A Tribali története egy jammeléssel indult. Hogyan jutottatok el innen egy szélesebb európai közönséghez? Nem volt nehéz egy szigetről menedzselni ezeket a turnékat?
Igen, a Tribali története a kedvenc tengerparti strandunkon indult egy jammeléssel. Onnan egy áldozatokkal és elköteleződéssel teli, hosszú út vezetett idáig, ahol most tartunk. Az első koncertjeinket az exmenedzserünk szervezte, majd amikor úgy éreztük, a szervezés terén nagyobb aktivitásra van szükség, az önmenedzsment mellett döntöttünk, sok más mai zenekarhoz hasonlóan. Rengeteg időt szentelünk a lehetőségek felkutatására, hogy minél több koncertet játszhassunk. Az, hogy egy szigeten élünk, némileg megnehezíti ezt, de inkább kihívásként tekintünk erre.
A Tribali zenéje kifejezetten pozitív üzeneteket közvetít a pszichedelikus zenei stíluson belül. Ez a pozitivitás és „optimizmus” egy tudatos döntés eredménye?
Igen. A Tribali tagjaiként nemcsak zeneileg kapcsolódunk össze, hanem szellemi téren is együtt rezgünk. Mind tudatos embereknek valljuk magunkat, és ez az, ami összehozott bennünket egy zenekarba. Érezzük, hogy jó energiákat osztunk meg egymás között és valamiképpen ez tükröződik a zenénkben is.
Jó hangulatot és pozitív rezgéseket sugározni, ez a fő célunk.
Tribali (Fotó/Forrás: Vella Viktor)
Hogyan írjátok a számokat?
Általában spontán módon. Van, hogy egy jammelés közben jut eszünkbe valami, van, hogy az egyik tag hoz egy izgalmas ötletet. Majd ezekből az ötletekből közösen építünk dalokat.
Sok hangszert és stílust ötvöztök. Megtalálható ezek között a tradicionális máltai zene, a għana is?
Soha nem kísérleteztünk még a ghanával. Bár, nincs kizárva, hogy fogunk a jövőben.
A tizenöt éves fennállásotok óta csak néhány CD-t jelentettetek meg. Miért?
Ez főleg a számaink összetettsége miatt van. Nagyon aprólékosan dolgozunk egy-egy kompozíción és nagy figyelmet szentelünk a részleteknek. Másrészt minden alkalommal, amikor tagcsere van, hagyunk időt magunknak, hogy az új taggal teljes harmóniába kerüljünk, addig nem adunk ki új lemezt. Amikor már úgy érezzük, zenei szempontból értjük egymást, kezdődhetnek az új kalandok.
Tribali
Mi volt legutóbbi albumotok, a Rada koncepciója?
Ez egy „kettő az egyben” koncepció volt. Egyrészt meg akartuk tartani azt a Tribali-hangzást, ami az első lemez óta jellemez minket, másrészt új területekre akartunk merészkedni és különböző hangzásokkal kísérletezni, amikkel nem volt dolgunk korábban. Ez a kettősség egy új hangzást eredményezett.
Szerintünk a mi stílusunk legnagyobb erénye, hogy nem szorítjuk magunkat műfaji határok közé, így aztán bármilyen zenei kalandba szabadon beleugorhatunk.
Az utóbbi években stabil közönséget építettetek Magyarországon. Mi az oka ennek az itteni erős jelenlétnek és hogyan látjátok a magyar közönséget?
Nagyon szerencsének érezzük magunkat, hogy ennyire kedvel minket a magyar közönség. A kezdetek óta van egy állandó kapcsolatunk az itteni emberekkel, akik követik a munkásságunkat, eljönnek a koncertjeinkre.
Azt hiszem, ez annak a tiszteletnek köszönhető, amit mi egymás iránt és a rajongóink iránt tanúsítunk, valamint annak a szeretetnek, amit a zenénkbe beleteszünk.
A magyar emberek nagyon fogékonyak erre és mindig szeretetteljesen fogadják a zenénket, amit mi nagyra értékelünk. Reméljük, hogy még sokat jöhetünk ide koncertezni, terjeszteni a zenénket és a lelkesedést.
Van egy számotok, a Rainforest. Hogyan fogadtátok az amazóniai erdőtüzek hírét, és mit gondoltok, hogyan tud a zene változást előidézni abban, ahogy az emberek a természettel bánnak?
Az erdőtüzek híre pusztító. Ami még inkább pusztító, az a teljes közöny, ami az emberek és politikusok többségét jellemzi a témával kapcsolatban. Ahogy „fejlődünk”, a természettel való kapcsolatunk egyre inkább megszűnőben van, és ez a természetszerető emberek számára, amilyenek mi is vagyunk, nagyon fájdalmas. Ezen a zene úgy tud segíteni, ha még több olyan zene születik, ami a természettel való egység üzenetét közvetíti.
A zenének azt a szolgálatot is teljesítenie kell, hogy az emberek szeme felnyíljon, nem élhetünk a természettől elszigetelten, hiszen teljes mértékben ennek a körforgásnak a része vagyunk mi is.
Ha tiszteletlenül bánunk a természettel, valójában magunkkal bánunk tiszteletlenül, valamint az utánunk jövő generációkkal.
(Fejléckép: Joseph Camilleri)
hírlevél
