Hogyan kapcsolódik a lemez, illetve a koncert a hithez?

A faith, azaz hit szó az emberek többségének a vallásos hitet jelenti, de sem a lemez, sem a lemezbemutató koncert nem a hit vallásos értelemben vett jelentéséről szól.

Mivel a zene absztrakt világ, a lemezborító belső oldalára írtam néhány mondatot, ami egy picit segíthet a közönségnek abban, hogy a darabokat értelmezze.

Kiknek írta az első, Fly away című dalt?

Azoknak a lelkeknek, akik már elrepültek. Volt egy olyan időszak az életemben, amikor sajnos nagyon rövid idő alatt nagyon sok rokon és barát elrepült mellőlem. Van, aki azt gondolja, hogy nincs semmi a halál után, van, aki úgy véli: éppen ellenkezőleg. Én az utóbbiban hiszek, és szerettem volna megfogalmazni azt, hogy hitem szerint a léleknek van hová továbbrepülnie. Van egy darab a lemezen, aminek Hope a címe. Azt gondolom, a reménykedés - akár abban, hogy holnap jól sikerül egy diák vizsgája, vagy abban, hogy szimpátiát váltunk ki valakiből, akiből szeretnénk - tulajdonképpen egy ima. Van, aki a teremtő energiában hisz, van, aki Istenben, van, aki Buddhában, de aki nem tartja magát hívőnek, az is egyfajta imát gyakorol, amikor reménykedik.

Egy másik dal címe Altered perceptions, ami nagyjából azt jelenti, hogy 'módosult érzékelés'. Mi, zongoristák harmóniahangszeres zenészekként általában a dallamból indulunk ki, és azt harmonizáljuk, vagy egy szép harmóniamenetre írunk egy dallamot. Az ütőhangszeresek általában a ritmikai ötletek felől közelítik meg a kompozíciót, egy ütős barátom lemezbemutató koncertjén mégis nagyon szép dallamok, harmóniák voltak. Örök vívódás az életemben, hogy elfogadjam: másnak is lehet igaza. Az Altered perceptions-t úgy komponáltam, hogy nem a dallam és a harmónia volt az elsődleges, mint az addigi összes darabomnál, hanem a ritmika. Megváltozott bennem a zene érzékelése, ezért kapta ezt a címet a darab. Tulajdonképpen az alázatba vetett hitről szól.

A Gratitude (Hála) című dalt egyik mesteremnek, Oláh Kálmánnak dedikálom. Ez polimodális [többfajta, a hangnemre jellemző hangsort is tartalmazó – a szerk.] darab, ami Bartók egyik eszköze volt. Így hálálom meg azokat a csodálatos katarzisokat, amelyeket a zenéjével okozott nekem Kálmán.

Ezt a darabot a hálába vetett hit inspirálta.

Úgy tudom, a lemez létrejöttében is fontos szerepe volt a hitnek.

Igen, ez a másik oka annak, hogy a Faith címet kapta a lemez. Nagyon régóta szerettem volna, hogy ezt az anyagot felvegyük. Tizenkét évvel ezelőtt volt egy kvartettlemezem, ami soha nem jelent meg. Magyarországon – financiális okokból – három kiadó utasította vissza a megjelentetést. Szomorúan tettem a fiókba, de most ez a lemez is megjelenik. Rengeteg lemezen játszottam mások zenéjét, és hirtelen két olyan albumom is lett, amin a saját zenémet játszom. Az előzőnek nem tarthatunk lemezbemutatót, mert Mohay András barátom sajnos négy éve, nagyon fiatalon elrepült az égiekhez, de a koncerten az ő tiszteletére is meghallgatunk egy darabot vagy legalábbis egy felet. A Faith lemez keletkezési körülményei minden egyes fázisban azt mutatták, hogy nem fogom tudni megcsinálni, de nagyon hittem ebben az anyagban, és meg is született.

A lemezkiadás meglehetősen költséges, ráadásul ma már csak kevesen áldoznak CD-kre, a többség egyszerűen letölti az internetről a zenéket. Ha némi bevételt is szeretnének, nem is marad más lehetőség, mint koncertezni.

Igen, de a jazz-zenében mindenki magának szervezi a koncerteket, és az elmúlt húsz évben sosem tudtam rászánni magam, hogy felemeljem a telefont, és ajánlkozzam. Valahogy azt gondoltam, hogy ezt egy rendezvényszervezőnek kell intéznie, mint ahogy a nagy produkciókkal történik. De a jazzben nincs ilyen, illetve nagyon nehéz olyan koncertszervezőt találni, aki szívvel-lélekkel foglalkozik egy produkcióval. Volt anno egy jazzklub, az ott dolgozó barátom rengeteg e-mailt kapott, és megkért, hogy segítsek neki: afféle supervisorként mondjam meg, hogy a jelentkezők közül kik a profi zenészek, kik játsszanak a klubban. A kor legnagyobb magyar nevei (akik már akkor sztárok voltak a tévében, amikor én még pelenkában voltam) hívtak föl, hogy lehet-e nálunk játszani.

A lemez csak egy adott pillanatban rögzített verzió, minden koncerten másképp játszunk, mint a lemezen. Már csak ezért is fontosak a koncertek.

Winand Gábor, a jazzélet páratlanul eredeti egyénisége lesz a Faith-koncert egyik vendége. Mióta dolgoznak együtt?

1996-ban, zöldfülű tinédzserként láttam őt először, Erdélyi Péter zenekarával lépett fel, és már akkor is a világon egyedülálló volt, amit csinált: hangszerszerűen énekelt. Emlékszem, nem kaptam levegőt, könnyes szemmel ültem ott, és sokkolt, hogy egy ,,ufó” olyan dolgokat csinál a színpadon, ami lehetetlen. Ennyire zeneien énekelni nem lehet! És nem matekból, hanem lélekből. Később néhány duókoncertet adtunk, és egyszer meghívtam Gábort az Opus Jazz Clubba a triómmal. Nagyon boldog voltam, hogy elfogadta a meghívásomat. A Faithben különösen fontos szerepe van, ő énekli az Eternal című darabot, amelyet édesanyám emlékére írtam.

A Neumann Balázs Trio és vendégei (Fotó/Forrás: Fidelio)

Gondolom, a darab születése is erősen kötődik a hithez.

Húsz éve veszítettem el az édesanyámat, és nagyon sokáig nem tudtam neki semmit írni. Sokféle zenét írtam már, de hogyan kezdjen az ember egy olyan kompozícióhoz, ami az édesanyja iránti érzéseit reprezentálja? Egy alkalommal elkezdett íródni egy darab, és azt vettem észre, hogy a végére nem az lett, mint aminek az elején készült, teljesen megváltozott a hangszerelése, a lendülete, viszont az indíttatása ugyanaz maradt. Azon gondolkodtam másnap, hogy ami valaha igaz volt, a körülményektől függetlenül az is marad. A körülmények megváltozhatnak, de a lényeg ugyanaz, mint ami a megszületésekor volt. És akkor jöttem rá, hogy ezt a gyönyörű dalt tulajdonképpen az anyámnak írtam. Hiszem, hogy a közöttünk lévő kapocs is örök.

Kaszás Péternek, a zenekar dobosának megjelent egy csodálatos szólólemeze, amin énekel és dobol, tavaly kapott is érte egy Fonogram díjat. A lemezen vannak olyan gyönyörű, mély, angol dalszövegek, amikről el sem tudtam képzelni, hogy ilyet Magyarországon bárki tud írni. Szőke Szandra jazzénekesnő írta ezeket a csodákat. Felhívtam, elmeséltem neki az édesanyámmal való kapcsolatom történetét, és ő költészetté emelte azt, amiről nem is gondoltam, hogy szavakban kifejezhető.

Ahogy az is, hogy majd együtt lehetek vele a színpadon. Egyetlen szám erejéig, de az éppen az édesanyámnak dedikált darab.

A triója állandó formáció?

Ez a fő zenekarom, de sajnos ezzel játszom a legkevesebbet. Ebben a zenekarban érvényesül az, hogy az embernek nem a munkája, hanem a hivatása a zenélés. Kaszás Peti Al Di Meolával játszik, sokszor eltűnik egy-két hónapra. Máthé Laci sok színházban és zenekarban muzsikál, vele is nehéz egyeztetni. Tényleg nagyon kellett hinni ebben a projektben ahhoz, hogy létrejöjjön, és nagyon boldog vagyok emiatt.

Szerelemből zenélni nyilván nem jövedelmező. Miből biztosítja a megélhetését?

Az embert hamar elragadják a zenekarok, amikor még főiskolás. Tizennyolc évesen vettek fel a Zeneakadémiára, és onnantól kezdve beindult. Előfordult, hogy egyszerre nyolc zenekarral játszottam. Ez teljesen szétforgácsolja az embert, de még abból sem nagyon lehet megélni, mert általában a sztárok keresik a nagy pénzt. Ha az ember bemegy egy popprodukcióba, akkor a gombokat kapja, a gázsija körülbelül az albérletre elég. Nagyon korán elkezdtem tanítani, már tizenkilenc éves koromban tanársegéd voltam a gödöllői Chopin Zeneiskolában, és így szépen elindult egy tanári pálya. Most a selmecbányai zeneakadémián tanítok zongorát, analízist, jazzelméletet, hangszerelést, a Snétberger Tehetség Központ megalakulása óta az intézmény jazzelmélet tanára vagyok, a Premier Művészeti Szakgimnáziumban főtárgy zongorát tanítok, és néhány magántanítványom is van, persze csak azok, akik olyan lendülettel dolgoznak, ahogy én.

Az, hogy tanít, méghozzá több helyen is, nem megy a művészi munka rovására?

Amikor látom a diákokon, hogy alapvető dolgokat értenek és szeretnek meg azáltal, ahogyan dolgozunk, az nagyon pozitív visszajelzés. Bár mindig is azt hittem, hogy tudok tanítani, volt hová fejlődnöm. A pedagógiai masterképzés során Wolf Péterrel ültem egy padban (hatvanöt évesen beült a padba, mert doktorálni akart), és egyszer kaptam tőle egy meghatározó mondatot: nem azt tanítjuk a diáknak, amit tudunk, hanem belőlük hozzuk ki a zenét. Akkor már több mint tíz éve tanítottam, és Péter mondatából jöttem rá, hogy gyökeresen át kell alakítanom a metodikámat. Folyamatosan gyakorlom, hogy jobban tanítsak, hogy méltó lehessek arra, hogy a diákjaim tanáruknak hisznek.