Hogyan jön létre a Blue Canarro Group, és milyen viszony van közte, és másik zenekarod, a Canarro között?
Többen is játszunk mindkét együttesben, rajtam kívül Soós Márton nagybőgős, illetve egy ideig a dobosunk, Cseh Balázs is muzsikált ott. A Blue Canarro Group a Canarro baráti társaságából alakult meg, a koncertek utáni közös jammelések során volt, aki beszállt zongorázni, trombitálni. Egyre többet zenéltünk ezzel a társasággal, és mivel a pandémia alatt a Canarróval nem nagyon tudtunk dolgozni, áthelyeződött a hangsúly az új formációra. Az első koncertünket még Canarro és barátai név alatt adtuk, de mivel más stílusban játszottunk, meg kellett különböztetni a kettőt. Így jött létre ez a kacifántos név.
Nem tipikus, hogy egy zenekar pont a Covid-időszakban jön létre, ráadásul ti azzal is játszottatok, hogy a név rövidítése BCG.
Igen, mint az oltásnak. 2020 otthonmaradós szilveszterén tartottunk először koncertet, amit élőben streameltük a Jedermannból, a Canarro törzshelyéről. Az volt a címe: A szomorú szilveszteri koncert – Itt nem fogtok mulatni.
Összeszedtünk negyvenöt percnyi búskomor dalt, innen jön a blue szó zenekar nevében, hiszen az angolban a szomorúságra is használják.
Lényegében egy fricskával indult a történetünk. Aztán kaptunk egy koncertfelkérést az A38-ra, és úgy döntöttünk, folytatjuk a közös muzsikálást.
Mennyire maradt meg a zenekar arculatában a szomorúság? Az Óbudai Társaskörben rendezett koncertetek címadó dala, a Happy End is épp az ellenkezőjéről szól, mint amire a címe utal.
A sírva vigadás végigkísér minket, de bármilyen szomorú is a Happy End szövege, közben egy táncolható, latin dallam kapcsolódik hozzá. De az Óbudai Társaskörben tartott koncertre színesebb műsort próbáltunk összeállítani, sokféle stílussal. Lesznek jazzesebb zenék, sanzon, latinos dallamok, örökzöld slágerek, mindegyik a maga szomorúságával vagy vidámságával. Egy ilyen hosszú, szünettel együtt körülbelül kétórás koncert műsorába sok minden belefér,
előadjuk a saját dalainkat, átdolgozásokat, angolul és magyarul is elhangzik majd pár szerzemény.
Bár kilencen vagyunk, ami egy ilyen típusú zenekarnál nagynak számít, intimebb formációkban, ketten-hárman is fogunk játszani.
Blue Canarro Group (Fotó/Forrás: Stépán Virág / Blue Canarro Group)
Hogyan oszlanak meg a zenekaron belül a feladatok? Mikor az interjút szerveztük, leszögezted, hogy nem a te kezedben fut össze minden.
Egy olyan formációt szerettem volna, ahol nem én vagyok a főhős, aki a színpad közepén állva hegedül, és a szervezés is több ember között oszlik meg. Szerencsére olyan emberekkel kerültem össze, akikkel ez működik. Burján Orsolya énekesnőnk a másik oszlopos tagunk, aki részt vesz a háttérmunkákban is, emellett hangszerel, és saját dalokat is ír. Darvas Kristóf bárzongorista és színházi muzsikus is hasonlóképpen részt vesz a szakmai munkában, de a többiek is mind hozzátesznek valamit az egészhez.
Mennyire kötött az a stílus, amiben játszotok?
Már az is kérdés, egyáltalán milyen stílusban játszunk. Régebbi tánczene? Van egy kis jazzes vetülete is, onnan jön az improvizáció fontossága. Eleinte a Canarro is jóval sokszínűbb volt, a tangótól kezdve a latin zenén át mindent játszottunk. Aztán kikötött nálunk az ország két legjobb manouche-gitárosa – Sidoo Attila és Jakab Viktor –, így egyértelmű volt, hogy erre a stílusra koncentrálunk. Néha ugyan kísérletezgettünk zongorával, dobbal, de végül
úgy döntöttünk, azt meghagyjuk egy tradicionális manouche-felállásnak, az új zenekarban pedig sok mindent ki lehet próbálni.
Mennyiben különbözik a zenekar tagjainak zenei előélete?
Nagyon különbözik, aminek én rendkívül örülök! Soós Marci Zeneakadémiát végzett, Burján Orsi is, de ő a jazz mellett török és magyar népzenei ismeretekkel rendelkezik. A csellistánk, Kertész Endre fő területe a szabad improvizáció, én magam a Django Reinhardt- és a Grappelli-féle stílust képviselem, azonkívül szintén kötődöm a színházi zenéhez, mint Darvas Kristóf, akiről már esett szó. Pataki Anna klasszikus hegedűs, de énekesként elkezdett a latin zene és a jazz felé nyitni. Cseh Balázs is a magyar jazzélet oszlopos tagja, Petz Bálint szakterülete a latin zene, Sebestyén Patrik pedig jazztrombitás. Az Óbudai Társaskörben tartott koncerten vendégünk lesz Kovács Zoltán zongorista is, fantasztikus zenészbarátunk, aki a klasszikus zenétől a jazzen át a könnyűzenéig sokféle produkcióban részt vett már, szintén játszott már a Canarróban is. Érdekesség, hogy amikor ő játszik, Darvas Kristóf harmonikázni fog majd.
Blue Canarro Group (Fotó/Forrás: Stépán Virág / Blue Canarro Group)
Online kezdtetek működni, a zenei világnak pedig a Covid-időszakban még fontosabb kérdése lett, mit kezdjen ezekkel a csatornákkal. Ti hogyan viszonyultok a kérdéshez?
Az internetes jelenlét elsősorban annak kedvez, aki valamilyen okból nagyon népszerű, könnyen fogyasztható, populáris zenét játszik. Akkor magas elérést és bevételt lehet produkálni. A jazzesebb műfaj már nem ilyen, erre oda kell figyelni, nem működik háttérzenének, és
az élő előadás varázsa is hozzá tartozik, ahogy a közönséggel és egymással kommunikálunk, improvizálunk, megszületik a pillanat.
Nem olyan rosszak az online eredményeink, sokan a Canarro felől találtak meg minket (akadt, aki össze is keverte a két zenekart), de nem szeretnénk eltucatosodni a nagyobb elérés érdekében, hiszen pont az a célunk, hogy megmentsük a kultúrát, és mást nyújtsunk, mint a mindenütt hallható, elcsépelt zene. Értékeket akarunk közvetíteni, még ha könnyedebb stíluson keresztül is.
Ha valaki még nem ismer benneteket, mivel győznéd meg, hogy hallgassa meg a zenéteket, netán jöjjön el az Óbudai Társaskörben tartott koncertre?
Talán az egyik fontos sajátosságunk, hogy mindannyian szeretjük az akusztikus megszólalást. A zenekarunk összeállításában nincs elektronikus hangszer, ha feldolgozunk egy számot, az ilyen megoldásokat áthangszereljük. Van, hogy több szólamban énekelünk, vagy vonósokkal kísérjük egymást. Az egyik dalunkban például az eredeti szintetizátorszólót átírtuk csellóra.
„…nem is lehetne elképzelni egy csésze eszpresszó vagy éppen egy pohár bor nélkül. (Ennek ellenére a formáció férfi tagjai olykor sört, a hölgyek pedig többnyire kecses kis pohárból gint iszogatnak.)” – szerepel a koncert leírásában. Mit gondolsz, mennyire fontosak egy koncert esetében a hangulati elemek, a körítés?
Próbáltam könnyedebbre venni a beharangozó stílusát, úgy tudom elképzelni magunkat, hogy lazán a kezünkben tartunk egy italt, aztán időnként nekiállunk zenélni. Pont mint a jammelésnél, ahogyan összeálltunk.
Adunk a megjelenésünkre is, abban is látszik, hogy kilenc nagyon különböző karakter vagyunk, mindenki máshogy van jelen az est folyamán.
De azért természetesen reméljük, hogy a közönséget a zenénk is beszippantja.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Szakál Tamás (fotó/forrás: Stépán Virág / Blue Canarro Group)
hírlevél
