Cseh Tamás bár egy nemzedék számára vált kultikus figurává, soha nem tudta megszokni a szerepléssel járó izgalmakat. 1943. január 22-én született Budapesten, tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tardoson élt, már itt kiütközött tehetsége: mivel ő volt az általános iskola legjobb rajzosa, 1952-ben neki kellett elkészítenie a Rákosi születésnapját köszöntő plakátot, majd 1956-ban szintén neki kellett kivágnia az általa megrajzolt Rákosi-címert a magyar zászlóból.
Középiskolai tanulmányait a fővárosi József Attila Gimnáziumban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskola rajztanári szakán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1967-től hét évig rajzot tanított Budapesten egy kőbányai általános iskolában. A folytatásról ő maga így írt:
Képzőművészeti főiskolára szerettem volna járni, festő szerettem volna lenni. Rókautakon előbb a tanítóképzőt, aztán a tanárképzőt, végül a képzőművészeti főiskolát is sikerült elvégeznem. Tanítottam.
1967-től hét évig rajzot oktatott Budapesten egy kőbányai általános iskolában. 1970-ben, amikor találkozott Bereményi Gézával és elkezdtek dalokat írni, szakított a rajzolással és soha többet nem vett ecsetet a kezébe. Ahogy ő fogalmazott: a képzőművész vénája 1970 után elsorvadt.
Otthagytam a festőállványt, a tanári pályát, és elkezdtem énekelni
– írta. Így is összesen több mint 600 rajza került elő, amiből 2018 januárjában kamara-kiállítás nyílt a Gross Arnold Galériában.
Az ócska cipő
Cseh Tamás barátsága és munkakapcsolata Bereményi Géza író, filmrendezővel a vízivárosi Iskola utca 35/a híres-nevezetes albérletében kezdődött. Itt születtek a legendás, egy nemzedék életérzését kifejező dalok, a sorban az első 1971-ben Az ócska cipő volt. Másfél évig laktak együtt, ezalatt majdnem minden nap született egy Cseh Tamás-dal. Bereményi Géza így mesélt erről az időszakról:
Minden itt kezdődött. Itt született meg 1971 elején Az ócska cipő, majd Antoine és Désiré, akiket majd fél évig pihentettünk. Aztán egyszer csak megelevenedett a két különleges figura, valahogy belekövetelték magukat a dalokba. Az első dal megszületése után lementünk a közeli kocsmába inni néhány pohárral. (...) Úgy döntöttünk, hogy fele-fele arányban fizetjük a számlát, hiszen akkor már szerzőpáros voltunk, így aztán összeraktuk a pénzünket és kettéosztottuk. Soha sem tudtuk, hogy kinél mennyi volt – így működött a barátságunk.

Cseh Tamás, Bereményi Géza, Másik János (Fotó/Forrás: a Cseh Tamás Archívum által őrzött hagyaték része)
Egykori lakóhelyükön, a ház bejáratánál ma tábla található egy különleges lakónévsorral, a lemezeken szereplő személyek neveivel (köztük Antoine és Desiré, Fáskertiné, Ács Mari, Poremba Éva, Vetró Irén és a többiek). Bereményi írta csaknem az összes Cseh Tamás-lemez szövegét, négy évtized közös munkájának eredménye mintegy húsz album és tucatnyi est. (A kivétel az 1986-os Mélyrepülés, amelyhez Csengey Dénes írta a szöveget.)
I love you so
Cseh Tamás 1971 tavaszán egy Kex-koncert szünetében játszott először közönség előtt, három dalt adott elő gitárkísérettel. Első estje, az Ad Libitum együttes közreműködésével Dal nélkül címmel készült. Első lemeze, a Másik Jánossal közösen készített Levél nővéremnek 1977-ben jelent meg. Ennek folytatása húsz évvel később Levél nővéremnek 2. címmel készült el, és 2004-ben jelent meg az Igazi levél nővéremnek című CD.
Legkedvesebb emlékeit albumai közül saját bevallása szerint az 1978-as Fehér babák takarodója hordozza. A lemez fülszövegéből kiderül, miről szól a lemez:
lányokról, akik egy Tékozló Fiú - továbbiakban TF - életében előfordultak, mint kapcsolat, és fehér babák lettek TF emlékezetének polcain, és most majd a dalok sorra leveszik őket onnan; a dal elején megkapó trombita-takarodó."
1974-től a 25. Színházban, majd a Várszínházban, 1982 és 1998 között a Katona József Színházban, 1998-tól a Bárka Színházban adott önálló esteket, összességében mintegy ezerkétszáz dal szerzője. Több klasszikus színházi előadásban is színpadra lépett. Utolsó, Fel nagy örömre című karácsonyi lemezét 2008-ban adta ki. 2009 őszén tíz DVD-n jelent meg Összes dalok időrendben című koncertsorozatának felvétele.
A dalnok
Egyszerű, sallangmentes előadó volt, élete végéig küzdött a lámpalázzal, ha színpadra állt. Valóságos kultusza alakult ki, kiénekelte, amit a Kádár-rendszerben kimondani nem lehetett. Betétszámot írt Bacsó Péter Szerelmes biciklisták, Nyár a hegyen című filmjeihez, majd Jancsó Miklós több filmjében (Még kér a nép, Szerelmem, Elektra, Szörnyek évadja, Kék Duna keringő) játszott. Főszerepet kapott a Nyom nélkül című krimiben, szerepelt a Kutya éji dala, az Idő van, A turné, a Csinibaba, a 6:3 avagy Játszd újra, Tutti! című alkotásban. Egyik alkotója volt a Tatabányán bemutatott A legvidámabb barakk című kiállításszínháznak, 1998-tól 2006-os megszűnéséig vezette a Századunk című televíziós tévésorozatot, fellépett a Cimbora című népszerű televíziós gyermekműsorban, amelynek ő énekelte a főcímdalát. Pályája több szakaszában forgattak róla filmet (Elek Judit 1974-ben, Fehér György 1978-ban, Mispál Attila 1999-ben, Fonyó Gergely 2001-ben), Szász János rendező Utóirat címmel dalaiból készített tévéfilmet 1988-ban.
Füst a szemében
Életének meghatározó része volt az indián kultúra iránti vonzódása. Társaival 1961-ben Bakonybél közelében a Bakony hegység egyik eldugott völgyét "indián területté" nyilvánították, ettől kezdve egészen haláláig minden évben megszervezték az indiántábort, elmélyült kutatást folytattak választott törzsük történetéről. Cseh Tamás, akinek Füst a szemében volt az indián neve, 1997-ben adta ki Hadiösvény című regényét, amelyet ő is illusztrált. 2006 végén jelent meg válogatásában és fordításában a Csillagokkal táncoló Kojot, észak-amerikai síksági indián mesék című kötet, amelyet saját előadásában hangoskönyvként is kiadtak, a könyv alapján animációs film is készült.
Cseh Tamás Archívum
Munkásságát 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban a Pro Urbe Budapest díjat vehette át. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki műfajteremtő előadóművészi teljesítményéért, egy korszak életérzését emlékezetesen tolmácsoló, a hétköznapok prózáját és költészetét egyidejűleg megragadni képes dalaiért. 2008-ban Budapest VIII. kerületének, a következő évben Bakonybélnek is díszpolgára lett, 2009-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott.
2006-ban gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála, augusztus végén adta utolsó koncertjét a Bakáts téren. A következő évben jelent meg Bérczes László Cseh Tamás beszélgetőkönyve, amiben ez a személyes vallomás olvasható tőle halála körülményeiről:
Hát, ha igazán közel lesz a halál, akkor igazán meg fogok ijedni, de azt a nagy ijedséget még nem ismerem. Lesz majd, hogy még két hét, még egy hét? Azok biztosan rohadt idők lesznek. Elköszönni a családtól, a barátoktól, a tárgyaktól, az indián tükörtől? Könnyek hullnak majd. Ezt nem lehet átvészelni, megúszni. Nem vitás, sírás lesz a vége. Énekes halott, ez lesz a vége...
Cseh Tamás 2009. augusztus 7-én Budapesten halt meg. Íme az utolsó koncertjéről készült videó, és a Szikszai Rémusz által készített interjú:
Dalai emlékkoncerten csendültek fel a többi közt a Sziget Fesztiválon, nevét vette fel a Bárka Színház egyik terme, Gyöngyössolymoson domborműve látható. Egykori lakhelyétől nem messze, a budapesti Szent Gellért téren 2013 óta egész alakos szobor őrzi emlékét, mellette egyik dalának néhány sora olvasható, az utcaburkolatba vésett grafika pedig az indián énekest idézi meg. Egyik védnöke volt a 2008-ban indult Ördögkatlan fesztiválnak, ahol idén több programmal is megemlékeztek róla. Cseh Tamás nyomában Budán címmel évek óta emléksétát szerveznek, s 2014-től három évig az ő nevét viselte a hazai könnyűzene támogatására meghirdetett program. Képzőművészeti munkáiból több alkalommal szerveztek kiállítást.
A budai Várban, az Úri utcai egykori Mailáth-palotában működik a Cseh Tamás Archívum, amely az énekes hagyatékát, a hozzá kapcsolódó valamennyi fellelhető dokumentumot, hang- és képanyagot őrzi.
Fejléckép: Cseh Tamás (fotó: a Cseh Tamás Archívum által őrzött hagyaték része)