- Viszonylag későn, 30 éves korod környékén kezdtél csak komolyabban foglalkozni a zenével. Milyen ambíciókkal vágtál bele akkor a zenébe? Sokan azt gondolják, hogy...

...harmincévesen már nincs hova tovább. (nevet) Az éneklés igazából mindig is jelen volt az életemben, de eleinte hobbinak indult. Már kétgyerekes anya voltam, amikor kézhez kaptam Winand Gábor Different Garden című lemezét. Rendkívüli hatást tett rám ez a zene és nagyon szerettem volna Winand Gábortól tanulni, így kerültem az Etűd Zeneiskolába. Máig sokszor belegondolok, hogy mennyi minden történt ebben a hat évben, miközben valójában még csak most teszem az első lépéseket. Szerencsém volt, hogy rátaláltam a bossa nova dalokra és a csodálatos zenésztársakra, akik megtisztelnek azzal, hogy játszanak velem.

Pátkai Rozina (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

- Mi fogott meg ebben a stílusban annyira, hogy az első lemezed, a nagy sikerű Vocé e Eu után a második lemezeden (Paraiso Na Terra) már te magad is írtál olyan számokat, amik a bossa nova stílusjegyeit viselik magukon?

- Tizennégyévesen egy londoni bolhapiacon akadt meg a szemem egy bossa nova kazettán. Leginkább a dalok nyugalma fogott meg először, illetve később

az a furcsa kettősség, ami a szövegekben rejlő melankólia és a zenéből áradó diszkrét életöröm sajátos keveréke.

Van egy nagyon relaxált állapot, amin ezek a dalok igazán megszólalnak, ez az előadásmód nagyon sok mindenre megtanít -a szövegek pedig nagyon elgondolkodtatóak. Nem igazán tudtam, hogy a bossa nova is jazz, örültem, amikor az Etűdben előkerültek a kedvenc dalaim és nagy tudású mesterektől tanulhattam meg őket.

- A szerencsét és véletlent említetted. Mekkora jelentőséget tulajdonítasz ezeknek a pályád alakulása szempontjából?

- Vannak álmaim, céljaim, szeretném őket megvalósítani, de mindettől függetlenül igyekszem a megérzéseimre hagyatkozni és mindenbe belevágni különösebb tervezés nélkül. Az intermédia szak a Képzőművészeti Egyetemen szintén egy hirtelen jött ötlet volt - régóta nagyon vágytam rá, hogy újra képzőművészettel és a művészeti ágak közötti átjárhatósággal foglalkozzam,

de hogy engem felvesznek a Képzőművészeti Egyetemre... nem gondoltam volna.

Nagyszerű mesterektől tanulok az iskolában, remélem lassan egyre inkább összeérhet az életemben a zene, illetve a képző- és médiaművészet.

Pátkai Rozina (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

- Tavaly kiállításod is nyílt a rajzaidból és a montázsaidból, de ha jól tudom, szobrásznak is készültél korábban. Mit jelent számodra a vizualitás?

- Mindig is nagyon fontos volt a családunkban a vizuális kultúra - szerettem festeni, fotózni, kézműveskedni, amióta pedig zenével foglalkozom,

Legújabb kalandom a testvérem lakásának kis helységében felépített saját “fotólabor” egy réges-régi nagyítógéppel. Ha fotózom, ha videózom, valahol mindig ott van a zenei inspiráció, akár egy videoklip ötlete - nagyon élvezem a munkát az iskolai analóg film-vágógépen is. Egyébként nem tartom magam sem grafikusnak, sem festőnek,csak rajzolok. A rajzaim naplószerűek, gyakran konkrét események inspirálnak, amiket megszeretnék örökíteni.

Pátkai Rozina (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

- A rajzaid és az elektronikus zenei projekted Minka néven futnak. Honnan indult ez a projekt?

- A versek nagyon régóta izgatnak zeneileg, pár évvel korábban - még mielőtt a Minka gondolata egyáltalán felmerülhetett volna - feltettem az internetre egy kis megzenésítést: Pilinszky Tiloscsillagon című versét dolgoztam fel gitárkísérettel. Verset mondani, verset énekelni: ez számomrarendkívül izgalmas terület. Szerény hangszeres tudásom a gitáron és a zongorán mindig is behatárolt a dalszerzésben, ezért az utóbbi egy-két évben sokat foglalkoztam olyan számítógépes programokkal, amik a zeneszerzés folyamatában a segítségemre lehetnek. Az elektronikus zenei eszközöket annyira izgalmasnak találtam, hogy egyszer csak váratlanul létrejöttek új, szintén versközpontú dalok, ezekhez pedig magától értetődően hozzákapcsolódtak a rajzaim is. A folyamat során olyan személyes szabadságot élek meg, amit az akusztikus hangszerek világában nem érezhettem korábban - nem értek a hangszereléshez, így

Ha hamis egy hang, vagy ha éppen elcsuklik egydallam, lehet az ugyanúgy a dal teljes értékű, kifejező, személyes része. A Minka-dalok így sokkal sötétebbek, mint a bossa nova repertoárom, szélsőségesebb hanghatásokkal élek, néha nagyon hangos a zene, néha nagyon zajos: nekem most ez nagyon újszerű és kifejező.

DSC8287 (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

- Kiről kapta a nevét a projekt?

- Czóbel Minka 19. századi költőnő, majdnem 100 évet élt. Az első 30-40 évében alkotott, irodalmikörökben igen aktív volt, verseiben felbukkan az akkor még szokatlannak számító szimbolistaképalkotás. Élete második felében elvonultan élt, környezetében “boszorkánynak” tartották. Azt hiszem, neki is emléket állítok, előtte is tisztelgek ezzel a zenével: már a kisebbik lányomat is Minkának szerettem volna hívni, csak végül lebeszéltek róla, így lettem én Minka.

- Gondolom, hogy nehéz lehetett neki érvényesülni nőkét a 19. században. Téged foglalkoztatnak a női témák?

- Mostanában egyre jobban foglalkoztatnak nőket érintő közéleti témák, a nők helyzete, a nőkérvényesülési lehetőségei - Malagán pedig volt szerencsém megtekinteni egy olyan kiállítást, amely huszadik századi női alkotók munkáit mutatja be. Nagy hatással volt rám ez a tárlat, ezek a különös női sorsok, melyeket különös művek mesélnek el. Sokszor eszembe jut, hogy nem igazán dolgoztam még nőkkel korábban, az idei évben viszont ez egyre gyakoribb. Nagyon várom például a közös munkát Rohmann Ditta gordonkaművésszel, aki nemcsak világhírű klasszikus és kortárszenei előadó, hanem fantasztikusan improvizál is, egyre több jazzformációban szerepel.

Pátkai Rozina (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

- A jazzben is viszonylag korlátozott a nők szerepe: kevés női instrumentális zenész van, és dalszerzéssel is viszonylag ritkán próbálkoznak meg nők. Nagy bátorság kellett a dalszerzéshez?

- Nagy szerencse, hogy olyan fantasztikus zenészekkel játszom és játszhattam korábban, akikgyönyörű dalokat szereztek az utolsó két lemezemre.

De hát nem volt mese, a dalszerzésbe is muszáj volt belevágnom!

Kezdetben beiratkoztam egy online songwriting kurzusra a Berklee-re, derájöttem, hogy ezt inkább csinálni kell, mint kurzusokon megtanulni: beletörődtem, hogy nem lehet cél a remekmű, fontosabb a belső igény a megismerésre: zongora- és énekórákat veszek, próbálok fejlődni.

- Milyen érzés a portugál és angol nyelvű dalok után magyarul énekelni?

- Különböző nyelveknek természetesen sajátos a zenéjük, nekem a bossa nova tradíció miattkezdetben a portugál nyelv adatott, ennek a ritmusát és a dallamát ismertem meg. Furcsán hangozhat ez, de

különös élmény verseket énekelni a saját anyanyelvemen, hiszen a brazil zenében tanultam meg az éneklés alapjait:

nagy kihívás a kedvenc magyar verseimben megtalálni a magyar nyelvű énekhangomat.

- Hogyan épül majd fel a januári koncert?

- A Minka egy kis epizód lesz ezen az estén, amiben Karcis Gábor fantasztikus médiaművész arajzaim alapján készít fényfestményeket a zenémre. A másik epizód a trió és a vendégművészek munkáját mutatja be: játszunk néhány dalt az első lemezről, jó párat a másodikról, és új dalokkal iskészülünk, amelyekben Ávéd János és ifjabbik Tóth István mellett Dés András és Rohmann Ditta isközreműködik majd.