Az, hogy a jazz-t az amerikai fekete zenei kultúrának köszönhetjük, már-már evidencia; és New Orleans szerepe is viszonylag ismert a történetben. De mi köze mindehhez az Astoria szállónak és a náciknak? Többek között erről mesélt Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró a Beyond Budapest 2 órás túráján. A Jazztörténeti időutazás a Belvárosban sétán jártunk.
Ha már az evidenciákkal kezdtük, zárjuk is le már mosta gondolatmenetet : New Orleans az egyébként is ezerszínű Egyesült Államok egyik legkülönösebb, semmihez sem hasonlítható városa, aminek fülledt levegőjében a latin, spanyol és francia kultúra keveredik minden mással, amit a világ többi pontjáról ide érkező utazók magukkal hoznak. Így volt ez a 19. század végén is, amikor a város a rabszolgakereskedelem központjaként szolgált.
A jazz gyökereit valahol a hely kupinegyedében, Storyville-ben kell keresnünk, aminek sorsa 1917-ben pecsételődött meg.
33020765 10155466829841024 8603383689381937152 n
Ekkor a világháborúba a város kikötőjéből igyekvő amerikai katonák lelki üdvének érdekében bezárták a piros lámpás negyedet. A fizetőképes kereslet nélkül maradt fekete zenészek tömegével áramlottak Európába, magukkal hozva zenéjüket is.
És most vissza Budapest egyik legrégebbi szállodájához, melynek rendezvénytermében ma főleg termékbemutatókat tartanak - itt kezdődik a Jazztörténeti időutazás, és ez volt a magyarországi jazz-élet egyik első központja is a 40-es években. A műfajt itthon először főleg muzsikus cigányok művelték, de persze nem önmagában: a tengerszéles repertoár részévé vált a jazz, vagy inkább jazz-szerű zene, a sanzonok, szalonzenék és olasz slágerek mellett. A korabeli muzsikusoknál vékony határ választotta el a jazzt az improvizációs tánczenétől.
A cigány származású zenészekhez közel állt a műfaj: ők voltak azok, akik a vendég fizetőképességének függvényében voltak képesek játszani és improvizálni. Hány fillérért játszunk? - szólt a korabeli kérdés.
33059863 10155466830661024 2376766925159006208 n
1945 és 48-at nevezik a szving aranykorának Magyarországon. A műfajt a világháború alatt a németek és oroszok is tiltották, de nem egészen, ugyanis a fronton harcoló katonák kifejezetten szerették ezt a muzsikát. A koalíciós időszakban az amerikai filmekhez hasonlóan a nyugati zene is fellendült Magyarországon, így a szving is. Főképp az Astoriában lehetett ilyet hallgatni, ahol Filó zenekara, Kertész Kornél vagy épp Tabányi Mihály és bandája képviselték a műfajt. Ahogy a muzsikus cigányok, úgy ők is csak felvették repertoárjukba a jazzt, nem kizárólagosan azt játszottak.
Ahhoz ugyanis, hogy a jazz itthon fellendüljön, szükség volt az ideológiai helyretételre is. Korábban a műfaj az elnyomó amerikai kultúra mocskának, az imperializmus szimbólumának minősült. Az 50-es években azonban egy szovjet zenetudós megfejtette:
a jazz valójában az elnyomott fekete proletariátus zenéje.
A szovjet példát átvéve ezután Magyarországon is felívelt a műfaj, tanulmányok jelentek meg, önálló jazz-klubok nyíltak, az első itthon 1962-ben.
Ella Fitzgerald jazzénekesnő 1968. február 29-i fellépése az Erkel Színházban. (forrás: Fortepan)
Az Astoriától a Budapest Jazz Club-ig vezető hosszú, kacskaringós utat Jávorszky Béla Szilárd a mintegy két órás séta alatt, négy megállón keresztül rajzolja fel, tele érdekességekkel és anekdotákkal, na meg zenehallgatással. Nemcsak arról esik szó, hogyan alkalmazták az amerikaiak kulturális falóként a jazzt, leghíresebb zenészeiket a vasfüggöny mögé küldve, de arról is, hogyan csempészték ki a magyar zenészek saját felvételeiket, közvetlenül az 56-os forradalom előtt. A mai Centrál Kávéházban készített titkos felvételt elküldték a Voice of America jazzműsorokért felelős rádiósának, Willis Conover-nek, aki a forradalom leverése után adta le a felvételt.
Konferálásában ki is emelte: nem tudjuk, ezek a zenészek élnek-e még, mi lett velük, de ilyen jazzt játszanak 1956-ban Budapesten.
A felvételen többek között a világhírűvé váló Szabó Gábor is hallható fiatalon. Róla, és a korszak jazz-életéről is mesél még Jávorszky Béla Szilárd a séta során.
hírlevél
