- Alexandra, hogy kerültél Szászcsávásra?
- Egy nomád francia társulattal, a Croque mule-al, amelyben zsonglőrök és zenészek is voltak érkeztünk Franciaországból Magyarországra. 2000 telén Pécs mellett Magyarlukafán táboroztunk. Ott találkoztunk pécsi zenészekkel és azt kérdeztük tőlük, hogy hol találkozhatnánk igazi cigányzenészekkel. Azt ajánlották, hogy mindenképpen nézzük meg az akkor éppen Pécsen fellépő Szászcsávási Zenekart. Találkoztunk is velük és meghívtak bennünket Csávásra, hisz nekik is voltak lovaik és szívesen tanítanak minket muzsikálni.
Az öszvér vontatású lakókocsijainkkal hat hónap alatt érkeztünk Szászcsávásra.
Barátok lettünk, 2001-ben egy cigány egyesületet hoztunk létre, 2002-ben pedig elindult a Nadara.
- A Transylvania című film sikere mekkora lökést jelentett a zenekar karrierjében?
- Tony Gatlif régóta akart velem találkozni. Azt hallotta rólam, hogy cigányzenészekkel muzsikálok és együtt is élek a közösséggel. Kolozsváron találkoztunk, először abban segítettem neki, hogy jó zenészeket találjon, majd rendezőasszisztens lettem a filmben. A filmben szereplő összes zenekar a segítségemmel került be a filmbe. Fontosnak tartom kiemelni, hogy mindegyik a saját zenéjét játszotta. Tony Gatlifnak köszönhetjük, hogy pl. a Nadara eljutott a Cannes-i Filmfesztiválra, játszhattunk a monacói hercegnek és biztos vagyok benne, hogy mindez segítette a karrierünket.
- A Transylvaniában együtt szerepeltetek Palya Beával. Később is találkoztatok, volt Vele más együttműködés is?
- Tony Gatlif először Mitsoura Mónit akarta szerződtetni, de valami miatt ez nem jött össze. Marina Pommier, a Sziget Roma Sátor programszervezőjén keresztül találkoztunk Palya Beával, aki a filmben a saját zenekarával játszott. Beával később több fesztiválon találkoztunk, de sosem játszottunk vele együtt.
- Tony Gatlif Liberté című filmjében is feltűnik a zenekar neve. Milyen emlékeitek vannak Gatlifról?
- A Liberté-ben nem az egész zenekar játszik, mert a forgatás idején máshol voltak fellépéseik. Így Tocscila, Csángáló, Tinkuta, Tocsila húga, és a férje Mezei Calin szerepelt a Libertében. Tocsila szervezte a koncentrációs tábor jelenetben szereplő 150 cigány statisztát, valamint a film zenéjében is játszik.
Nagyon jó emlékünk van a forgatásról, mert Gatlif filmjeiben mindenki úgy érzi, mintha egy nagy családban élne.
Eredetileg több zene és tánc volt tervezve a filmekbe, de sajnos végül nem minden került bele a végső verziókba.
- A Parno Graszttal is dolgoztatok együtt, sőt jó barátságban vagytok velük. Hogy akadtatok egymásra? Rajtuk kívül ismertek más magyarországi cigányzenekart is?
A Parno Graszttal egy fesztiválon találkoztunk Magyarországon. A zenészek gyorsan összebarátkoztak, hisz a cigányzenészek egy nagy családba tartoznak. Később a Parno Graszttal több fesztiválon találkoztunk. Több magyarországi cigányzenekart ismerünk, többek közt a Szilvási Gipsy Bandet, az Ando Dromot, a Romano Dromot, a Kalyi Jagot és a Karaván Famíliát.
- Mennyire változott az az erdélyi társadalmi és kulturális környezet, amely alapvetően inspirálta a zenéteket?
- Amikor elkezdtem együtt játszani a Nadarával, a zenészeket nem nagyon becsülték, nem is az eredeti zenéjüket játszották. Csak a manale és a diszkó ment. Mi kicsit újítottunk, hisz az eredeti zenét játszottuk, eredeti hangszerekkel, később került be a szaxofon, a tangóharmonika és a gitár.
Indítottunk egy egyesületet a faluban, mert azt gondoltuk, hogy szükség van arra, hogy megőrizzük a kultúránkat, amit a magyarok ápolnak és tisztelnek, és fennáll a veszélye, hogy mindez eltűnik az öregek halálával. A falusi gyerekek sajnos mar nem tanultak zenét és táncot, és most Tocsila célja az, hogy megtanítsa a csávási gyerekeknek mindazt, amit Ő tanult apjától a brácsás Mezei Ferenc Csángálótól, illetve Jámbor István Dumnezeu-tól, akik mindketten a Szászcsávási Band tagjai.
- Csak akusztikus hangszereket használtok, miközben több pályatársatok beemeli az elektronikát a hangszerelésbe. Ti nem gondoltatok erre?
- Lakodalmakban már elektromos hangszerekkel játsszunk, (elektromos hegedű, zongora, gitár, basszusgitár), de koncerten nagyon ritkán, csak ha kérik.
- A hosszú pályafutásotok ellenére mindig elsöprő lendülettel és kedvvel zenéltek. Mi a titka?
- Nagyon igaz! Mindegyik zenésznek egyéb munkája is van. Van, aki a Marosvásárhelyi Nemzeti Együttesben játszik, ahol szigorúság van.
A Nadara csak öröm, itt mindenki úgy zenél, ahogy érzi, szívből. Keveset is próbálunk, azért, hogy mindig friss legyen a zenénk!