Jazz/World

New York még mindig az a város…

2008.08.23. 00:00
Ajánlom
Chris Potter, harminchét éves New York-i jazzmuzsikus, tenorszaxofonos. Sokszor hallhattuk már Magyarországon is, emiatt a hazai szaksajtó rendre kísérletet tesz arra, hogy „elhelyezze” őt valamiféle láthatatlan rangsorba – különösebb méltatás nélkül. Most javaslom a kollégáknak, hogy ezt talán mellőzhetjük a jövőben, több okból: Chris szinte már haza jár Budapestre, mivel nem rég magyar hölgyet vett feleségül, vagyis akár a „mi fiunknak” is tekinthetjük, továbbá (és ez a fontosabb ok) a ma élő legnagyobb jazz-ikonok partnere, évek óta. Vagyis utóbbiak közül, például Hancock pontosan tudja, hogy kit hív a zenekarába szaxofonozni – a korábbi kolléga, Michael Brecker utódjaként… Tudniillik Potter szakmai kvalitása a tavaly elhunyt mester tudásához mérhető, zenei irányultsága pedig egyszerűen és tisztán a jazzhez van – ahogy ez, az alábbi beszélgetésből is kiderül…

Chris Potter

Fidelio: Kik a jelenlegi partnereid, akikkel turnézol? A jazz mely irányzatához sorolnád jelenlegi zenédet?

Chris Potter: Herbie Hancock a zongorista, a nem kevésbé jelentős Dave Holland bőgőzik, Lionel Loueke gitározik és Vinnie Colaiuta a dobos abban a zenekarban, amellyel jelenleg turnézunk augusztus közepéig. (A Grammy-díjas formáció július 24-én Veszprémben is fellépett. /ML/) Még az idén egy másik koncertkörút is elkezdődik, de azt már saját zenekarommal tervezem, melyben Craig Taborn játszik elektromos zongorán, Adam Rogers gitáron és Nate Smith dobokon. Az elmúlt évek során sok-sok különböző formációban és stílusban is kipróbálhattam magam, de a meghatározó irányt, a gyökereket a hagyományos amerikai jazz jelenti számomra. Ezzel együtt nyitottnak tartom magam bármely más műfaj iránt; klasszikus, funk, rock, vagy akár hip-hop, sőt különböző népzenék is gyakran befolyásolják a játékomat. Ugyanis bármiből lehet modern jazz, mert ez a műfaj képes szinte bármit magába fogadni. A saját stílusomat pedig úgy találom meg, úgy tudom a legjobban érvényesíteni, ha a különböző zenei hatások között megtalálom a közös nevezőt, mely esetemben a személyes látásmódomat tükröző, egyéni hangvételű jazzt jelenti.

FS: Szerinted merre tart a mai jazz? Gondolsz-e új alternatívákra?

CP: Úgy gondolom, a jazz-zene egyik legnagyobb erőssége a rugalmasság. A lehetőségek végtelenek, csak a muzsikusok képzelete vagy szolgálatkészsége szabhat határt ennek a műfajnak, amikor beszűkülnek és képtelenek elmozdulni a sajátjuknak vélt keskeny útról. Pedig a világon szinte már mindenütt vannak jazz-zenészek, akik különböző stílusokban játszanak, miközben megpróbálnak valami újat is kitalálni. A mai jazz fontos jellegzetessége a hely – a hagyományok, a kultúra, a mentalitás – hatása és tükröződése a zenében. Ez teljesen egészséges dolog. Bár az is tény, hogy így sok helyi jellegzetességeket mutató zene nem kerül ki a nagy, nemzetközi színterekre, de legalább – szerencsére – életben marad. A jazz-rajongók sehol nincsenek túl sokan, de akiknek fontos ez a műfaj, azok szenvedélyesen ragaszkodnak is hozzá.

FS: Látsz esélyt arra, hogy magyar muzsikusokkal is dolgozz? Ismersz a magyar muzsikusokat?

CP: Néhány magyar muzsikussal már volt alkalmam együtt játszani, például a Szabó Dániel trióval vagy Dresch Mihállyal, és tervben van a közös munka Szakcsi Lakatos Bélával is. Valószínű, hogy lesz még jó néhány magyar zenész a partnereim között; amiatt is, mert nagyon sok tehetséges jazzmuzsikus van ebben az országban. Úgy érzem a hely energiája rám is hat, az itteni zenészek pedig olyan magas szintre jutottak ez által, hogy egyedülállónak mondható a zenéjük. A magyar zenekultúra története nagyon izgalmas, és szeretnék minél többen tanulni róla.

FS: Mennyire ismered a magyar mentalitást? Tervezed, hogy Magyarországon is fogsz élni?

CP: A magyar kultúra még mindig nagyon új számomra, s a nyelvet sem beszélem megfelelő szinten; úgyhogy nem mindig lehetek biztos abban, hogy az itteni benyomásaim helyesek. A közhangulatból ítélve úgy vélem, a magyar emberek nagyon értelmesek, emiatt rendkívül tudatosan, sokszor ironikusan viszonyulnak az élethez; bár néha kissé búskomornak is látom őket. Ezzel együtt, mindenképp vonzó számomra a Magyarországon tapasztalható emberi hozzáállás. Magyar feleségemmel egyelőre még csak tervezzük, hogy hol fogunk élni, s bár az időnk nagy részét New Yorkban töltjük, biztos, hogy a jövőben Magyarország nagy befolyással lesz az életemre, és sokszor fogunk időzni ott is.

FS: Fontos számodra a New Yorki jazzélet? Amerikában vagy Európában játszol szívesebben?

CP: New Yorknak olyan összetéveszthetetlen ritmusa van, ami miatt ez a város a jazz otthona. Az itteni, a világ minden tájáról származó emberek az afro-amerikai lüktetés hatása alatt élnek. A tudat, hogy Duke Ellington vagy John Coltrane csupán néhány háztömbnyire lakott attól a helytől, ahol most én élek, rendkívül inspiráló. És valljuk be, New York még mindig az a város, amely a világ legjobb jazzmuzsikusait vonzza – többségüknek otthona is. Azt pedig lehetetlen megmondani, hogy hol jobb játszani. Csodálatos élményeim vannak e tekintetben a világ minden tájáról. Azt hiszem, minden az aznap esti közönségen múlik: ha átjut hozzájuk a zene öröme, engem is magával ragad annak a felismerésnek az öröme, hogy nekik játszom!

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Jogsértő lett volna a félév semmissé tétele, de segít Vidnyánszkynak az éj leple alatt kiadott kormányrendelet

Hiába állítják az SZFE hallgatói, hogy az egyeztetés nélkül kinevezett kuratóriumnak nem áll jogában felfüggeszteni az oktatást, Vidnyánszkyék könnyedén megtehetik ezt a kormány friss rendeletének segítségével.
Színház

Csak akkor tanítanak, ha orvoslatot kap az egyetem autonómiája

Nem az egyetem hivatalos honlapján, hanem a Független Szabad Egyetem közösségi oldalon tették közzé az SZFE tanárai, kik indítanának osztályt a következő tanévben.
Jazz/World

Az LGT legjobb számai „csíkosítva” – Itt a Csík Zenekar új lemeze

A Locomotiv GT előtt tiszteleg A dal a miénk című új lemezével a Csík Zenekar. A rockszámok népzenei ihletésű átdolgozásairól is ismert együttes friss albumán közreműködött Presser Gábor, Karácsony János és Kovács Kati.
Plusz

Az adventi időszakban minden nap új tartalommal ajándékozza meg közönségét a Müpa

December 1. és 24. között mindennap egy-egy bármikor elérhető digitális tartalommal – podcasttel, playlisttel vagy koncertvideóval – ajándékozza meg közönségét a Müpa.
Jazz/World

Azt követik, amit Debussy követett – Páros interjú Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával

Egy hárfaművész, egy jazzénekes és elektronikus művész – nem szokványos felállás Debussy zenéjéhez. Új lemezük apropóján Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával beszélgettünk. Mit tanultak egymástól, mennyiben járnak különböző és párhuzamos ösvényeken?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Azt követik, amit Debussy követett – Páros interjú Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával

Egy hárfaművész, egy jazzénekes és elektronikus művész – nem szokványos felállás Debussy zenéjéhez. Új lemezük apropóján Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával beszélgettünk. Mit tanultak egymástól, mennyiben járnak különböző és párhuzamos ösvényeken?
Jazz/World lemezajánló

Az LGT legjobb számai „csíkosítva” – Itt a Csík Zenekar új lemeze

A Locomotiv GT előtt tiszteleg A dal a miénk című új lemezével a Csík Zenekar. A rockszámok népzenei ihletésű átdolgozásairól is ismert együttes friss albumán közreműködött Presser Gábor, Karácsony János és Kovács Kati.
Jazz/World gyász

Elhunyt Balázs Fecó

Életének 70. évében elhunyt Balázs Fecó énekes, zenész, zeneszerző – közölte a hírt a család nevében Várkonyi Attila, a Retro Rádió műsorvezetője.
Jazz/World hír

Lukács Miklósé az év jazzalbuma

A MagyarJazz.hu szakmai szavazatok alapján ismerte el az év legjobb jazzelőadóit és lemezeit. A legjobb zenekar a Modern Art Orchestra, a legjobb énekesek Winand Gábor és Hajdu Klára.
Jazz/World lemezajánló

Debussy a klasszikus címkéje nélkül

Megjelent Harcsa Veronika, Razvaljajeva Anasztázia és Fenyvesi Márton első közös lemeze, amelyen Debussy-dalok hallhatók modern és izgalmas köntösben, úgy, ahogy még biztosan nem találkoztunk velük. Hiányzik az a hang, amit ez a megjelenés képvisel.