Jazz/World

Nemcsak hallod, érzed is

2012.02.27. 07:08
Ajánlom
Hetvennégy éves, több mint fél évszázada van a pályán. Fiatal muzsikusként nagy blues- és jazz-zenészeket kísért, saját együtteseiből pedig többeket indított el a világhír felé. Az egyik legnagyobb élő tenorszaxofonos, Charles Lloyd adott hangversenyt a Művészetek Palotájában.

Charles Lloyd híre egykor messze túlnőtt a jazzrajongók körein. A '60-as évek végén Miles Davis mellett talán ő volt az egyetlen jazzista, aki igazán nagy tömegeket vonzott a műfajhoz, de természetesen nem akusztikus hangszereivel és hagyományos kvartettfelállásával, hanem a hippi ellenkultúrához kapcsolódó külsőségekkel: az afro frizurával, trapéz csípőnadrággal és a virággyermekek színpompás világát idéző lemezborítókkal. Sőt, albumcímekkel: az 1967 januárjában a San Francisco-i Fillmore Auditoriumban tartott nagy hangversenyének anyagát két lemez őrizte meg, a Love-In és a Journey Within. Mindkettő magán viseli a korszellemet, az előbbi egy akkor vadonatúj fogalomra, a szabad szerelmet, a zenét, kábítószereket és keleti meditációt ötvöző békés összejövetelre utalva, hiszen az első love-in-t nem sokkal a lemez keletkezése előtt rendezték.

Lloyd nem sokáig élvezte a hírnévvel járó életet. Hátat fordított a nyilvánosságnak, azt mesélték róla, hogy visszavonultan él a keleti parton, és filozófiával foglalkozik. Szűk egy évtizeddel később tűnt fel újra a jórészt elfeledett művész, s egy rövid átmeneti periódus után, melyben Michel Petruccianival készített albumokat, a müncheni ECM-mel kötött szerződést, amely máig tart. Hogy miért az ECM? Ebben talán annak is szerepe lehet, hogy Manfred Eicher producer még jól emlékezett rá: Lloyd volt az, aki két ECM-világklasszist, Keith Jarrettet és Jack DeJohnette-et elindította a hírnév felé.

Mindezt jó tudni, hiszen az idős Charles Lloyd zenéje, ha nem is mindig egyértelműen és szembeszökően, ezer szállal kötődik régi önmaga esztétikájához és zenei gyakorlatához. Budapesti koncertjén is jól érzékelhető volt e kapcsolat. De senki se gondoljon szentimentális nosztalgiázásra. Lloyd bölcs iróniával tart távolságot ifjúkori énjétől és eszményeitől, anélkül, hogy az öregek gőgjével megtagadná azokat. Megértő mosollyal előadott anekdotái és gyakran „retro feeling"-et árasztó zenéi mind azt sugallják, hogy a mester szívesen nyúl vissza régi zenéihez egy-egy patternért, jól begyakorolt, felejthetetlen fordulatért, akár egy kedves melódiáért, miközben előre tekint, mert tudja, hogy minden újabb formációjával és lemezével szűz területeket kell meghódítania a maga számára.

Az immár több mint harminc éve tartó ECM-korszakában is megszokhattuk, hogy időnként kisebb-nagyobb változtatásokat hajt végre zenéjében. A legelemibb erejű talán az volt, amikor egy kivételesen érzékeny társsal, Billy Higginsszel duófelvételeket készített. De a Larry Grenadier (bőgő) és Gregory Hutchinson (dob) szereplésével megalakított Sky Trio is mindenképpen új lépés az úton. Ma több a pasztellszín Lloyd játékában, mint régen, a '60-as évek lemezein, de szaxofonhangja jellemzően továbbra is puha fényű, és a triózene ritmikailag olyan változatos, hogy mire melankolikusnak, esetleg enerváltnak kezdenénk érezni, már egy dinamikusabb váltás történik, és hirtelen a Coltrane-Sanders tradícióban találjuk magunkat. Lloyd fő hangszere természetesen ma is a tenorszaxofon, de azt se mondhatjuk, hogy megszűnt volna a fuvola szakértője lenni közel fél évszázaddal korai teljesítményei után. A koncerten épp az a Third Floor Richard című szerzemény árasztotta leginkább a már említett retróhangulatot, melyben Lloyd kicsit popos fuvolajátékával evokálta az ötven évvel ezelőtti időket. A New York-i élményein alapuló darabot Of Course, Of Course albumán tette közzé 1964-ben, Szabó Gábor gitárkíséretével.

A folytonosság a keleti zenei elemek alkalmazásában is megfigyelhető. A hangverseny stiláris sokféleségében, különösen azután, hogy magyar zenészek is színpadra léptek, s a triót szextetté egészítették ki, megsokasodtak a keleties színek. Nem véletlenül, hiszen Lloyd régóta elkötelezett a távol-keleti filozófiák mellett, és már a '70-es évek elején együtt dolgozott Aashish Khan sarod- és Pranesh Khan tablajátékossal, később pedig Zakir Hussainnal. A Petrucciani-időszak albumai és a Billy Higginsszel duóban felvett zeneanyagok, illetve közös hangversenyeik szintén részben az orientalizmus jegyében fogantak. A Művészetek Palotájában tárogatón, egyik kedves hangszerén keveset játszott, pedig tudjuk róla, hogy mennyire vonzódik az egzotikus fafúvókhoz, például a pakisztáni oboához.

A hangverseny nyitó száma azt sejttette, hogy különleges, szvit-jellegű előadással, nem pedig különálló, karakterükben esetleg élesen elütő számokkal lesz dolgunk, ami nem lett volna meglepő, ismerve Lloyd efféle törekvéseit a Notes From Big Sur című albumán (1991), illetve szellemi vonzalmát az olyan lemezkompozíciók iránt, mint az A Love Supreme. A szvitben való gondolkozás ugyan végül nem valósult meg, de mégis szokatlan élménye lehetett a közönségnek, mert egy bölcs mester tematikus előadását hallhatta: Lloyd ugyanis magyar vonatkozásokra fűzte fel tegnapi repertoárját. Az első darab Kodályt idézte meg, majd beszélt Bartók iránti ifjúkori lelkesedéséről. A koncert további részében pedig a Szabó Gábor-munkakapcsolat motívuma dominált. Ennek jegyében játszotta el az I Fall In Love Too Easily című standardet (korábban: Mirror, 2009), melyet a forradalmi magyar gitáros 1956-os emigrációja után sokszor elénekelt amerikai klubokban.

Hutchinson és Grenadier természetesen remek ritmusszekciót alkot. Azon lehet talán vitatkozni, hogy az ECM-lemezeken korábban hallott kísérők (Palle Danielsson, Anders Jormin, Jon Christensen, Billy Hart, Billy Higgins stb.) és a szaxofonos között tökéletesebb volt-e az interakció, mint a mai kísérők és Lloyd között, de az biztos, hogy a ritmusszekció tagjai szólóikban hasonlóan sokszínűnek mutatkoztak, mint Lloyd a maga játékában. Nyers erő és kifinomult balladajáték szép harmóniája valósult meg a triózásban. Míg az első ECM-lemezeken érződött némi monotonitás a kompozíciókban, valamint rutinmunka a kíséret részéről, itt mindegyik szóló külön karakterrel rendelkezett, s az északi kísérők hideg precizitása helyett néha kissé durvára csiszolt, de játékos, máskor meg alázatosan kiszolgáló bőgőzést és dobolást hallottunk. A trió programjába egy hilife-hangulatú szám is belefért, amely akár az Impulse-korszak utáni Pharoah Sanders valamelyik lemezén is megszólalhatott volna.

Borbély Mihály, Lukács Miklós és Dresch Mihály négy számban csatlakozott a trióhoz. Ekkor újabb éles stílusváltás zajlott le a színpadon, a zene népies, szabad improvizatív és, mint feljebb már említettem, keleties karaktere erősödött. Dresch billentyűkkel ellátott furulyája (fuhunja) izgalmas ellenpontja volt a tenorszaxofonnak.

A nagy sikerre való tekintettel két ráadást adott a zenekar. A végén ismét egy rövid trióelőadás csendült fel, Leonard Bernstein Somewhere-je, egy sajnálatosan keveset játszott melódia. Valaki egyszer azt mondta Lloydról, hogy amikor megszólal, nemcsak hallani, érezni is lehet a muzsikáját. A hetvennégy éves szaxofonos ma is ezt az élményt váltja ki hallgatóiból.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Hallgasd meg az összetartozás dalát – Csík Zenekar: Hazám, hazám

Elkészült a Nemzeti Összetartozás Dala, a Csík Zenekar dalát olyan művészek éneklik, mint Miklósa Erika, Szarka Tamás és Molnár Levente.
Klasszikus

Fellélegzés címmel jön a Fesztivál Akadémia Budapest augusztusban

Az idei komolyzenei fesztivált augusztus 20. és 30. között rendezik meg a Zeneakadémián és más budapesti helyszíneken hatvan magyar művész részvételével.
Plusz

Mihelyt vége a veszélyhelyzetnek, nyithatnak a színházak, a mozik, a múzeumok

Ezt Gulyás Gergely jelentette be a mai Kormányinfón. A Parlament június 16-án szavaz a veszélyhelyzet megszűnéséről.
Plusz

Ezt a törvényt csak a gyerekek kárára lehet meghozni – Művészek az örökbefogadásról

Öt ismert művész emelte fel a szavát a kormány új törvényjavaslata ellen, amely nem tenné kötelezővé, hogy az örökbefogadó szülők tanfolyamon készüljenek fel az örökbefogadásra.
Színház

Lakatos Márk látványvilágával készül a Dekameron 2020

Csákányi Eszter és Kulka János is szerepel a Trojka Színházi Társulás online előadásában, amely bárki számára ingyenesen elérhető lesz június 11-én este.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World Trianon100

Hallgasd meg az összetartozás dalát – Csík Zenekar: Hazám, hazám

Elkészült a Nemzeti Összetartozás Dala, a Csík Zenekar dalát olyan művészek éneklik, mint Miklósa Erika, Szarka Tamás és Molnár Levente.
Jazz/World hír

Kihirdették, mely jazz együttesek kapnak támogatást

A Budapest Music Center közzétette a Köszönjük, Magyarország! program keretében támogatott magyar jazz együttesek listáját.
Jazz/World gyász

Elhunyt Lennie Niehaus amerikai szaxofonos

Az Emmy-díjas művész 90 éves korában múlt csütörtökön távozott. Az amerikai altszaxofonos, komponista számos híres film zenéjében működött közre, Clint Eastwooddal több mint két tucat moziban dolgozott együtt.
Jazz/World interjú

A Metro ötven éve vette fel az első magyar koncertlemezt

Az Egy este a Metro Klubban... című korongról a jubileum alkalmából Sztevanovity Zorán és Dusán, valamint Frenreisz Károly idézte fel emlékeit és nosztalgiázott a zenekar történetéről.
Jazz/World online közvetítés

Online jön a Müpa könnyűzenei fesztiválja, a Hey June!

Június 3. és 17. között a Müpa online közvetítéssorozata, a Müpa Home speciális Hey, June! kiadása az elmúlt évek legizgalmasabb magyar könnyűzenei koncertjeiből válogat, így hozva el a nyarat virtuálisan a Müpába és a rajongók otthonába is.