Jazz/World

New Age

2007.11.14. 00:00
Ajánlom
Ha egészen tömören kellene megfogalmazni, milyen tanulság vonható le a Kronos Quartet budapesti előadásából, elég lenne annyit mondani: New Age kamarazene.

A továbbra is David Harrington szellemi irányítása alatt álló négyes – nevére rácáfolva – térelvű, nem pedig időelvű társulás. A Kronost nem foglalkoztatja különösebben a vonósnégyes történetisége, a vonós kamarázás Haydntól Schönbergig (és tovább) ívelő fejlődésének és átalakulásainak művészi titka (kivételt jelent Berg-lemezük). A kaliforniai vonósnégyes szívesebben nyúl kortárs alapanyagokhoz, és rendszeresen merít keleti és más egzotikus zenékből, olyan kultúrákból, ahol még talán hírét sem hallották a vonósnégyeseknek. Röviden: a Kronos Quartet szinkretikus zenét játszik. De nem abban az értelemben, hogy a viszálykodó stílusokat vagy műfajokat összefognák, hanem a szó ismertebb jelentésében: a kvartett előadásaiban a legváltozatosabb eredetű zenei elemek, motívumok, stílusfordulatok jelennek meg egymás után, mellett, alkalmasint egymással keveredve. A szellemi káosz azonban relaxáló, inspiratív, harmonikus, és valljuk meg őszintén: unalmas zenei formát ölt. A különnemű muzsikák aggregációjából szükségszerűen hiányzik mindenfajta mélyebb, az összehordott elemek mögül kihámozható rendező elv. Harringtonék arról szeretnék meggyőzni hallgatóikat, hogy az obskurus nép- és műzenék szorgos gyűjtögetése, majd kvartettdarabokká alakítása, és a kamarazenélés bizonyos klasszikus princípiumainak mutatott jópofa fityisz vagy szamárfül elég ahhoz, hogy új értékek jelenjenek meg a zenében. Közben azonban mintha elfeledkeznének róla, hogy igazán értékest és „szellemit” nem a New Age-re is oly jellemző szinkretizmussal, hanem csakis a kiválasztott különféle elemek új, magasabb minőséggé való átalakításával, magyarán: szintézisével tudnának létrehozni. Szintézis, illetve vertikális építkezés helyett azonban a Kronos gyakorlatában jellemzően a horizontális mozgások dominálnak. Művészi energiáikat vízszintes irányban aprózzák szét, és adaptációikkal megmaradnak a merő külsőlegesség fokán, miközben leggyanútlanabb hallgatóikban azt az illúziót keltik, hogy több évtizedes munkálkodásuknak valamiféle egyetemes üzenete van.

Épp ellenkezőleg. Ez a mindenestül profán zenei gyakorlat nem, hogy nem hoz létre magasabb minőséget a sokféle alapanyagénál, hanem még azokét sem képes megőrizni. A hangversenyen (a ráadásokkal együtt) elhangzott mintegy húsz mű szinte bármelyikével példálózhatunk, amikor minőségek helyett csak minőségtörmelékekről beszélünk a Kronos-átiratokban. Nem is nyújthatnak többet minőségtörmelékeknél, hiszen megragadnak a nyersanyagok külső burkánál, s a feldolgozás során elszakítják a műveket azok princípiumaitól. A Kronos-féle eljárás azt sugallja, hogy bármilyen zenei alapszövet vonósnégyessé szabható át, vagy még radikálisabban: bármilyen zene átalakítható bármilyen más zenévé. Ez a nézet technikai értelemben talán igaz lehet, esztétikai vonatkozásban, megszólaltatott hangszerek esetén azonban erősen vitatható.

Más volna a helyzet, ha a Kronos egyetlen hangot se játszana, hanem zenei imitációkkal, zeneművek és partitúrák néma performansszá alakításával kísérletezne. Ez azonban nem az ő útjuk. Ők inkább azzal próbálkoznak, hogy a vonósnégyes-formát és -gyakorlatot meghódítsák a „világzene” számára. Ahány interpretáció, annyi féle lelkiség, kultúra, hit és filozófia. Ha egyáltalán létezik valami, ami összeköti egymással Hamza El Din, Ram Narayan, Jack Body és az Einstürzende Neubauten világát, akkor az a Kronos-interpretáció hangjaiból áradó mantra: „a Vízöntő Korába léptünk, nemsokára itt az új aranykor, addig is gyújtsunk meg egy füstölőt, és meditáljunk”.

Volt egyetlen pillanat a koncerten, amikor a Kronos Quartet kiesett a szerepéből. A nézőtér is megélénkült: az alvók felébredtek, a meditálók visszatértek a való világba, a kezdő relaxálók pedig ijedten kérdezgették egymástól, mi történt. A vonósnégyes már a ráadásoknál járt, s valamelyiküknek eszébe jutott, hogy legutóbbi lemezükről eljátsszák a The Star-Spangled Banner (az amerikai nemzeti himnusz) Jimi Hendrix-féle woodstocki változatát. A Woodstock-generáció életérzését vakmerően újszerűen, ugyanakkor példásan tömören közvetítő gitáros legendás előadását igen jól ismeri a vonósnégyes, és embert nem kímélve, Hendrix torzítós riffjeinek nyomába eredt. A provokatívan fülhasogató encore sajnos társtalan produkció maradt a hangverseny monotóniájában, s nem változtathatta meg egy szigorú, de igazságos amerikai bíráló tömör véleményét: „New Age schlock!”

(2007. november 7. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Kronos Quartet (USA) koncertje; tagjai: David Harrington, John Sherba (hegedű), Hank Dutt (brácsa), Jeffrey Zeigler (cselló)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Elhunyt Törőcsik Mari

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál.
Színház

Törőcsik Mari: „Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm.”

A 85 éves korában elhunyt Törőcsik Mari néhány éve Bérczes Lászlónak „végrendelkezett” a színésznő nevét viselő beszélgetőkönyben.
Színház

„Ez a pillanat a gondolkodásra jó, beszédre nem” – Pályatársai, tisztelői búcsúznak Törőcsik Maritól

Sorra jelennek meg a személyes hangvételű visszaemlékezések a 85 évesen elhunyt Törőcsik Mariról a közösségi médiában, ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.
Színház

Zsótér Sándor Törőcsik Mariról: „Az idegrendszere feltépte a szobát”

Törőcsik Mari „kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem” – emlékezett vissza Zsótér Sándor rendező a pénteken elhunyt színésznőre.
Színház

Elhunyt Lengyel Anna dramaturg, a PanoDráma alapítója

A műfordítóként és rendezőként is jegyzett színházi szakembernél 2017-ben diagnosztizáltak lágyrészszarkómát. Életének 52. évében érte a halál - adta hírül a Színház Online.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World podcast

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Jazz/World pályázat

Támogatást nyújt a zeneipari háttérmunkásoknak a Fábián Juli Emlékalapítvány

A Fábián Juli Emlékalapítvány ismét pályázatot ír ki a koronavírus-járvány, az elmaradt koncertek, rendezvények és a tervezhetetlen szakmai jövő miatt nehéz helyzetbe került zeneipari háttérmunkások számára.