„Nem elég tökéletesen játszani – egyéninek kell lenni”

Mogyoró Kornél tagja egyebek mellett a Weather Report munkássága előtt tisztelgő nemzetközi jazz-szupercsapatnak, a Per Mathisen vezette Heavy Weather zenekarnak, az Ewiva! triónak, a Kiskalásznak, emellett a Veronaki zenekar vezetője és zeneszerzője és számos időszakos projektben is részt vesz. 

A márciusi koncerten Papesch Péterrel duóban lépsz színpadra. Közvetlenül utánatok Richard Bona játszik Alfredo Rodriguez-zel és Pedrito Martinez-zel. Mennyire illeszkedik egymáshoz a koncepciót tekintve a két koncert? Közel áll hozzád Bona munkássága?

Nagyszerű kezdeményezésnek tartom a GetClosert, nemcsak a jazzt és a közönséget hozza közelebb egymáshoz, de a magyar zenészeknek is lehetőséget ad világklasszisok előtt muzsikálni; találkozni, beszélgetni velük, sőt nemegyszer közös zenélésre is van lehetőség. Ráadásul mindig fantasztikus a hangulat. Eddig minden évben volt szerencsém fellépni a fesztiválon különböző formációkkal, tavaly nyáron pedig ismét felhívott Attila (Kleb Attila, a fesztivál egyik főszervezője - a szerk.) azzal, hogy meghívta Richard Bonát és Alfredo Rodriguezt duóban, és szeretné, hogy én játsszak előttük azzal, akivel csak szeretnék. Annyi kérése volt csupán, hogy a produkció illeszkedjen az est koncepciójába, tehát valamelyest legyen köze a latin zenéhez, legyen duó, vagy legfeljebb trió.

Éppen abban az időben költözött haza hat év után Németországból a legjobb barátom, a magyar basszusgitárosok koronázatlan királya, Papesch Péter, és én kapva kaptam az alkalmon, hogy elhívjam erre az alkalomra.

Mogyoró Kornél (Fotó/Forrás: Kleb Attila)

Amikor 2018-ban Quincy Jones 85. születésnapi koncertjén együtt játszhattam velük a Papp László Arénában, a koncert után egész éjjel nem tudtam aludni, úgy éreztem magam, mint egy kamaszlány az első bálja után. Ráadásul menet közben az is kiderült, hogy Pedrito Martinez is jön velük, aki a mai modern latin ütőhangszerezés egyik legkiemelkedőbb alakja, így számomra még izgalmasabb lesz az este.

Papesch Péterrel nagy „közös múltatok” van, számos produkcióban dolgoztatok együtt. Mi várható most? 

Petivel már több mint 25 éve játszunk együtt, volt közös zenekarunk is, ám ez a produkció most teljesen új, itt fog debütálni. Feladtuk magunknak a leckét, basszusgitáron és ütőhangszereken fogunk teljes zenei élményt adni a közönségnek, gátlástalanul ugrálva a stílusok között.

A legnagyobb kihívás ebben az, hogy nem elég „csak” jól, hibátlanul játszani, de meg kell találnunk a hangzásunkat, a „soundunkat” is. Szerencsére ez már a második próbára nagyjából ki is alakult, tehát sínen vagyunk. Mégis sok próba áll még előttünk, hiszen mindketten maximalisták vagyunk, egy komplex, jól felépített koncertet összerakni pedig nem egyszerű erre a hangszerelésre. 

Mi volt számodra az év lemeze 2019-ben? 

Egy jazz lemez, méghozzá Szabó Dániel – Visionary.

A magyar zenekultúra markáns részét képezhetné a jazz, az oktatási intézmények és a zenészek megvannak hozzá, mégis úgy fest, a jazznek itthon mostoha sors jutott. Mivel lehet – és egyáltalán kell-e – népszerűbbé tenni a szélesebb közönség számára ezt a műfajt? 

A jazz népszerűsítéséhez itthon olyan elszántság, összefogás és hit kellene, mind az előadók, a szervezők, mind a műfaj támogatói, a médiumok és a jazz szövetség(ek) részéről, mint annak idején a táncház mozgalomhoz, és kéne egy olyan hiteles személyiség a mozgalom az élére, mint annak idején Sebő Ferenc. Megérné.

Fejléckép: Mogyoró Kornél (Fotó: Kleb Attila)