogy üzenem: "Mariah Carey, játssz velem jazzt!"
hírlevél
