Összegereblyéztem a múltamat, hogy eltemethessem”
Ha az egyszeri jazzrajongó rákeres az interneten arra, hogy jazz önéletrajz, a negyven találatból csak két nő által írtat fog találni. A négy, nagyjából legfontosabb női jazz önéletrajz (Ethel Waters, Billie Holiday, Anita O'Day és Nina Simone) társszerzője, úgynevezett ghost-writer-e fehér férfi volt. A jazz önéletrajzának műfaját és narratíváját olyan mértékben sajátították ki a férfiak, hogy a nőknek még abban a könyvben is alig jutott hely, amit gyakran a jazz saját önéletrajzának neveznek (A jazz története - ahogy azt elmesélték [a férfiak], akik megteremtették - The Story of Jazz as Told by the Men who Made it, szerk.: Nat Shapiro és Nat Hentoff). A férfiak szerepe a nők önéletrajzának megírásában az interszubjektivitás egy speciális esetének is nevezhető.
Billie Holiday
Az előadás a kronológiailag első két fontos női jazz önéletrajzra koncentrál, amelyek szembeszegülése a faji, társadalmi és a szexuális elnyomással úttörőnek nevezhető; a két kötetet, Ethel Waters és Billie Holiday ötvenes évekbeli emlékiratait egymáshoz is hasonlítva vizsgálja az önéletrajz műfaját, valamint a szelf és a testkép megjelenését a gender- és az újabb jazztanulmányok módszereivel.
A Jazztanulmányi Kutatócsoport önképzőkörként alakult bölcsészettudományi és zenei végzettségű érdeklődőkből 2015-ben, Zipernovszky Kornél vezetésével. A BMC által támogatott, 2016 januárjában induló szabadegyetemi sorozat célja az, hogy jazz és társadalom találkozását a lehető legtöbb oldalról világítsa meg, érvényesen és relevánsan pozícionálja a műfajt, mint a legkülönbözőbb társadalom- és bölcsészettudományi diszciplínák tárgyát, és meghonosítsa az új jazztanulmányok néven először az USA-ban ismertté vált, szintén interdiszciplináris megközelítést.
hírlevél
