Messages című albumod nagyon személyes hangot üt meg. Mi a fő különbség a Messages üzenetében az előző albumaidhoz képest?
A Messages a legőszintébb és legszemélyesebb gondolataimat tartalmazza. Amíg lemezkiadónál voltam, nem éreztem ekkora alkotói szabadságot. Független művészként most először mondhatom el pontosan azt, amit gondolok, korlátok és mások véleményétől való félelem nélkül.
Milyen érzés ezeket a témákat a közönség előtt énekelni? Milyen visszajelzéseket kapsz?
A Destiny című dal érinti meg leginkább az embereket. Imádom látni az érzelmeket az arcukon! Amikor a fájdalom vagy a változás gondolata megrázza őket, vagy kényelmetlenül érzik magukat, miközben hallgatják a lelkem mélyéről szóló dallamokat.
Hatással lenni az emberekre igazán megtisztelő és felemelő élmény.
Van, hogy a koncert véget ér, és néhányan könnyek között jönnek oda hozzám, hogy köszönetet mondjanak. Az ilyen pillanatokért élek. Úgy érzem, nem tudom megváltoztatni a világot, de egyes életeket igen.
Az elmúlt években több díjat is nyertél, és három Grammy-jelölést kaptál. Mi a fontosabb számodra: a szakma elismerése vagy a közönség visszajelzése?
Sokkal többet ér az a – felelősséggel teli – áldás, hogy művészként valóban inspirálhatok embereket, mint egy Grammy vagy bármilyen más díj.
Jazzmeia Horn (Fotó/Forrás: MOMkult)
Van kedvenc helyed a dalszövegíráshoz?
Imádok vonatúton írni. Amikor turnén vagyok, és vonattal kell utaznom, az nagyon pihentető tud lenni – persze a vonattól függően. Ilyenkor tudok a legjobban alkotni.
Hogyan változtatta meg az anyaság a művészetről és a zenéről alkotott képedet?
Az, hogy jó anya akarok lenni, segíti a zenei elkötelezettségemet és vezetői szerepemet a zenekaromban. Ugyanolyan gondoskodással kezelem a zenészeimet, mint a gyerekeimet.
Nem írok olyan zenét, amit ne mutatnék meg a gyerekeimnek.
Nagyszerű zenészekkel dolgozol együtt. Hogyan választod ki őket?
A zenészek kiválasztása nálam igen alapos folyamat. Gyakran járok jam sessionökre, és kérdezgetem a zenészeket, férfiakat arról, hogy milyen a kapcsolatuk az édesanyjukkal, nővéreikkel, barátnőjükkel vagy bármely más nővel az életükben. Ez a kérdés számomra a legfontosabb.
Ha egy férfi képes elfogadni a vezetésemet a színpadon, akkor játszhat a zenekaromban.
Ha nem, akkor máshol kell munkát találnia. A nők iránti tisztelet és szilárd kapcsolatok jó alap. A zenei részét megtaníthatom neki, ezt a hozzáállást nem. Nőknél egyszerűen csak az iparágban szerzett tapasztalataikról kérdezek, mert valószínűleg hasonló dolgokat éltünk át.
Mi a kedvenc zenekari felállásod?
Legjobban azt a szeretem, ha csak egy trió kísér – zongora, basszusgitár és dob. Néha hozzáadok egy fúvóst is, de csak akkor, ha erős játékos, aki tudja, hogyan maradjon háttérben.
Van különbség a közönség reakcióiban az Államokban és más országokban? Hogyan készülsz a budapesti fellépésre?
Európában a közönség merevebb, hacsak nem fiatalabbak. Amerikában az emberek felállnak és táncolnak a dalaimra. A kultúrában benne van, hogy a jazz az önkifejezésről és a táncról szól. Nem zavarja az előadásomat, ha valaki feláll és táncol, még akkor sem, ha nincs hely hozzá – csak önbizalom kell hozzá. Európában ez soha nem történik meg. Nagyon várom a budapesti fellépést. Néha arra kényszerítem a közönséget, hogy táncoljanak, mert lemegyek közéjük és velük táncolok. Majd meglátjuk, mi történik! Nagyon izgalmas!
Jazzmeia Horn május 4-én vasárnap 20:00 órakor lép fel a MOMkultban.
További információ és jegyvásárlás ide kattintva! >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Jazzmeia Horn (fotó/forrás: MOMkult)
hírlevél
