- Az intézmény profilját folyamatosan igyekeznek frissen tartani. Mióta ismét igazgató lett, mik voltak ennek a főbb csapásirányai?

- Tizennyolc év nem kis idő. Ez alatt rengeteg változás történt, ahogyan Budapest és az ország kulturális életében, úgy a népzenei, világzenei mozgalmakéban is. A Fonó az elmúlt másfél évtizedben mindig a küldetését tartotta a legfontosabbnak, soha nem tévesztett célt, nem lépett le az ösvényről. Azaz tette a dolgát, ami egyszer-kétszer majdnem az életébe került, de valahogy mindig jóra fordultak a dolgok. A népzene, az etno alapú jazz- és világzene igazi értékeket hordoz, mi pedig jól ismerjük azokat a művészeket, akik ezekben a műfajokban ragaszkodnak a minőséghez. Velük együtt az utóbbi időben könnyű volt a Fonót kormányozni, mert nálunk nem is a menedzsment, hanem szinte a művészek irányítják az intézményt. A frissen tartás elsősorban nekik köszönhető. A mi dolgunk pedig, hogy a Fonót értékes művészekkel töltsük meg, ez pedig olyan munka, ami örömünkre szolgál.

- Milyen programokkal ünnepelnek?

- Tizennyolc művésszel tartunk egy kiemelt sorozatot, olyan zenészekkel, akik szorosan kötődtek vagy kötődnek a Fonóhoz. Vannak köztük fiatalok, mint a FolkEmbassy, Tóth Luca Réka, Buda Folk Band, nagyon népszerűek, mint a Csík zenekar, Lajkó Félix, Herczku Ágnes és a jazz területéről is igyekeztünk a legjobbakat meghívni: Dresch Mihályt, Balázs Elemért, Ferenczi Gyurit.

- A Fonó Records nemcsak azzal büszkélkedhet, hogy nyáron a World Music Charts Europe zsűrije a legjelentősebb világzenei albumnak ítélte meg a Fonó által kiadott Lajkó Félix Mező című albumát, hanem ősszel a WOMEX top 20-as listájára is felkerült a kiadó neve. Milyen tudatos támogatói tevékenységnek köszönhető ez az elismerés?

- Nem tudatosnak nevezném, hanem inkább következetesnek. Nem a díjak miatt csináljuk a dolgunkat, hanem a korábban említett értékközpontúság, a magyar zene szeretete, a kultúra éltetése az, ami miatt nem hagyjuk, hogy elkallódjanak a zenei projektek. Kezdetektől fogva ez a vágy vezérelt minket az albumok rögzítésekor. Persze a produceri ötletekre mindig szükség van, ezeket időben meg szoktuk osztani a művészeinkkel, ők is hadd inspirálódjanak, hadd keressék a megoldásokat.

- Kikkel terveznek a közeljövőben albumot kiadni?

- Napokon belül elérhető lesz a Csík Zenekar bakelitlemeze, a Dresch Quartet új korongja és a Karaván Família tízéves jubileumát ünneplő albuma. De készül Lukács Miklós Cimbiózisának és Juhász Gábor triójának is lemeze. A népzenei formációk sem fognak tétlenkedni. A FolkEmbassy, a Bazseva, a Fokos, az Eszterlánc a táncháztalálkozóra készítik el új albumukat.

- Miért érezték szükségét a hagyományteremtő mesterekért összefogni, és december 5-től jótékonysági sorozatot indítani?

- Amíg az aktuális kultúrpolitika nem érzi és érti a hagyományos népzene, néptánc értékét, azaz nincs úgy támogatva, ahogy az megérdemelné, és amíg a nagy adatközlő mesterek mélyszegénységben tengődnek, addig kötelességünk, hogy mi, civil egyesületek segítsük őket. Az elfogadhatatlan egy ország életében, hogy a komolyzenei piac résztvevői milliárdokkal, a kortárs művészettel foglalkozó alkotók százmilliókkal tervezhetnek, a népzene területén dolgozók pedig nulla forinttal tartanak pokolbéli végnapjaik felé. Ennek megváltoztatásához széles körű összefogásra van szükség. Ezért vágtunk bele a jótékonysági sorozatba.

- Milyen programok várják a népzene- és jazzszeretőket karácsonykor és az új évben?

- Egy világklasszis vendégünk lesz az Ami belefér című sorozatban: az iráni származású Mohammad Reza Mortazavi tombakművész ad majd először koncertet Magyarországon, ahogy az ötkoncertes Jazz Előszilveszter is igazi csemegének ígérkezik. A hagyományos Folk Szilveszter a Tékával, a Szászcsávásiakkal pedig hajnalig tartó mulatság lesz szokás szerint.