Többször fellépett már Budapesten, legutóbb 2009-ben a Gödör klub teraszán, milyen emlékeket őriz a városról?
Kicsit homályosak az emlékeim, de arra emlékszem, hogy egy különleges helyen játszottunk, sok lépcső volt és olyan volt az egész, mintha egy partin lettünk volna. Jól éreztük ott magunkat. Nagyon örültem a mostani meghívásnak is, hiszen remek alkalom arra, hogy visszajöjjek Budapestre, mert eredetileg nem volt a turné része. Természetesen emlékszem a városra is, a Dunára, finom süteményekre és kávézókra.
A város megváltozott azóta, lehet, hogy meg lesz lepődve.
New York, ahol élek, szintén rengeteget változik. Még mindig vonz a nagyváros, és tudom, hogy sokat változik, nem is várom, hogy ugyanolyan legyen.
Mégis, valahogy úgy gondolok önre, mint aki távolabbról, vagy eltérő perspektívából néz rá a városára. Jól látom ezt?
Igen, azt hiszem, hogy ez így van. Sok dalom perspektívája jól leírja a látásmódomat.
Suzanne Vega (Fotó/Forrás: Get Closer Concerts / Holz)
Ez azt is jelenti, hogy jobban kedveli a személyesebb hangvételű műfajokat, az intimebb helyeket?
Mindenféle zenét és mindenféle helyszínt kedvelek, mindegyiket másképpen és egyiket sem jobban a másiknál. Vannak olyan időszakok, amikor jobban esik kevés ember előtt fellépni, ezt a helyzetet is nagyon szeretem, de azt is, amikor nagyobb helyeken léphetek fel, imádok színházakban és fesztiválokon koncertezni - csak az másféle előadásmódot jelent.
Második, világsikerű nagylemeze, a Solitude Standing tavalyi 30. évfordulóját az eredeti anyag digitálisan felújított változatával és világkörüli turnéval ünnepelte. Miért tér vissza újra és újra ehhez az albumhoz?
Azért, mert ez volt a legsikeresebb albumom, és tudom, hogyha ezeket a dalokat éneklem, eljönnek az emberek és meghallgatnak. Valóban már jó ideje ünnepeljük a Solitude Standing évfordulóját, és azt gondolom, hogy mindig jó, ha van ok az ünneplésre. Egyébként a budapesti koncerten sokkal inkább a legnagyobb slágereimet fogom elénekelni, egyfajta „Best of” koncert lesz, természetesen jó néhány dallal a Solitude Standing-ből, de nem játsszuk el az elejétől a végéig. Például eléneklem majd a The Queen And The Soldier-t az első albumomról, és az egész karrieremből válogatunk dalokat.
Milyen zenészekkel, milyen hangszereléssel érkezik?
Nagyon egyszerű, letisztult hangzással érkezünk, ott leszek én, énekelek és gitározok, és velem lesz Michael Viseglia basszusgitáros, akivel több, mint 30 éve dolgozunk együtt, már az eredeti albumon is játszott. Ő egy rendkívüli tehetség és a színpadon is nagyon szerethető figura. Jól ismerjük egymást és nagyon élvezzük a régebbi dalok újraalkotását. Ahogy a hangzás, úgy az előadás is egyszerű és intim lesz.
Suzanne Vega (Fotó/Forrás: Get Closer Concerts / Holz)
Ahogy a tradicionális hangzásban, úgy az élet dolgaiban is ragaszkodó embernek tartja magát?
Igen. Ha találok valamit, ami jól működik, nem akarom elrontani, elengedni. Nagyon szeretem a városomat, és ha valakivel jó együtt dolgozni, akkor az hosszú ideig tart. Nem én vagyok az az ember, aki túlságosan szeret változtatni, vagy változni. Persze bizonyos dolgaim modernek, de leginkább azt gondolom, hogy igen, hűséges vagyok ahhoz, amit őszintén szeretek.
Például a költészethez, hiszen költőként indult.
A költészet világa mindig is varázslatosnak tűnt, amelyben bármit el lehet mondani, ki lehet fejezni. A költészetben rejtőző szépség a valóságban nem mindig létezik. És ugyanígy, a zene és a ritmus mindig ott volt az életemben, kiskorom óta, talán beszélni sem tudtam még. Gyerekként a zenéből merítettem reményt, a zenészek, akiket szerettem, mint például Leonard Cohen azt éreztették velem, hogy a világhoz tartozom.
Mindig kiállt bizonyos ügyek mellet, a Luka című dala például a gyerekbántalmazásról szól. Mostanában hogy van ezzel?
Amerikában manapság mindenkinek vannak fontos ügyei, csak bámuljuk a tévét és nézzük, ami történik. De nehéz olyan ügyet találni, amiben van valami jó is, amiről énekelni lehetne. A napi politikáról sose szerettem írni, mert folyamatosan változik, a társadalmi problémák viszont többé-kevésbé időtlenek. Jó példának tartom Bob Dylan-től a Masters of War-t, mert örök érvényű dal. Mostanában nem nagyon volt időm arra, hogy leüljek a gitárommal, szóval még nem tudom, hogyan tudnám kifejezni magam ebben légkörben és írni valamit, aminek értelme van.
Suzanne Vega (Fotó/Forrás: Get Closer Concerts)
Tud olyan fiatal énekest ajánlani, akire érdemes odafigyelni?
Dawn Landes-t ismerem és szeretem, most jelent meg egy új albuma, bár még nem hallottam, de ragyogó, új dalszerzőnek tartom. Egy ideig turnézni is elhívtam magammal, már nagyon szép karriert kezd befutni.
A ’80-as évek közepén még kislemezekkel kezdte a pályáját, aztán jöttek a nagylemezek, a CD-ék, később az MP3, aminek a kísérleteihez az egyik dalát is felhasználták, ma már streamingeljük a zenéket. Mit szól ehhez a változáshoz?
A CD-éket nagyon szeretem, sokat jelentenek nekem. Amikor egy dalt készítek, vagy egy nagyobb anyagot, még mindig úgy gondolok rájuk, mint a dalok gyűjteményes kötetére. Van borítójuk, benne vannak a versek, a koncerteken árulni lehet, dedikálni tudom őket, tehát szeretem magát a tárgyat, szép formának tartom. Tudom, hogy ezzel kisebbségben vagyok, mert az emberek vagy lemezeket gyűjtenek, vagy streamingelni szeretik a dalokat, és nagyon kevesen vásárolnak CD-éket, de én mégis így érzem. Szóval én egy nehéz eset vagyok és meglehet, hogy az egész hátralévő életemben CD-ket fogok kiadni.
Névjegy
Suzanne Vega, tinédzserként írta meg első saját dalait, leginkább Bob Dylan, Leonard Cohen költészete vonzotta, valamint Woody Guthrie, Pete Seeger, Judy Collins, Joan Baez dalai voltak rá nagy hatással. Az 1980-as évek elején, Greenwich Village klubjaiban, egy szál gitárral kezdte dalait énekelni az épp kibontakozó neo-folk hullám idején. 33 évvel ezelőtt debütált a saját nevét viselő első önálló albumával, amellyel először Európában lett népszerű. „Marlene on the Wall” című dala meglepetésszerű sikert hozott az Egyesült Királyságban, a Rolling Stone magazin a 80-as évek „100 legjobb hangfelvételei” közé választotta.
Az amerikai sikert és a világhírt második albuma, a Solitude Standing hozta meg számára, rajta olyan varázslatos dalokkal, mint a „Tom’s diner”, a „Luka” vagy maga a címadó szerzemény. Változatos, gazdag, kreatív és költői kompozíciók gyűjteménye ez a lemez, amivel Suzanne Vega beírta magát a popzene XX. századi történetébe. Őt tartják az „MP3 anyjának”, mert dalain végezték el a fájlformátum legfontosabb tesztjeit. A „Luka” című dal kitörölhetetlenül beépült a kulturális köznyelvbe, ez talán az egyetlen slágerlistás szerzemény, amelyet valaha is egy bántalmazott gyerek szemszögéből írtak.
Suzanne azóta is folyamatosan turnézik és a világ összes híres koncerttermében teltházas koncerteket ad. Összesen öt Grammy jelölése volt, dalszövegeit, verseit, novelláit, riportjait, esszéit tartalmazó „The Passionate Eye” című gyűjteményes kötetét, angol és spanyol nyelven egyaránt kiadták. Suzanne Vega mégis a dalaiban teljesedett ki igazán, 2011-ben egyszemélyes színházi darabot rendezett a regényíró Carson McCullers életéről, a dalokat 2016-ban „Lover, Beloved: Songs from an Evening with Carson McCullers” címmel jelentette meg stúdióalbumán.
A koncertre a jegyek a Get Closer oldalán érhetők el.
hírlevél
